Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

utána. Elnök: Móricz a legelső gyermek volt ? Tanu: Igen. Elnök: Tanu a vizsgálóbiró által is kihallgattatott mult esztendő október 21-én és épen igy van a vallomás felvéve, amint szóval előadja. Tanu: Kérem alásan, nagyságos ur, nem egyszer voltam én a vizsgálóbiró ur előtt, többször is voltam. Elnök: Igen, az amire most kihallgattatott, igy van felvéve mult esztendő október 21-iki vallomásában; egyéb körülményre nézve is megkérdezte magát a vizsgálóbiró? Tanu: Igenis. Elnök: Nevezetesen mire? Tanu: Arra, hogy erőszakosan rám akarta nyomni, hogy én vittem a ruhát, hogy Solymosi Esztert, vagy mit Elnök: Arról most nem kérdeztetik, csak egyedül a születésre nézve. Van még kérdés a vádhatóság részéről? Szeyffert: Nincs. Eötvös: (Tanúhoz.) Hát az iránt kihallgattatott-e, hogy maga szerezte meg a ruhát a hulláról ? Mit felel erre ? Tanu: Azt felelem, hogy sem a ruhát nem láttam, sem Solymosi Esztert nem ismertem és utána sem jártam ; mert egyéb foglalatosságom, mint utána járkálni, azután járkáltam, a miből élek. Eötvös: Hát szembesítve volt-e azokkal a tutajosokkal? Tanu: Igenis. Eötvös: Hát azok reá ismertek magára? Tanu: Nem ismertek, csak csóválták a fejüket. Eötvös: Engedelmet kérek a nagyságos elnök úrtól, hogy egy kérdést én tehessek Scharf Móricz születési idejéről, mert ez az asszony állította, hogy ő volt a bába Scharf Móricz születésekor. Tanu: Igenis, én voltam a bába. Scharf József: Még a házat is megmondhatná, hogy hol született Móricz, ugy-e ? Tanu: Igen a Groszberg Leon házában, ezelőtt Orosz csizmadiáé volt az; ott született Scharf Móricz. Scharf József: Hát a második? Tanu: A második gyermek a faluban, a harmadik Tótfaluban, a negyedik is Tótfaluban, az ötödik gyermek a faluban az öreg anyjánál, az anyja ott meg is halt. Scharf József: Hét éve, hogy szegény feleségemet megölték. Eötvös: Hát arról mit tud maga Scharf; hogy a villám beütött a templom tornyába? melyik templom tornyába? Scharf József: Az 1867-ben volt, 1868-ban megcsinálták, abban a hónapban, mikor Móricz született. Eötvös: Bizonyosan tudja? Scharf: Bizonyosau tudom egy vasárnapi napon húzták fel a gombot reá. Eötvös: Azon idő körül, mikor Móricz született, húzták fel a gombot? Scharf: Igenis. Eötvös: Talán ha a tek. törvényszék szükségesnek tartja, lehetne a református lelkipásztorhoz kérdést intézni, hogy a református templom tornyára mikor húzták fel a gombot, mert ebhez az eseményhez köti ő és tanu lokális memóriáját. Elnök: Az iratok további felolvasása folytattatik, mégpedig a 125. szám alatti jegyzőkönyvnek a mellékletei, mert a 125. számú jegyzőkönyv már fel volt olvasva. Simon Viktor jegyző (olvassa). Eötvös: Mielőtt a végzések felolvasására, melyeket sok te kintetből fontosnak tartok a védelem részéről, kerülne a sor, egy megjegyzést vagyok bátor tenni a viz sodrának próbaszemléjére vonatkozólag. Ha a tek. királyi törvényszék azon szemlének, amely itt a jegyzőkönyvbe van felvéve, bizonyító erőt tulajdonítani hajlandó lesz: az esetre azon szemlét sok tekintetből kiegészitendőnek vélem, mert azt a szemlét ugy, amint van, egyáltalán hasznavehetetlennek tartom. Ugyanis a viz magassága szerint változik a viz felszínének és közepének a sodra, hogy julius 4-én vagy 5-én, mikor a vizpróba tartatott, akkora volt-e a viznek magassága vagy áradata, a mekkora volt junius 18-án, mikor ugyanis a hulla a Csonkafüzesnél a partra sodortatott és ott fennakadt, ez nagy kérdés; e tekintetben teljes hitelű bizonyítékot lehetne szerezni a tokaji vizmércze hivatalos adataiból. Ha tehát a tek. kir. törvényszék erre súlyt fektetni hajlandó, mulhatlanul szükségesnek tartom, hogy a tokaji vizmércze hivatalos adatai junius 18-áról és julius 4-érT megszereztessenek, és hogy a folyammérnöki hivataltól, — ámbár kételyeim vannak az iránt, hogy e tekintetben ezen ügyben szükséges szakértelem próba utján a folyammérnöki hivatalnál, amelynek tagjai folyton változnak, meg legyen — vélemény kéressék a viz felszíne sodrának úgynevezett »Strömung«-jának természetéről. Ez, ismétlem, tudomásom szerint akkép változik, amiként a viz áradata magasabb vagy alacsonyabb. Erre a körülményre nem volt figyelemmel a vizsgálóbiróság a szemle megtartásánál, de nemcsak a sodra lassúbb a viznek aszerint, amint az áradat magasabb vagy alacsonyabb, hanem egyúttal a viz felszínének úgynevezett elhajló árama is különböző a szeriut, amint a viz alacsonyabb vagy magasabb; mert a viz felszínének áramirányát meghatározzák vagy előidézik azon akadályok, amelyekkel a viz árama a parton találkozik. Már pedig más a maga3 és más az alacsony vízállásnál a part. E körülményre is szükséges a figyelmet kiterjeszteni. Számításba jön a szél is, igaz, hogy a jegyzőkönyvben meg van jegyezve, hogy a szél éjszak felől fujt és igy kedvező volt arra nézve, hogy a hulla a Csonka Füzesnél vettessék partra, de nincs sehol konstatálva, hogy junius 18 án minő irányú szél lengedezett. Erre nézve semmi adat nincs az iratokban. Végre megjegyzem, hogy egy deszkával tett próba nem alkalmas annak bebizonyítására, hogy mikép sodor a viz áramlata egy hullát. A deszka laposau feküdvén, azt a viz sodra alig 4—5 czentiméternyi vastagságú lapon tolja előre, mig a hullánál 30—40 czentiméternyi szélességű lapon gyakorolja hatását. Miután a hulla fajsúlya még a gázok kifejlődése után s felpuffadt minőségben sem különbözik jelentékenyen a viz fajsúlyától: ennélfogva a hullának csak 100-ad vagy 200-ad, tehát minimális része emelkedik ki a viz szine fölé ; mig átmérőjének 99—100 vagy 199—200 része benn a vizben fekszik. Már pedig a viz sodrának hatása egészen más, ha az illető test 3 — 4 czentiméternyire sülyedt a viz szine alá, mintha talán az 30— 40 vagy több czentiméterrel fekszik a viz felszíne alatt és pedig annyival inkább, mert a legkisebb lengedezésü szél is a vizben csak 3—4 czentiméterrel fekvő s részben kiemelkedő testre jelentékenyebb hatással van, mint arra, mely tízszerte mélyebben fekszik a vizben s igy amaz a hullámverésnek is sokkal jobban ki vau téve. — Továbbá van még egy körülmény, amely a vizsgálóbiróság részéről különös figyelmet érdemelt volna; szeles időben a deszkát azért sem lehet összehasonlítani sem tutajjal, sem hullával, mert a tutaj kétharmad részével vagy a szerint, a mint terhelve van, egészen is a viz szine alatt fekszik, csaknem ugy, mint a hulla, a deszka pedig, bármily vastag legyen is, 5—6 czentiméternél nem vastagabb, s igy a hullával össze nem hasonlithaíó, de még egy körülmény derítendő ki: nevezetesen Csepkanics azon kérdésre, hogy a hullát iniképen pillantotta meg legelőször, vallomásában azt állitja, hogy a hulla a legfelsőbb tutajon fölül a Tisza árama által gyorsan ragadtatott, azután a tutaj alá sodortatván, a Csonkafüzesnél, hol utóbb megtaláltatott, partra vettetett. Ez igen fontos kérdés, inert a védelem előterjesztése alkalmával hangsulyoztatni fog az az igen fontos körülmény, hogy vájjon, ha egy tutajhoz hulla van kötve, és a hulla elbocsátatik, a hulla sodortatik-e gyorsabban felfelé, vagy a tutaj? Erre uézve a vizsgálóbírónak gondos próbaszemlét kellett volna tartani, mert a dolog ugy áll a tudomány minden pozitivitásában, hogy a hullának csak minimális része emelkedik ki a vizből, ha az a felszínre kerül is, ellenben a tutajnál, ha nincs megrakva legalább a szálak átméreti fele, ha pedig meg van rakva, az egész rakomány a vizből kiemelkedik. Igy tehát a legkisebb légáramlat, mely a Tisza folyásával ellentétes, neki feszül a tutajnak. s azt előhaladásábau annyira gátolja, hogy soha sem mehet oly gyorsan, mintha vizszine vinné; ellenben a hulla, miután aránylag kevésbé emelkedik ki, nem tapasztal oly ellentállást a szél részéről, s oly gyors áramban vitetik odább, mint amilyen a vízfolyás sebessége. IIa tehát a hulla elszabadulna a tutajtól, gyorsabban vitetnék ily esetben tovább, mint a tutaj. Ezen körülmény épen azért, mert e konkrét bűnvádi esethez tartozó igen fontos kérdés felvilágosítására szolgál, kísérlet utján is bebizonyítandó lett volna; ha tehát a tek. törvényszék a vizsodrának próbaszemléjére vonatkozólag felvett jegyzőkönyvre súlyt fektetni méltóztatik, akkor a szemlét mindazon hézagok kiegészítésére, amelyeket felemlíteni szerencsém volt, kiterjesztetni s ez iránt a további rendelkezést kegyesen megtenni kérem. Elnök. Csepkanics Juráuak hivatkozott vallomására vonatkozólag én ugy emlékszem, hogy itt a végtárgyalás folyamán ő ezen vallomást módosította, nevezetesen, hogy ő a hullát nem a tutajon felül lefelé jövőnek állította, hanem akkor pillantotta meg, midőn azt gondolom, a harmadik táblához érkezett, és hogy ő felebbb nem látta a hullát, Szeyffert: Bocsánatot kérek nagyságos elnök ur, ő eleinte azt mondta, hogy messziről látott valamit, amit nem vett ki, hogy mi, és csak akkor látta, hogy az hulla, amidőn a tutajhoz ütődött. Friedman: (Szeyfferthez) Nagyságodnak igaza van, hogy mikor a táblához ért, akkor ismerte meg, hogy hulla. Elnök: De akkor vette észre, midőn az a harmadik táblával szemben volt. Szeyffert: Inditványozom erre a jegyzőkönyvnek felolvasását.