Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

ügyész a vizsgálóbíróval együtt. Eötvös: Világosan volt rendelve, hogy Vogel gyalog menjen ? Tanu: Igen, és hogy kisérje a csendlegény. Eötvös: Hát mért nem vitték maguk ezeket kocsin, hiszen van ezeknek kocsijuk, Grosznak, Kleinnak. Tanu: Ha nem engedték, nem mehettünk; nekünk is jobh lett volna, mert akkor bátrabban haladtunk volna, éjnek idején. Eötvös: Hát hallotta, hogy kérték volna, hogy hadd mehessenek a maguk kocsijain ? Tanu: Hallottam. Eötvös: Hát a kir. ügyész és a vizsgálóbiró ur hallották-e? Tanu: Hogyne, hiszen azoktól kérték. Eötvös: És mit feleltek ? Tanu; Azt, hogy nem szabad, még Őnody Géza nagyságos ur azt felelte, hogy arra kisérjük az ő háza felé. Eötvös: Miért mondta? A tanu: Nem tudom. Eötvös: Hát szót fogadtak neki? A tanu: Nem. Eötvös: Előbb akarta mondani, csakhogy megint má°ra ment át a beszéd, hogy hol pihentek meg azon útban másodszor. A tanu: A Királytelek melett, a fa mellett, amint az útban megy az ember előbb a korcsmánál, de az idébb van, ez még odább esett, azon a királyteleki tanyán innen. Eötvös: Mennyi ideig pihentek ott? A tanu: Fél óra hosszú formán. Eötvös: És ettek, ittak valamit? A tauu: Nem, én legalább nem, ezek nem tudom, hogy ettek, ittak-e. Etvös: Vogel hol ült fel? A tanu: Ott. Eötvös: Miért ült fel? A tanu: Muszáj volt, mert beteg volt, én mondtam hogy vegyék fel, de nem vették fel, Karancsay nem engedte. Eötvös : Mi joga volt Karancsainak azt megengedni ? A tanu: Azt ő tudja, én nem. Eötvös: Hát mikor Vogel nem tudott menni a betegség miatt, hogyan tuszkolták előre? A tanu: A taligánkba ragadt a két kezeivel s ugy húzattam én. Vogel Amsel: (helyeslőleg int fejével). Ugy igaz. Heuman. A csonkáson maga is beszélt azon eszlári emberekkel, a kik a hullát felismerték? A tanu. Beszéltem. Heuman. Hallotta-e a nyilatkozatot, melyet ők a biróság előtt tettek? A tanu. Hallottam. Heuman. És azon kivül is beszélt maga velük ? A tanu. Beszéltein, mert két nőt oda állítottak hozzám. Heuman. Ez a két cseléd ki volt ? A tanu. Egyik valami Juhászné volt. Klein. Juhászné. Az elnök. Már megint beszél. Hallgasson! A tanu. A másik valami Szakolczay lány. Heuman. Hát csak ezt a kettőt állították oda? A tanu. Ezt a kettőt. Heuman. Hát Solymosi Jánosnét, a leányát, meg a testvérét ? A tanu. Azok bent voltak. Heuman. Ezeknek a nyilatkozatát nem hallotta maga ? A tanu. Nem hallottam. Heuman. Hát az a két cseléd magának mit beszélt ? ?A tanu. Juhászné ? Heuman. Ő. A tanu. Azt mondta, hogy halálig esküszik, hogy az. Heuman. Előbb azt mondta, hogy Solymosinénak a nyilatkozatát is hallotta, hogy hát nem ismeri fel a leányát. A tanu. Mikor ő nézte, a kir. ügyész kitakarta, mert egy kendő is volt rá terítve és kérte, hogy ne féljen tőle semmit, bátorította, hát ő csak ennyit tett a fejével mindig (tanu jobbra és balra vonogatja fejét). Heuman: Mondja meg nekem, hány zsidó és hány oláh kihallgatásánál volt maga jelen, ha nem is szobában, de legalább a kertben, strázsán? emlékszik-e arra? Tanu: Hármat gondolok zsidót, oláh meg négy volt. Egyszerre hallgatták ki őket ? Tanu: Egyenkint. Heuman : De egy időben ? egy napon ? Tanu: Egy napon. Heuman; Nappal vagy éjjel ? Tanu: Nappal Heuman: Maga akkor a kertben volt, vagy az ajtó mellett? Tanu: Kinn voltam a báz végénél. Heuman: Mit csinált ott? Tanu: Sétáltam, hogy senki oda ne jöjjön hallgatódzni. Heuman: Ki mondta, hogy ott sétáljon ? Tanu: A kir. ügyész és a vizsgálóbiró ur. Heuman: Hiszen akkor még a vizsgálóbíró nem volt a kerti lakban, mikor ezeket (Matejra mutatva) kihallgatták, már jelen voltak ? Tanu: Mind a ketten. Heuman: Hát mikor a csendbiztos hallgatta, maga nem strázsált künn? Tanu: Akkor azt a kettőt ott hagytuk mi. Heuman: Melyik kettőt? Tanu: Ezt a fiatalt (Matejra mutat) egy másik öreggel, mi pedig bekísértük őket; egy tokaji zsidót, Herskót, meg három oláh egyént. Heuman: Maga nem volt jelen? Tegnap is mondta Matej kihallgatásán, hát a másik kettőnek a kihallgatásáról tud-e valamit? Tanu: Nem, egyikről sem. Heuman: Hát azt sem tudja, hogy ütötték, verték-e őket? Tanu: Nem tudom. Heuman: Es nem hallatszott ki semmi? Tanu: Nem, közel se mertünk állani, mert féltünk, hogy megszólnak érte. Heuman. Az imént azt mondta, hogy a vizsgálóbiró ur is nézte az ablakon át, hogy a csendbiztos mint hallgatta ki őket. A tanu. Az éjszaka volt. Heuman. Mikor Kleint kihallgatta, csakis akkor látta a vizsgálóbírót ? A tanu. Igen, a bogy lejött az ablakhoz és azután az ajtóhoz állott és ott hallgatta. Heuman. Sokáig ? A tanu. Körülbelül egy félórát, azután bement, odaben, hogy mi történt, azt nem tudom. Heuman. Maga kisérte a hullát a tokaji temetőbe ? A tanu. Nem. Heuman. Hát Szentesynek a nyilatkozatát honnan tudja ? A tanu. Ő maga emiitette reggel, mikor a holttestet Eszlárra kisértük, hogy az asszonyok nála hálván, ezt beszélték egymás közt. Heuman. Hát vele együtt kisérték ? A tanu igen, vele ketten. Heuman. Nekem az lett bejelentve, hogy magának Bakó Ignácz és Recsky csendlegénye beszélte volna a Scharff Móricz vallomását. A tanu. Annyiban szólott nekem, hogy kérdtem tőle, hogy megverték a zsidó fiút ? azt mondta: nem bántottuk kedves bátyám, csak a fülénél fogva felemelte a padlásig, hogy igy akasztanak fel, ha ugy nem beszélsz, a mint van. Az elnök. Ki emelte fel ? A tanu. A csendbiztos. Székely. Hát Smilovicscsal hogy bántak ottan ? A tanu. Smilovics uri módon élt, szivart mit adtak neki, künn őgyelgett szabadon. Székely. Hát szabad volt vele mindenkinek beszélni ? A tanu. Mindenkinek. Székely. Zsidónak is ? A tanu. Szabad volt. Székely. Hát traktálták ? A tanu. Szivarokat, meg a mit kért, adtak neki. Székely. Hát Eszláron volt-e maga? A tanu. Igenis. Székely: Hát a hullához odabocsátottak-e mindenféle embert ? A tanu: Senkit se, csak Ónodi ő nagysága jött oda. Székely: Hát zsidókat nem eresztettek oda ? A tanu: Senkit se. Székely: Hát kit bocsátottak oda ? A tanu: Egyebet nem, mint az orvosokat, meg egy gróf is volt ott, de nem ismerem. Székely: Hát bocsátottak-e oda olyanokat, akiket valaki megjelölt ? p. o. Solymosinét? ott volt-e Solymosiné, mikor a hullát felismerték ? Tanu: Igenis, ott volt. Székely: Hát ő nem jelött meg személyeket ? A tanu: Nem. Székely: Eszláron a zsinagóga mellett? A tanu: Odaeresztették az eszláriakat, akik ismerősei voltak, hogy ismerjék fel, de akkor még csak azt a szót hallottuk, hogy nem akarják elismerni, hogy az-e vagy sem. Eötvös: Felvilágosítás végett kívánok egy kérdést intézni Rókához, azt mondta előbb, hogy ott a dadai csonka-füzesben, mikor ott őrködött Juhász Andrásné és valami Szakolczay leány odavitetett a maga felügyelete alá, és azokkal maga beszélt, és hogy azok azt mondták, mikor kérdezte tőlük, hogy no hát kicsoda az a holttest? akkor azt mondták, hogy az igenis az, mit tesz ez? mit értettek ez alatt? A tanu: Én azt, hogy Solymosi Eszter, én egyebet nem értettem. Eötvös: Maga azt értette? A tanu: Igenis. Eötvös: Hát az a két cseléd mit értett azzal? A tanu: Én nem tudom, hát csak azt mondta, hogy az Solymosi Eszter. Eötvös: Azt is hallotta, hogy Solymosi Eszter ? A tanu: Azt mondta, hogy ez Solymosi Eszter. Eötvös: Emlékszik-e, hogy az a tokaji zsidó volt Eszláron? A tanu : Volt. Eötvös: Ki kisérte? A tanu: Tekintetes Vay csendbiztos ur. Eötvös: Látott-e már maga olyan vallató gyüszűt? hogy néz az ki, milyen forma? Tanu: Ilyen forma, ilyen hosszú, (kezével mutatja.) Eötvös: Kettőből áll, meg egy kulcs van itt, itt a közepén van egy csap és emitt is a közepén ér, hogy csak annyi helye van, hogy a két ujját bele teheti. Eötvös: Hát a két ujja mit csinál benne ? Tanu: Szoritják a két ujját igy lefelé. Eötvös: Srófos? Tanu: Srófos. Eötvös: Egymás széltében fekszik, vagy egymás fölött: Egymás mellett, igy tiszta egyenesben. Eötvös: Hol árulják az ilyen gyüszüt? Tanu: Azt már nem tudom. Eötvös: Hányszor látott már ilyen gyüszüt életében : Tanu: Én nem láttam, csak Vay nagyságánál, a csendbiztos urnái, nem láttam többet. Eötvös; Látta, hogy valaha használta volna ? Tanu: Láttam, Eötvös: Kinél ? Tanu: A csendbiztos urnái. Eötvös. De valakinek a hüvelykujján használta-e valamikor ? A tanu. Egyébre nem, csak mikor vallatott, rátette, de nem szorongatta nagyon, mert bizon eltörik annak az ujja, ha nagyon szorítja. Eötvös. Ha rászorítják, hogy néz ki az a hüvelykujj. A tanu. Megkékül, megdagad. Eötvös. Bent a gyüszii lapja tövises vagy sima ? A tanu. Tiszta sima mindenfelől. .Eötvös. Vért nem ereszt a hüvelykszoritó ? A tanu. Nem, ha csak addig nem szorítja meg, hogy ki nem pattan itt a körömháznál, vagy itt az ujja hegyén. Eötvös. Más neve nincs annak, mint gyüszü ? A tanu. Nem tudom én másképen, hogy miféle. Eötvös. Meg tud-e olyan embert nevezni, a kinél azt valaha használták T.-Lökön ? A tanu. Nem tudok, én előttem nem bántott egyet se. Eötvös. Hol szokott állani az a gyüszü. A tanu. Mikor odahaza van kommode-ja tetején, vagy minek hijják. Eötvös. Egy van vagy több is ? A tanu. Egyet láttam, többet nem. Eötvös. Karancsay látta-e azt a gyüszüt ? A tauu. Azt nem tudom.