Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

tudja biztosan, körülbelül talán egy fertályig sem tartott. Friedman : Mikor bejött, nem tagadta ott is eleinte ? Tolmács: Miért tagadta volna; mikor bement, minden tagadás nélkül akart mindent elmondani. Friedman : Több kérdésem nincs Mstejhez. Smilovicsboz lenne kérdésem. Mikor bekísérték magukat Esz lárról Nyíregyházára, Smilovics maga szekéren ment? Az elindulásnál hallotta-e, hogy Grosz, Klein vagy egyik közülök kérte e, hogy saját kocsiján mehessen: Smilovics: Hallottam. Friedman: Kitől kérték ? Smilovics: A vizsgálóbirótól. Friedman: És mit felelt? Smilovics: Azt mondta, menjenek gyalog, szekeret nem adhatunk. Grosz: Néhány szavam lenne Kazimirhez. Jut-e eszébe magának Józsi, mikor be voltam zárva s felhivatott Gyani Gábor és Nagy Istvánné irányomban Kállay nagyságának udvarában, akkor tagadta előttem. Elnök: Beszéljen világosan, nem értem az egészet. Grosz: Gyani Gáborra nem hivatkoztam, s csütörtökön ezt nagyon jól megjegyeztem. Elnök: Lényegtelen minden; hallgasson, üljön le. Vay volt csendbiztos, azt állitja Kazimir, hogy mikor Vogelt Lökről elviték Eszlárra, az ön parancsolatja szerint cselekedett akkor, mikor Vogelt hajtotta ló előtt. Mi erre a megjegyzése ? Vay: Azt soha sem parancsoltam, nemcsak Vogelnél, de másnál sem, hogy a rabot hajszolni kell, hogy kivont karddal kisérje, ez természetes. Kazimir: Azt mondta, hogy csak hajtsd, ez a legnagyobb gazember. Vogel : Hát miért hajtottak engem, hisz én nem tudtam menni. Elnök: Tud-e valamit Vogel itatásáról? Kazimir: Tudom, hogy vederrel vitték be a vizet. Elnök: Karancsay, igaz-e vagy nem ? Karancsay: Nem igaz. Kazimir: De igaz. Elnök: Elég. Bakó Ignácz fog kihallgattatni. (Bakó bejön). Vay: Nagyságos ur! Ez a Kazimir szegény ember s most sincs szolgálatban. Napszámban sincs és most ruházkodott fel, ezenkívül sertéseket vásárol, mindezen pillanatban. Friedman. Ezen ügyre vonatkozólag lesz indítványom, a melyet ezennel bejelentek s a melynek megtételét és indokolását zárt ülésben kivánám megtenni. Az elnök. Bakó Ignácz! Maga már ki lett a törvényszék előtt hallgatva, ugyanezen alkalommal hivatkozott Rókára, mit akar maga Róka irányában vallani. A tanu. Nem akarok egyebet, csak azt, hogy egyszer eljött nálam Görög-Szállásra s azt mondta, hogy ha azt fogom mondani, hogy ütötték Scharf Móriczot, hát jól megfizetnek érte. Erre azt feleltem, hogy nem ütötték, nekem senki pénze nem kell, hamis tanu nem leszek. Róka. Jelen voltam ott, de nem tudtam, hogy ezen egyén ott lakik, kerestem a kerti gazdát. Ez ott ült s azt mondta: hát Róka bátyám, hol jár itten? Szállást keresek, hogy lennének szívesek adni, enni adnék a lónak, mert sietek haza; magam is éhes volnék, kimentem az istállóba, ezek meg bementek, azután kijöttek az istállóba s beszélgettünk sokáig. A' kerti gazda aztán elhívott lefeküdni. Mikor hajnalban felkeltem, kimentem a lóhoz; enni adtam neki, befogtam a talyigába, köszöntünk egymásnak, mondtam neki, azt hallottam megverték a zsidó fiút, azt mondja erre: nem bántottuk, csak fülénél fogva emeltük fel. A tanu. Hazudik! Róka. Igaz! Eötvös; Mikor mondtad el, hogy Róka mit beszélt? Tanu: Recsky ur előtt, mikor itt bent voltunk. Eötvös: Hát egy esztendővel ezelőtt nem jutott eszedbe? Tanu: Nem kérdezte akkor senki sem. Eötvös: Másnak nem mondtad el, mint Recsky urnák ? Tanu : Vay urnák is mondtam, mikor ide benn voltam. Eötvös: Hol ? Tanú : Itt a megyeház udvarán. Eötvös; Ilyen emberrel szóba sem áll Vay ur. Talán magad jelentkeztél nála ? Tanu: Igen. Elnök: Egyéb kérdése nincs hozzá? (Nincs). Félreállhat. Mozga Péter! (Bejön). Mozga Péter Tokajban született, 33 éves, nőtlen, szőlészettel foglalkozik, tavaly Recskvnél lakott. Elnök: Hogyan jutott be Nyíregyházára ? Tanu: Hazajöttem, tegnap mult két hete a katonaságtól, már azelőtt mig a száazdnál voltam, értesültem a hírlapok által is, hogy kerestettem, annálfogva hazaérkezve, jelentettem magam a szolgabíró urnái. Ez azt mondta, hogy az idézőt mivel nem találtak, viszszaküldte a törvényszékhez. En otthon voltam egy hétig és ott is beszélték többen Elnök: Ki hozott ide? Tanu-.Braun aranyműves hozott ide a gyorsvonattal; ő bevitt Zeiger vendéglőjébe és ott voltam szerdán délutánig; azt mondta kosztod és mindened lesz bőven. Igaz, finom kosztom volt és szivarra valóm is. Azt mondták nekem, ne menjek sehová, hogy meg ne lásson senki azért az udvaron sétáltam; de lelkiismeretem nem vezetett reá, hogy hamisan szóljak, mivel a honvédségnél is és az iskolában is azt tanultam, királyért és a hazáért vérünket és életünket. Délután utat vettem magamnak és egyenesen a törvényszéknél, nagyságos elnök urnái jelentést tettem. Az elnök. Tavaly mint kertész Recskynél szolgálván, emlékszik-e arra, midőn oda egy zsidó fiút hoztak a pandúrok Eszlárról? A tanu. Igen. Az elnök. Tudja-e, hogy ez a fiu Recsky által vallomás alá vétetett? A tanu. Igen. Az elnök. Mondja el, mit tud erre nézve? Mozga további vallomásaiban előadja, hogy Nyíregyházán vasárnap délutántól szerdán délutánig élt a fogadóban a zsidók kosztján, szivarra mindennap 20 krajczárct kapott s még 20 forintnyi készpénzt igért neki a tokaji Braun azért, ha azt vallja, hogy Móriczot kínozták. A tanu. Vagy egy negyed óráig. Friedman. És onnan hová ment, a másik ablakhoz? A tanu. A kertbe. Friedman. Es addig hallgatózott, a mig be nem hivták? A tanu. Igenis, addig ott voltam. Friedman. Azt nem tapasztalta, hogy lármát csaptak, mikor hallgatództak ? A tanu. Nem lármáztunk, mert attól tartottunk, hogy kijön az ur. Friedman. Hát azt nem tapasztalta, hogy valaki a zsalukat kívülről jobban ki akarta nyitni? A tanu. Azt nem láttam. Friedman. Ha kívülről nem lehetett jól belátni, honnan tudja azt, hogy benn melyik helyen állt a fiu? A tanu. Onnan tudam, hogy mikor bementem, a fiu ott állt. Friedman: Mikor behitták a fiút az irodába, mindjárt behitták magukat is, vagy csak egy idő múlva? Tanu: Kis idő múlva lehetett egy negyed óra. Friedman: Mi önnek a foglalkozása? Tanu: Szőlész és borász vagyok, Tarczalon végeztem. Friedman: Van most alkalmazása? Tanu: Jelenleg nincs. Friedman : Akkor nem hallotta, hogy Recsky egyik cselédjét ezen esemény után néhány hónap múlva megverte ? Tanu: Emlékszem reá. Friedman: Arra nem emlékszik, hogy miért történt az? Tanu: Volt ott, nem tudom azelőtt vagy azután egy zsidóasszony, az bejött a konyhába és a szolgáló beszélt vele, hogy vigyázzon, hogy ne kapjon ki. Friedman: Tehát valami verés miatt ? Tanu : Igenis. Elnök: Milyen verés usiatt? Tanu: Azt mondta, hogy vigyázzon, ha behivja Recsky, hogy ne üsse verje, mert ez neki bevett szokása. Elnök: És mert azt mondta, azért verte mpg Recsky ? Tanu: Igenis azt mondta Mórczot is ugy ütöttek, hogy valljon. Elnök: Kimondta azt? Tanu: A szolgáló, azután mindjárt behívták, hogy mit beszél ilyen bolondságokat. Elnök: Ki jelentette a Recskynek ? Tanu: Többen voltak ott, akik bejelentették az urnák. Elnök : Az ülést fél órára felfüggesztem. (Szünet után). Elnök: Baki György. (Belép) A nagyfalusi elöljáróság által jelentéssel egy jegyzőkönyv küldetett át a napokban hozzám, amely jegyzőkönyv szerint kijelentette volna-maga, hogy ezen tisza-eszlári ügyben bizonyos körülményekre felvilágosítást tudna adni a bíróságnak — avégett, van mint tauu berendelve — figyelmeztetem a lelkiismeretes igazság bemondására. A tanu az általános kérdésekre előadja, hogy született Bujon, 27 éves, feleséges, vagyona nincs, gazdálkodásban gazda Recskynél Nagyfaluban. Elnök: Mondje el, mi a tudomása, amit érdemesnek tart a törvényszékkel közölni ? Tanu: Egyéb nincs, minthogy ott voltain, mikor Móricz vallomása volt elejétől fogva véghosszáig. Elnök: Azt látta, mikor odahozták? Tanu: IgeD, engem szólított legelőször, Gyuri hol vagy, oda mentem és azt mondta: te itt légy a ház körül, megvacsoráltak hozzá fogtak a kérdezéshez, Péczely ur az ajtó nyílásánál, testvérem Náczi belül volt, de semmiféle eszközök neoi voltak, a legszebben ott ültek a díványon, Péczely urnák pedig fejfájása volt. Elnök: Móricz fülét nem rángatták ? Tanu: Nem, hitemmel bizonyítom. Elnök: Es talán pofon ütötték? Tanu: Nem, hitemmel bizonyítom, én voltam tek. Bary vizsgálóbiró úrért Eszláron, én költöttem fel és együtt eljöttünk. Elnök: És mikor megérkeztek, mí történt ? Tanu: Akkor Péczely és Móricz a rendes szobában, a vendégszobában hevertek és nyugodtak. Elnök: És azután Móriczot kihallgatás alá vették? Tauu: Igen. Elnök: Melyik szobában történt? A tanu: Az irószobában. Elnök: Ugyancsak ott hallgatta ki a vizsgálóbiró, hol Péczely? Tanu: Nem, a nagy szobában. Elnök : Ki volt benn a nagy szobában ? Tanu: A vizsgálóbíró ur, a kir. ügyész ur, Recsky ur, ezenkívül egy dajka Szojár Anua a testvérem Náczi. Elnök: Hát még ki? Tanu: Más nem. Eötvös: Mozga Péter bent volt ? Tanu: Azelőtt volt bent. Elnök: Móricz aztán minden kényszerítés nélkül vallott? Tanu: Igen, a legszebb szavakra, hogy nem lesz semmi bántódásod, hanem ugy, ahogy láttad, mondd el, ahogy tudod. Az elnök: Már mikor Péczely ur hallgatta ki, akkor sem volt semmi ijesztgetés, fenyegetés irányában használva ? Tanu : Nem volt, hiszen akkor voltam én ott jelen, amint hallottam, hogy vádolva van Recsky ur azzal, hogy kínozta és verte a