Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

26-dik szám. ,TISZA-ESZLAH" Tolmács: Egymás mellett ültek. Eötvös: Szolnoktól egész Nyíregyházáig? Tolmács: Szolnoktól Nyíregyházáig együtt ültek, mert hát nem mentek ki sehol. Eötvös: Es a pandúr mennyire volt ott a kupéban? Tolmács: Nem ült mellettük, hanem ott az ablaknál. Eötvös: Herskó mást reá beszélt-e arra, hogy Nyíregyházán hogyan valljon? Tolmács: Azt hallotta, hogy mást is rábeszélt volna. Eötvös: 0 miatta beszélhetett-e rá valakit, hogy egymás mellett ültek? Tolmács: Nem hallotta, ha beszéltek volna is, lehetett ottan beszélni egyébről is, mert messze ültek. Eötvös: Mikor Nyíregyházára beérkezett, egy tömlöczbe zárták-e Herskóval vagy többekkel, vagy külön tömlöczbe tették őket? Tolmács: Azon napon hármankint zárták őket, de Herskó azon éjszaka nem hált vele, hanem a másik éjszaka igen, megváltoztatták őket és igy hárman voltak. Eötvös: Azontúl a tömlöczben Herskóval volt-e egy szobában? Tolmács: Volt egy napon és egy éjjelen, azután megváltoztatták ismét és elkülönítették egymástól. Eötvös. Szolnoktól Nyíregyházáig jövet, mennyi időre hagyta el őt Herskó? A tolmács kérdi oroszul. Az elnök."Kérem, nem egy napra, hanem mennyi időre. A tolmács. Azt kérdezi, hogy az útban? Eötvös. Az útban, mig a vasúton jöttek. A tolmács. Nem hagyta el, hanem elment oldalt és leült, de kevés időre. Eötvös. Kevés időre? A tolmács. Ők egy kocsiban voltak, amint Szolnokon beültek, jöttek Nyíregyházáig és nem szálltak ki. Eötvös. Mind a 15 tutajos egy kocsiban ült ? A tolmács.-Mind, de a többiek a szegletben voltak. Eötvös. Valamennyivel beszélt-e Herskó az útban ? A tolmács. Beszéltek egymás közt, de nem tudja, hogy mit. Eötvös. Herskó mind a 15-el külön-külön beszélt-e? A tolmács. Beszélt. Eötvös. Valamennyit rábeszélte-e arra, hogy mit valljon Nyíregyházán? Az elnök. Erre már felelt. A tolmács. Ó nem tudja, hogy mindenkinek mondta-e, beszélni beszéltek, — dehogy mit, nem tudja, csak neki mondta. Eötvös. Honnan van tehát az, hogy Nyíregyházán mind a 15 tutajos ugy beszélt és vallott, miut „Matej, hát valamennyi hazudott, csak Matej nem? A tolmács. Ő is utánuk mondta és helybenhagyta, a mit Herskó mondott. Eötvös. Ha uem egyszerre hallgatták ki őket, hát hogyan mondhatta utánuk? A tolmács. A többiek nélkül mondta, mikor őt kihallgatták és pedig ugy, a mint Herskó mondta. Eötvös. Még egy kérdést, tolmács ur! Szíveskedjék Matejnek megmagyarázni, hogy azok az urak, kik Máramaros-Szigetről tegnapelőtt itt voltak és a kik neki szemébe mondták, hogy neki meg lett magyarázva a jegyzőkönyv s annak minden pontja, a máramarosi kir. törvényszék megesküdött tisztviselői, azoknak a szavuk hiteles, azoknak tekintélyét csorbitani büntetés nélkül nem szabad, azok a bíróság tagjai. Mikép meri tehát azt mondani, hogy hazudnak; s csak ő mond igazat ? A tolmács. Hogyha ott mondta volna, itt is könynyü lett volna elmondani a saját szájával. Heuman: Előre bocsátom, tek. kir. törvényszék, hogy Kazimir azon vallomását, hogy ö behívta, meg volt ijedve és ő rábeszélte, hogy akkép valljon, mint Csepkanics, eleinte helyeslőleg e szóval: pravda, megerősítette, talán a gyorsírói jegyzetekben is előfordul ez; később azt mondta, hogy sem megijedve, sem rábeszélve nem volt és miként vallott; kérdem tehát, hogy Nyíregyházán vallomást tevén a vizsgálóbiró előtt, kivitetett Lökre, ha sem megijedve, sem rábeszélve nem volt, a csendbiztos előtt miért mondott attól eltérőt, mint a vizsgálóbiró előtt mondott? A tolmács: Gondolta magában, hogy nem tudja, meddig fogják ott tartani, tehát megmondja az igazat. Heuman: Egy perezre Kazimir eltávozhatna, mert reá vouatkozó kérdésem van. (Kazimir eltávozik a tanuk termébe.) Mikor Matejt kihallgatta a csendbiztos, ő elmondta-e egész folyamát a' történetnek, vagy pedig csak egyes kérdésekre felelt ? A tolmács: Csak egyszerűen kérdezte, ő meg utána elmondta, a vizsgálóbiró azt mondta, nem fogunk irni, hanem holnap; csak kihallgatta és keveset jegyezte, amit mondott. Heuman: Ki hallgata ki Lökön először, a vizsgálóbíró vagy csendbiztos? A tolmács: A csendbiztos és mikor elmondta, mindjárt behívta a vizsgálóbírót, ki nem messze volt. Heuman: És a vizsgálóbiró előtt egy folyamatban mondta-e el azon szavakat? Tolmács: Mindent sorban elmondott. Heuman : Nem ugy volt, hogy Karancsay beszélte a vizsgálóbírónak a dolgot, ő pedig a fejével bólintva helyeselte? Tolmács: Ő Karacsaynalc mondta, Karancsay meg a vizsgálóbírónak. Heuman: Tehát kérdezések nélkül? Tolmács: Kérdezések nélkül egyfolytában mondta. Heuman: A csendbiztosnak, de a vizsgálóbírónak is egyfolytán beszélte el? Tolmács: Mindent elmondott Karancsay sorban, ez meg tolmácsolta a vizsgálóbírónak. Friedman : Egyet szeretnék konstatálni; mondja meg Matej, hogy hány csendlegény kisérte őket, kik 15 en voltak Szolnokról, egy csendőr-e vagy több? Tolmács: Nem tudja de gondolja, hogy egy csendlegény volt, a többi hajdú. Friedman: Hány csendlegény volt velük a kupéban ? Tolmács: A vasúton csak egy volt. Friedman. Kérném akkor 107 — 115. naplóból lehetne konstatálni,- hogy kik képezték a kíséretet, mert a vizsgálóbiró ur, mint tudom, szigorú intézkedéseket tett, hogy elkülönítsék őket, mikor kikísérték. Elnök. Azt mondta, hogy csak egy csendlegény volt, de hajdú több. Szeyffert. Annak szeretném magyarázatát tudni, ha látta, hogy mintegy 20 ölnyi távolságról húzta Herskó neki azt a hullát, akkor neki azt is kellett volna látni, ki adta Smilovicsnak azt a hullát. A tolmács. Azt nem látta, hogy ki adta át Jankelnek, csak azt látta: együtt voltak Jaukel és Dávid. Szeyffert. Ő azt mondotta, hogy Eszláron alul egy nő hozott oda ruhát, de azt a nőt fel nem ismerhette, mert sötét volt. Mondja neki, hogy van tanu, ki mondta, hogy azon nő, ki állítólag átadta a ruhát, otthon volt világos nappal. Ez nem egyezik meg vallomásával. A tolmács. Ő látta, mikor ott volt az az asszony, de többet nem tud. Szeyffert. Ő határozottan azt mondta volt, hogy fel nem ismerhette azt a nőt, mert már sötét volt az állásnál, egy j másik tanu pedig azt mondja, hogy az a nő, kire a ruha átadásának gyanúja van, még világos nappal visszatért. A tolmács. De I ez nappal volt, ő ezt este látta. Szeyffert. Én azt mondom, hogy ez ellenmondás, ezt szeretném felvilágosítani ő vele. Az elnök. Ő marad a magáénál. Szeiffert. Hát mikor azt a hullát Sinilovics húzta, hogy úszott az: fenn a vizén, vagy a viz alatt? A tolmács. Azt mondja, hogy a viz felett és lefelé esett. Szeiffert. Bukdácsolt. A viz felett, azt mondja. Eluök: Vay György! (Mozgás a közönség közt, a szólított. bejön). Tanukép van a kir. törvényszék elé beidézve. Figyelmeztetem a való igazság bemondására, amit hogy kötelességszerüleg tenuie kell, annál inkább fogja tudni, minthogy hosszasabban megyei szolgálatban állott. A tanu az elnök kérdéseire előadja, bogy 43 éves, szül. T.-Lökön, most gazdálkodó, tavaly még megyei csendbiztos volt. Elnök: Van-e tudomása arról, hogy a mult évben Tisza-Dada mellett a Tiszából egy hnlla fogatott ki ? A tanu: Igenis. Elnök: Hogyan s miképpen ténykedett először azon hivatalos eljárást illetőleg, amely ezzel a hullával történt? A tanu: Én jan. 18-án este 10-kor kaptam Zoltán István szolgabirótól egy felhívást, melyben megkeres, hogy csendlegényeirainel menjek oda a csonka-füzeshez, mert ott egy hullát fogtak ki. Én elindultam 11-kor, s 12 óra felé találkoztam vele, mikor ő visszajött onnét, az úgynevezett Rázom-korcsmánál utasítást adott, hogy menjek oda és a hullát őriztessem, mig a bíróság ki nem jő. Ez volt 18-án éjszaka és akkor ott a felügyeletet megnéztem, voltak őrök és Róka csendlegényemet még ott hagytam. Magam elmentem a Rázomra és másnap reggel megint odamentem széjjel nézni. Elnök : Másnap. mikor a biróság kiment, szintén részt vett-e azon eljárásnál ? A tanu: Igen, ott voltam, kordont tartottam fenn, ahol a biróság a helyet kiszabta, és felügyeletet tartottam a cseudlegényeimmel. Az elnök. Később azután a vizsgálóbíró ur által két legény kiszállíttatott innen Nyíregyházáról Tisza-Lökre, különösen orosz emberek és egy zsidó is ; miképen jutott ön ezen emberekkel érintkezésbe? Rábizta-e önre a vizsgálóbiró ezen emberek őrzését, megengedte e, hogy azokat kihallgassa, vagy pláne épen követelte-e ? A tanu. Nem; én nem hallgattam ki, sem pedig ' nem volt rám bizva, csak a rendőri felügyeletet teljesítettem. Az elnök. Mert az állíttatik, hogy ön nemcsak mint felügyelő közeg járt el irányukban, hanem kihallgatásokat is eszközölt. A tanu. Én nem eszközöltem, kérem. Az elnök. Állíttatik továbbá az, hogy ön kihallgatásokat téve egyszersmind bizonyos kínzásoknak is alávetette a kihallgatottakat, hogy azoktól vallomásokat csikarjon ki ? Vay tanu. Nem áll kérem alásan, mert én nem is hallgattam ki senkit, se nem kínoztam, egyedül csak a felügyeletet teljesítettem a vizsgálóbiró ur parancsolata folytán, nevezetesen el voltak különítve a rabok, csendlegényeimmel hát a felügyeletet teljesítettem ezek körül. Elnök: Pedig ez a Herskó Dávid azt állitja, hogy ön először vizet itatott vele, ijesztette és botütésekkel is illette. Vay tanu: Abból egy sző igaz sincs. Elnök. Továbbá állitja Vogel Amsel, hogy itatta édes vizzel, azután keserű vizzel, két czilinder keserű vizet itatott meg vele, azután megköttette. Herskó. Igen. Vay. Egy szó igaz sincs abban. Herskó. Az igaz. Vay. De mondom, hogy nem igaz, maga azt mondja, hogy igaz, én meg azt modom, hogy