Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

szám. II. melléklet. .TISZA-ESZLAR « Elnök: Micsoda boszélgetése volt magának Solymosinéval? A tanu: Semmi egyéb C3ak vizet kértein és egyszerre megtámadott, elnevezett spionnak kutya zsidónak, azt mondta kutya zsidó, miért jöttél nálunk ? Azt mondtam, nem vagyok spion, ne bántsanak, magamtól is eldűlök. Elnök: Hogy jutotta bíróhoz ? A tanu: Solymosiné szaladt el oda. Elnök: Maga addig hol volt? Tauu: Egy leány és egy asszony volt ott, az ajtóban állott a leány, azt mondtam neki, nem fogok perelni ezzel a sok asszonynyal, gyere te is velem a bíróhoz, mikor a bíróhoz jövök, azt mondja a biró: van-e levelem, de nem volt nálam, mert ez a schavel is a kezemben volt és egyéb is, igy odahaza hagytam. Elnök: Ha maga bábaságot ment keresni, hogy hagyta odahaza a levelet? hogy lehe-v tett el irás nélkül? Tanú: Elfelejtettem zsebembe tenni, Tokajban hagytam. Elnök: De mikor azzal a szándékkal megy el valaki, hogy valamit kapjoD, nem hagyja el bizonyítványát. Tauu: Elfelejtettem, hát a biró azt mondta, hogy nem eresztenek el szabadon és elküldött Nagy-Faluba Recskyhez. Elnök: No csak várja be a kérdést. Hát amig Solymosiné megérkezett, maga mindig ott volt az ő házában ? Tanu: Nem egészen, mikor mondtam már a leánynak, hogy gyere velem a bíróhoz, a biró már jött elém. Elnök: Hát elvitték Recskyhez? Tanu: Igen, de nem birtam menni, mert rosszul lettem, hát a pénzemen fogadtam egy szekeret Nagy-Kállóig. Elnök: Nagy-Faluban mi történt vele? Tanu: Elbeszéltem, hogy bementem inni egy asszonyhoz egy kis vizet gondoltam, hogy magyarnál is lehet egy pohár vizet inni. __ Azt mondja Recsky ur, elküldöm magát Tokajba a levélért. Én bementem a konyhába és ott ezek a keresztény szolgálók talán nem tud ták, hogy tudok magyarul. Elnök: Hát Recskynél, hogy beszólt? Tanu: Magyarul; ott két szobaleány mosott és az egyik azt mondta: ma megmossák ennek az asszonynak a bőrét. Én, azt mondja az egyik, laktam zsidónál 3 évig, nem kell nekik magyar vér. Azt mondja a másik, majd lesz neki; majd nyúzzák a. bőrét. Elnök: Hát nevét honnan tudta meg? Tanu: Megkérdeztem akkor mindjárt, bementem utána és mondtam neki, mondjon nekem valamit, jó előre tudni, Azt mondja: bizony jó aszszony, nem tudni, mi lesz magával; a Móriczot is fülén fogták, nyúzták. Azután a szolgálók elárulták egymást és Recsky bekivott engem. Azt mondja: maga ismeri a fiút; mondom: nem ismerek senkit ezen a vidéken. Hát azt mondja: először nekem, melyik szolgáló mondta, hogy én gyilkoltam a fiút? Kérem alássan, — mondtam — tessék tőlük kérdezni, én idegen vagyok, nem figyeltem, hogy mit beszéltek. Hát behitta őket is; mondták a szolgálók, hogy ő mondta a Mari. Ott nagyon össze-vissza verte őtet. Elnök: Maga előtt? Tanu: Én előttem, felesége is ott volt és még egy leány. Azt mondta nekem: »Téged pedig kutya, zsidó, összeváglak, betakarlak egy gödörbe és a zsidók istene tegyen rólad számot.« A felesége bevitt egy szobába, bezárt és azt mondta: »Legyen itt, nem akarom szerencsétlenné tenni se magát, se az uramat.« Na, azt mondja Recsky »kutya zsidó, most elküldelek a fogházba, onnan ki nem jösz többet. Elnök: Hát Recskynek a felesége zárta be magát az egyesbe? Tanu: Igen, ő elkapott előle. Elnök: Hát milyen börtön az ? Tanu : 3 lépés igy 3 ugy, épen hogy elfértem ott. A csupasz földön akartak hálatni, de azt mondtam, ha a juhot átadtam a pásztornak, kitől kérik számon ? mondták a pásztortól. Hát mondtam ne hagyjanak engem itt feküdni, engem is számon kérnek majd. Elnök: Ne beszéljen annyit. Solymosi Jánosné, milyen beszélgetésük volt maguknak együtt? Solymosiné : Ilyen volt. Kérem alásan, mikor bejött nálam, azt mondta, Jó napot keresztények. A testvérem megismerte, hogy ő az. Elnök: (Tanúhoz) Azelőtt maga nem találkozott Solymosinéval ? Tanu: Sohase. De igen találkoztam, jöttem Kereszturtól Tokajig, mert azt mondták a zsidó bába meghalt Tokajban, hát oda igyekeztem. Az útban találtam őket, köszöntek, én is kérdeztem tőlük, hol laknak maguk? Azt mondja, ő mikor Eszláron, mikor Tokajban. Azt feleltem rá: ez épen olyan hihetetlen, mint azt nem hiszem, amit hallok, hogy megöltek valamely leányt maguknál, erre ők kaczagtak; lelkem, azt mondom, azt hiszik, hogy egy sakter egy leányt megvág? az elveszett valahol ! — Többet nem mondtak, de ő megismert, hogy bába vagyok. Elnök: Hát araikor maga Eszlárra jött és benyitott Solymosinéhoz, nem ismerte fel benne azon asszonyt, akivel találkozott. Tanu: Nem sokáig voltam ott, elmentem. Azt mondják, vizet is készítettek, hogy leforrázzanak. Elnök: Solymosiné! hogy volt ez a találkozás legelőször? találkozott vele a keresztúri útban, akkor mit mondott ő ? Solymosiné: Kereszturon innen Tokajnál találkoztunk vele; a jegyző úrral beszélgettünk, épen ott ért minket utói, ott kérdte, hogy hová megyiink, de mi nem feleltünk a szavára, mert láttuk, hogy zsidó asszony. Nem is akartunk vele szólani, de mivel észrevette, hogy a jegyzővel beszélgettünk, hogy csakis eszláriak vagyunk, kezdette fejtegetni, hogy de jó, hogy nem ment Eszlárra lakni, hogy itt ilyen világ van. De ő aztán minket elhagyott, egy szekér saroglyájába fogódzott; mi meg jöttünk bátran. Tokajba megint utóiért; ott megint feszegetődzött velünk, de nem sokat beszéltünk. Mondta, hogy hitták őt Eszlárra bábának, de jó, hogy- nem ment. Hát pedig elmehetett volna, mondtam én. Azutáu pénteken jött nálam. Elnök: Hát az milyen nap volt, a mikor Kereszturon találkoztak. Solymosiné: Vasárnap vagy hétfőn. Elnök: Tehát vasárnap vagy hétfőn találkoztak vele Kereszturon és azután való pénteken ment hozzájuk ? Solymosiné : Ezzel a szóval jött be : Jó napot keresztények! A testvérem megismerte, hogy ő az a zsidó, bába, de én nem szóltam hozzá. 0 azt se várta, hogy megkínáljuk, hogy üljön le; leülök, azt mondja, hogy megpihenjek, azzal a testvérem szólott. Azt mondja azután, hogy hamarosan megmondom mi járatban vagyok, csak azért jöttem magukhoz: kíváncsi vagyok megtudni, mondják meg, annak a kis leánynak a veszteségét szeretném tudni, hogy történt? Erre azt mondta, a testvérem, minek jön maga ide annak veszteségét megtudni, miért nem inegy ahhoz, a ki ott volt annak elvesztésénél? Mi nem tudhassuk. Hogy is mer maga idejönni minálunk? Miért? — kérdi ő. — Azért, hogy maga zsidóasszony. Hogy volnék én zsidóasszony, én református keresztény asszony vagyok, — mondja nekem, — arra mondom én: hát a zsidó bába akkor ki lesz? Én nem szóltam többet; akkor mondja Zsófinak a testvérem : menj a biró úrhoz. A töltés felől láttam, hogy a Zsófi elszaladt és a testvérem is elment, én maradtam vele. Roth Borbála: Nem mondtam, hogy nem vagyok zsidó asszony. Solymosiné: Azt mondta azután, azért jöttem most, hogy magát nagyon sajnálom, de jöjjön velem Mármarosba, ott vau egy tudós asszony, aki a maga leányát előteremti, akár élve, akár halva, még az ingéből is hacsak egy darabot vigyünk. Roth Borbála: Nem mondtam én magának, hogy jöjjön Mármarosba, sem nem kértem magától semmit. Az asszonyok beszélték, hogy volt olyan tudós asszony; azt mondtam, olyan bolondságot is hallottam, de nem akartam elhinni. Eötvös : Recskytől hová ment ? Roth Borbála: Elhajtottak a ló előtt a szolgabíróhoz; ott voltam két óráig, azután este lett, hát vasárnap nem birtam menni, mert beteg voltam. — Hogy a ló előtt mentem, hát mondtam a pandúrnak, gondoskodjék szekérről; azt mondta, 3 frt kell! 2 frt 50 krért fogadtam szekeret és bementem Nyíregyházára. Itt Barynak elbeszéltem ; azt mondta, ha eljön a levelem Tokajból, hát elbocsát. Hát azután meg nem bocsátott el; itt tartott. A másik hétre behitt és kérdezte, hogy kértem-e inget? Nem kértem én inget, minek kértem volna? Akkor oldalamat meglökte és az őr rám vágott és kilökött és többé nem hitt csak megint két hétre. Ekkor szebben beszélt. Hát maga nem kért inget? Nem, kérem alásan; nem kértem. Ha agyon ütnek sem kértem semmit, ha kértem volna, megmondanám; elbeszéltem Barynak, hogy volt, mint most itt a tekintetes törvényszék előtt, hogy tessék behozatni a két szolgálót, elmondják, hogy Móricz tanítva van, gyilkolva van, de engem tessék elbocsátani, azt hittem, hogy Bary félni fog, ha elbeszélem, hogy a szolgálók tudják, de nem szólt, csak ott tartott. Mikor meglelték Esztert, mondta Karancsay: a kukusson beszéltem vele ; meg van, de félnek, mert egy karczolás sincs benne. Pályik azt mondta, hogy meg van. EÖÍVÖ3: Ki az? Tanu: Ott van talán még a börtönben, három évet kapott, első gyermekét ölte meg. (Mozgás a közönség körében). Eötvös : Mennyi ideig volt maga a tömlöczben? A tanu: 14 vagy 15 hétig, pünkösd után 3 hétre bezártak és októberre kijöttem. Eötvös: Pesten is be volt csukva? Tanu: Két hónapig ártatlanul, mert meglelték nálam a szabaduló levelet, akartam iratni folyamodást, hogy elvitték az árendámat és a zálogházban elvesztettem mindenemet: elmentem Bischitznéhez a női egyletbe. Egy konstabler bevitt 3 napra, hogy koldus asszony vagyok, azután elfelejtkeztek rólam, és benhagytak 2 hónapig. (Mozgás a közönség körében). Eötvös: Magát benn felejtették 2 hónapig ? Tanu: Igen, Eötvös: Hol volt fogva Pesten ? Tanu : Először voltam a zsupháznál, azután egy hétig a városházánál voltam, meg azután feküdtem a kis Rókusban három hétig, két