Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

Eötvös: Azt se tudja, hogy mi felett beszélgettek? Tanu: Nem tudom, mert én zsidóul nem értek. Eötvös: Tudja-e, hogy azon este Groszberg és Szüszraan közt a pálinkamérés tárgyában perlekedés, egyezkedés volt? Tanu: Ott nem láttam, hogy ettek vagy ittak volna. Eötvös: Arról semmit se tud, hogy valami viszálykodás lett volna? Tanu: Nem tudok. Eötvös: Kiút az udvarban ketten hárman voltak? Tanu: Ketten vagy hárman lehettek, többen is. Eötvös: A szobában hányat látott közülök ? Tanu: Én azt nem mondom hányan voltak, mert nem nagyon olvasgattam. Eötvös: Volt-e 10? Tanu: Azt nem tudom, hogy hány volt, csak voltak. Eötvös: Ki lett-e hallgatva ezen vallomás iránt valamikor? Tanu: Nem én. Eötvös: Csak most kérdezik először? Tanu: Most, eddig csakis beszélgettem, akiknek tudtam mondani, meg aki kérdezte tőlem. Eötvös: Kiknek ? Tanu: Azt meg nem mondom. Eötvös: A községházánál nem hallgatta ki erro nézve a biró? Tanu: Nem, csak most itt. Eötvös: Sipos István a férje? Tanu: Igen. Eötvös: Mit keresett ott akkor este? Tanu: Szeretője voltam, hát hozzám jött. Heuman: Hogy hivták a kocsist, aki akkor ott szolgált ? A tanu: Cseres Mihály, Heuman: Emlékszik-e, hogy a kocsis azon éjszaka elment Nyíregyházáról Kálióba? A tanu; Nem emlékszem. Heuman: Arra emlékszik-e, hogy a gazdája az este nem volt oda haza, csak késő éjszaka jött haza ? A tanu: Arra emlékszem,, hogy nem volt otthon. Heuman: Azt mondta, hogy az öreg asszony kiküldte, mert titkost akart beszélni, hisz beszélhetett volna zsidóul bátran, hisz maga nem érti. A tanu: Én felőlem beszélhetett, de hogy engem kiküldött, azt gondolta, hogy értek zsidóul, pedig nem értettem. Heuman: Azt! gondolta? Maga ott szolgált, hát tudhatta, hogy tud-e, vagy se? A tanu: Én nem értettem volna, ha ki se küldött volna. Heuman; Fenn volt még akkor éjszaka, mikor a gazdája haza került ? A tanu; Fenn. Heuman: És még soká volt fenn azután, hogy haza került? A tanu: Nem, lefeküdtem. Heuman: A zsidók, akiket ott látott, már akkor ott voltak, mielőtt a gazdája haza jött volna? A tanu: Nem voltak, a gazda után jöttek. Heuman: Maga aztán lefeküdt ? A tanu: Lefeküdtem. Heuman: Valami nagy zsivajt nem hallott, nem keltette fel? A tanu: Nem, mert éu aludtam. Székely: Ismerte Solymosi Esztert? A tanu : Nem. Lustig vádlott: Alásan instálom, szabad egy szót szólni. (Tanúhoz.) Nézd csak, vau Eszláron zsidó, akit nem ismersz? Tanu: Én nem ismerem. Lustig: Ismered te mind. Tanu: Nem ismerem. Scharf József; Melyik házban voltak a zsidók? Tanu; A nagy házban. Scharf: Az nem igaz, mert húsvét előtt két nappal volt, akkor vendéget nem vittek abba a szobába, ki volt tisztítva a nagy ház; azért nem ismerted te, mert nem volt ott senki. Friedman: Azok közül, a kik itt vannak, látott-e ott valakit? Tanu: Nem láttam. Nem tudom én. Friedman: Másnap reggel a gazdája otthon volt-e? Tanu: Arra nem emlékszem. Grosz Márton vádlott: Hát engem ismer-e? Elnök: Ezt az embert ismeri-e ? Tanu; Ismerem. Klein Ignácz vádlott: Hát engem ismer-e? Elnök: Ezt az embert ismeri-e? Tanu: Ismerem. Kleiu: Hát a kocsis nem volt otthon vasárnap reggel? Tanu: Magát nem kérdik, hát akkor üljön le ! Elnök: Cseres Mihály! (Bejön). Már msga volt itt a kir. törvényszék előtt kihallgatás végett és letette az esküt. Figyelmeztetem az eskü szentsége alatt, hogy igazságosan beszéljen. A mult esztendőben maga kocsis volt Groszbergéknél ? Cseres Mihály tanu: Igenis. Elnök; Emlékezik-e arra a napra, mikor Eszter elveszett ? Tanu: Igenis. Elnök: Milyen napra esett az ? Tanu : Virágvasárnap estéjén, nem tudom bizonyosan. Elnök: Virágvasárnap előtti nap talán? Eötvös: Virágvasárnap estéjót mondta. Elnök: Virágvasárnap estéjén veszett el? Igy tudja maga? Tanu: Igen. Elnök: Azon nap odahaza volt-e, vagy sem ? Tanu : Nem voltam. Elnök: Hol volt? Tanu: Kint voltam a gyepen, kint jártam. Elnök: Az egész éjszakánkint volt? Tanu: Igenis kint. Elnök: Nyíregyházán mikor járt maga, emlékszik ? Tanu: Arra emlékszem, de nem akkor volt, hanem egy vasárnapi nap volt. Elnök: Mikor mentek el hazulról? Tanu: Mikor befogatott a gazdám, elmentünk Weiszstein Jakabnál egy beteg gyermek volt és azután Szüszman Jakabnál hasonlóképen; Szüszman Jakab, Groszberg és egy idegen zsidó is volt velünk. Elnök: Hány órakor volt és mikor indultak el Eszlárról? Tanu: Hát csak virradott már akkor szépen. Elnök: És meddig voltak ott bent Nyíregyházán? Tanu: Csak megállottunk az uton, mert leszállt az az idegen ember és elment valahová. Elnök: Hát az vasárnapi nap volt? Tanu: Igen, mi pedig felmeutilnk Káliéba Józsa doktor úrhoz. Elnök: Hát akkor éjszaka, mikor ide Nyíregyházára jöttek, akkor is a mezőn volt a lóval? Tanu. Nem emlékszem, ugy tudom, hogy kint háltam, mert nem volt mit bent etetni, takarmány nem volt; a hol lehetett etetni, oda mentem, csavarogtam kint a mezőn. Elnök. És lovát mily időben szokta vinni a mezőre? Tanu. Ugy 6— 7 óra táján, ilyenkor. Elnök. És vissza azután mikor jött? Tanu. Mikor világosodott, mikor a nap feljött, hogy befogtam, mint cseléd, hogy a dologba mentem. Eötvös; Tekintetes törvényszék! Ez a Cseres ugyanerre a körülményre már ki volt hallgatva és megesketve; miután pedig a tek. törvényszéknek, vagy a vádló, vagy a vádlott egyenes kérelme nélkül, novitáczióba bocsátkozni nincs joga, mert az minden fennálló törvénynyel és törvényes gyakorlattal tökéletesen ellenkezik. A tanu: Már én nem, kérem. Eötvös: Annálfogva én abban az alázatos nézetben vagyok, hogy sem maga nem teheti, sem a vádlónak, sem a védelemnek meg nem engedheti, hogy e tárgyban és ezen ügy folyamában kérdést intézzenek tovább. Ha azonban a tekintetes törvényszék mégis bele bocsátkozik ebbe, miután tanu most határozottan nem tudja megmondani, hogy mely napon mentek Nagy-Kálióba és vittek betegeket, ha ezen nap mikor történte a tek. törvényszék ujabbi kérdései folytán netalán kétségbe vonatnék, az esetre kérem dr. Józsa megyei fizikust tanukép beidézni, ő majd megmondja, mely napon voltak nála. Elnök; Az kétség alá sem jött, hogy virágvasárnap Kallóban volt és akkor a fuvarozásra és utazásra nézve hallgattatott ki, most pedig arra, hogy vájjon akkor éjszaka odahaza volt-e, hogy bizonyithatja-e Cseresnének állítását. Weiszstein Sámuel : Megbizonyítom a reczepttel, hogy ápril 2-án reggel, dr. Józsa urnái voltam Kálióban. Elnök: Nem vonja senki azt kétségbe, üljön le. Scharf József (felugrik). Bizonyítom, bizony én is mondhatom, Elnök: Ne beszéljen. Scharf József: Alásan instálom már kiforr belőlem. Elnök: Majd korlátozni fogom a sok beszédet. Scharf József: Hát elmegyek a börtönbe, úgyis oda jövök. Elnök: Kérjen engedelmet, hogy szólhasson. Scharf József: Tanítják a hamis tanukat. Elnök: Mondom hallgasson! Cseres Mihály a védelem részéről hivatván fel azon körülményre nézve, hogy odahaza volt e akkor? Eötvös: Csakhogy az elnök ur az utazásról kérdezi. Elnök: Amennyiben összefügg a kérdéssel. Eötvös: Erre már mindenre megfelelt. Elnök: Nekem jogom vau százszor is kérdezni. Ha a védelemnek lehet hozzá ismételten és többszörösen kérdéseket intézni, nekem annyival inkább. Heuman: Megesketése előtt . . . Elnök: Lázi János! (Nincs itt). E Lázi János, mint tanu. az első agnoskálás alkalmával jelen volt Dadán is, ahol a hullát, szemei, ajka és nagysága után itélve, Solymosi Eszternek felismerni vélte. Amennyiben nincs jelen, kérdem az ügyész urat, vájjon ezen tanúnak kihallgatását múlhatatlanul szükségesnek tekinti-e? Szeyffert: Miután a többi tanuk is kihallgattattak, tisztelettel kérem, méltóztassék megidézni újra és kihallgattatni. Elnök: Nincs ellenvetés a védelem részéről ? Eötvös: Én részemről és a védelem részéről szükségesnek nem tartom ezt, mert posivitás vallomásában ugy sincs, hacsak a tek. törvényszék azt uem gondolja, hogy talán nagyobb positivitásra juthat kihallgatása által. Ha jól emlékszem, egy vagy két körülményre nézve már kihallgattatott, de erre nem. Friedman: Én azt indítványozom, méltóztassék vallomásának illető helyét felolvastatni. Elnök: Jobb megérthetés végett tehát felololvasora. (Olvassa). Lázi János, a hulla szemei, ajka és nagysága után, a hullában a Solymosi Esztert felismeri vélte. Elnök : Sós András! (Bejön). Sós András, maga mint tanu van beidézve a kir. törvényszók elé, figyelmeztetem, hogy vallomására esküt fog tenni, ezért lelkiismeretesen szóljon. Tanu előadja, hogy született Tisza-Eszláron, 30 éves. nős, gyermekes, lakik Tisza-Eszláron, fuvaros. Elnök: A mult évben a Dadáról Eszlárra szállított hullának felbonczálásánál jelen volt-e maga vagy sem? Tanu: Jelen voltam. A szerkesztésért felelős: Jóba Elek.. Nyíregyházán, nyomatott Piringer és Jóba könyvnyomdájában.