Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

«8-dik: szám. I. melléklet. ,TISZA.ESZLAR" Eötvös: Nem, az nem látta, Zsófi nem mond igazat, majd mindjárt megmondom én, mit beszélt maga erről decz. 8-án a bíróság előtt. Hogyan mérkőztek össze ? Mondja csak el ? A tanu: Ugy, hogy összemérkőztünk és a gyermek örült, hogy majdnem oly magas, mint én. Eötvös: Zsófi! Magát deczember 8-án T.-Eszláron a községházánál megkérdezték, hogy mérkő zött-e valamikor Eszterrel és azt felelte, hogy nem, minek mérkőztem volna? arra azt kérdezte az az ur, hogyan tudja, hogy magának odáig ért és maga arra azt felelte, hogy kisebbnek kellett lenni, mert fiatalabb volt nálam. Zsófi: Éu nálam kisebb is volt. Eötvös: Várjon csak, majd elmondom, ahogy történt ; akkor a János testvére beleszólt, hogy hogyne mérkőztek volna, mikor azt mondja, hogy ő nagyobb! Erre kérdezte az az ur, hogy láttad, hogy összemérkőztek ? Azt mondta, hogy nem láttam. Azután kérdezte magától, hogy hát összemérkőztek-e ? Erre azt mondta : nem mérkőztünk, csak onnan tudom, hogy kisebb volt, mert nálam fiatalabb volt. Ezt maga a bíróság előtt mondta, nagyon sokan hallották; hogy meri már most azt mondani, hogy összemérkőztek ? Zsófi ? Hogy merem azt mondani? Eötvös: Igen, mikor a bíróság előtt az ellenkezőt mondta. Zsófi (nem felel). Eötvös: Igaz-e, hogy ez a beszéd volt ott a község házánál? Emlékszik-e erre? Mikor a maga fogait meguézték az orvosok, igaz, vagy nem igaz ? Zsófi: Én arra nem emlékszem, csak azt kérdezték, hogy milyen lehetett, milyen jámbor viseletű, hegy volt-e kedvese ? Eötvös: Hát arra a kérdésre, hogy hogyan mérkőztek össze, nem emlékszik már? Zsófi: Arra nem emlékszem, hogy kérdezték. Eötvös": És hogy mit felelt, arra j sem emlékszik? Zsófi: Azt feleltem, hogy olyan gyermeknek hogy jöttek volna olyan gondolatok az eszébe. Eötvös: Ne' arról beszéljen, nem emlékszik-e, hogy ez igy volt? Zsófi: Nem emlékszem. Eötvös: Horváth Gézát kérem kihallgatni, aki ott volt és konstatálni fogja, hogy ez a beszéd történt ott, különben én magam is tüzetesen hallgattam, hanem ez nem, tanúság, az egész legalább 15 uri ember előtt történt, amint ez a párbeszéd a Függetlenségnek, ezután a harmadik napi számában szórói-szóra tüzetesen le van irva, és most Solymosi Zsófi eltagadja. Elnök : Nem azt mondja, hanem hogy nem emlékszik. Friedmann. Eszternek olyan szája volt, mint magának vagy lecsüngő ajka volt, vagy olyan tátott? Zsófi. Nem volt neki lecsüngő ajka. Friedman. Hát olyan zárt ajka? Zsófi. Igen, kis, szép szélű volt. Friedman. Arra emlékszik, hogy Eszternek az alsó inye milyen volt? Zsófi. Milyen volt? nem volt neki valami nagy inye. Az elnök. Az alsó foghus milyen volt? Friedman. Egyenesen húzódott vagy vastag volt-e, vékony-e? a szine milyen volt? arra tud-e emlékezni, vagy nem emlékszik rá? Zsófi. Arra nem emlékszem, hogy milyen volt, nem nézegettem a szájába mindig, hogy milyen volt az inye. Friedman. Mennyivel volt fiatalabb az Eszter, mint maga ? Zsófi. Három évvel. Friedman. Meg tudná-e mondani, hogy az az állítólagos összemérközés hol, miért és mikor történt, valami okának kell annak lenni ? Zsófi. Én nem tudok semmi okát adni, csakhogy a gyermek örült, hogy majd olyan nagy mint én, hát erre történt a megmérközés. Friedman. És csak ketten voltak akkor, vagy volt-e még valaki? Zsófi. Odahazá a házunknál történt. Friedman. Nem emlékszik, hogy látta ezt más is ? Zsófi: Nem volt akkor nálunk senki. Funták: Zsófi! Emlékszik-e, mikor a községházán voltunk, akkor is ugy félt, mint most és én biztattam, hogy ne féljen semmit, mikor az orvosok közeledtek hozzá és a száját nézték ; emlékezzék vissza, volt szó róla, hogy összemérkőztek-e ? és ugy felelt: hogy mint a gyermek, összemérkőztünk 03 közel állottunk egymáshoz, és onnan láttam, hogy a szemöldökig ért; emlékszik-e erre, akkor senkit sem kellene kihallgatni, mert hogy tanuk előtt mérkőztek volna ott, azt magam sem hiszem, hanem mondta, hogy igy mérkőztek. Emlékszik-e rá? Zsófi: Nem emlékszem, csak mikor a községháza pitvarában tetszett kérdeni, hogy hány éves vagynk. Funták: Igen és kérdeztem, hogy mekkora volt Eszter, hát mondta, hogy amint a gyermek állt mellettem, hogy idáig, a szemöldökéig ért. Zsófi: A pitvarban nam tetszett kérdeni. Funták: Talán az udvaron ? Zsófi : Azt tetszett kérdeni, hogy hány éves vagyok én; megmondtam és akkor azt tetszett mondani, hogy ne fiatalítsa magát Zsófi, és azután azt tetszett mondani, hogy miért olyan szomorú? azt felelték az emberek, hogy ne volna szomorú, mikor a községben mindenki szomorú, hát a testvére hogyne volna szomorú. Heuman: A mult évben, vagy harmadéve történt ez a mérkőzés? Zsófi: Éu arra nem emlékszem. Heuman: Még a

z évre sem emlékszik ? mondja, hogyan mérkőztek, egymás melle álltak, vagy háttal, vagy arczczal egymáshoz ? Zsófi (kis várakozás után) : Egymás elébe álltunk. Heuman: Ugy nagyon nehéz megtudni, hogy éppen a szemöldökéig ért. Az elnök. A mult évben Dadán a csonka füzesnél kifogott hulla megszemlélésénél jelen volt-e? A tanu. Igen. Az elnök. Hol ? A tanu. A zsidó templomnál. Az elnök. Melyik községben ? A tanu. A Tótfalu végén. Az elnök. Hányszor nézte meg ? A tanu. Egyszer. Az elnök. Kihívta oda? A tauu. Repczét takartunk s értem jött egy talyiga, hogy jöjjek haza. Az elnök. Kivel? A tanu. Zsófival. Az elnök. Egyenesen oda mentek? A tanu. Igen, egyenesen. Az elnök. Nyitva találta-e a szemet a megszemlélt hullánál? A tanu. Nem láttam nyitva. Az elnök. Hát ajkai be voltak-e csukva? A tauu. Fel voltak peczkelve. Az elnök. Holt volt a peczek. A tanu. Fogát nem néztem, mindjárt megláttam, hogy nem testvérem, mert nagy képe, nagy szája, nagy homloka volt. Nem is szemléltem tovább, mert egy tekintetre láttam, hogy nem az. Az elnök. Azért nem tartja Eszternek, mert nagy volt a feje? A tauu. Igen, húgomnak kis feje és kis képe volt. Az elnök. Fogát nem nézte? A tanu. Nem. Az elnök Széles vállú volt a hulla? A tanu. Nem lehetett 14 éveshez hasonló, mert nagytest volt. Az elnök. Karja s lábai vastagok, vagy véknyak voltak-e? A tanu. Vastag volt lába és karja. Az elnök. Ép volt-e a test s a bőr nem volt-e felhasogatva? A tanu. Azon ép volt. Az elnök. Volt-e nagy bűze ? A tanu. Nem volt nagyon szagos. Elnök: A bouczolást végig nézte-e ? Tanu: Csak ugy körülbelöl, mert mindjárt ott hagytam. Elnök: Lábait és kezeit vizsgálta-e? Tanu: Nem. Elnök: Látta-e, hogy az egyik kezén roncsolás lett volna? Tanu: Nein láttam. Elnök: Hát körmeit vizsgálta-e ? Tanu: Nem. Eluök: Elöl vagy oldalt tekintette ? Tanu: Oldalt. Elnök: Később deczemberben, mikor elbontották a sirt és kivették a holtat a sirból, odahivták-e akkor? Tanu: Nem. Az elnök: A bonczolt hulla fogairól mit tud? A tanu: Semmit. Az elnök: Eszternek milyen fogai voltak ? A tanu: Apró sürü fogai voltak. Az elnök: És nem hajlottak egymásra? A tanu! Nem, egyenest állottak a fogai. Az elnök: A ruháza tot felismerte-e? A tanu: Igenis, ezt felismerem. Az elnök: Fel voltak-e azon ruhák maga előtt mutatva? A tanu: A községházánál. Az elnök: Azon ruhákban, melyeket először a bonczolt hulláról levetettek, az Eszter ruháit ismerte-e fel ? A tanu: Igen, mert; azok Eszteréi voltak. Szeyffert: Mikor hazajött, a talyigán ki ült? A tanu! A jeges tanyáról bejött egy juhász s annak talyigáját kérték el. Szeyffert. Az jött magáért s azzal jött a faluba? Tanu. Igen. Szeyffert. Valamit annak csak kellett mondani. Mit mondott? Tanu. Hogy jertek be, hullát hoztak. Elismeritek-e azt a magatokénak vagy sem ? Szeyffert. Mondta-e azt a juhász, hogy mások már felismerték ? Tauu. Nem. Szeyffert. Mikor a kaszát letette, kivel találkozott először a faluban ? Tanu. Mezítláb mentem haza. Szeyffert. Igen, igeD, de kivel találkozott ? Tanu. Senkivel. Szeyffert. Tudta-e hát, ekkor azt, hogy felismerték-e vagy sem? Tanu. Nem. Szeyffert. Nem szólt erről senki? Tanu. Nem. Eötvös: Mikor megnézte a holttestet, fel volt-e az öltöztetve, vagy meztelen volt? Tanu. Meztelen volt. Eötvös. Azt mondja, hogy minden ruháját fölismerte, az Eszter ugy veszett-e el, hogy kezében sárga kendő volt, amelyben festék vala? A tanu. A kendő nem sárga volt, hanem fekete. Eötvös. Várjon csak, majd rátérünk arra is; sárga volt a kendő, ezt mondta a Móricz kölyök is, igy jött az újságba; mindenki azt mondta, hogy sárga volt. Az a kendő pedig, a melyet a hullánál találtak, fehér babos és fekete volt. A tanu: Kérem de fekete volt. Eötvös. Honnan tudja ezt ? A tanu: Tudom, mert édes anyámnak meg van a kendő párja. Eötvös. Igen? Huriué sem tudja, hogy minő kendővel eresztette el. Tanu. A Julcsa néném mondta, azzal a kendővel ment el. Eötvös : Az nem mondhatta azt, hiszen itt van az irás. Tanu: N em lehet az! Eötvös: Az irás pedig azt mondja. Szóval maga erre nem tud felelni. Funták: Melyik volt nagyobb. Eszter vagy Zsófi ? Tanu: Zsófi. Funták: Meddig ért Zsófinak? Tanu hallgat. Funták: No, csak ugy körülbelül. Tauu: Nem mérkőztünk sohasem, s igy nem tudom. Elnök: Nem magáról vau szó. Tanu: Zsófival sem mérkőztek. Funták: De mégis meddig érhetett? Tanu: A melléig ért neki.