Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

semmit, nem láttam semmit. Akkor azt parancsolta a csendbiz­tos, menjek ki és vágjak három vesszőt, kimentem és azt is tudom, a ház végén volt egy ringló-szilvafa, abból vágtam és bevittem. Akkor már elébe volt téve minden és mikor semmit sem akart vallani, akkor már le volt vetkőztetve ingre-gatyára, a két lábát össze kellett kötni és hanyatt fektetni. Ahogy ha­nyatt feküdt, végig hosszában, én itt álltam (mutatja), Ka­rancsay ott (mutatja), a tekintetes csendbiztos ur én mellettem állt, akkor azt mondja, hogy moudja, vallja, akkor nem kap verést, de ő nem tudott akkor semmit vallani; akkor azt mondta, hogy üssem a talpát, hát én ütöttem, kettőt vágtam a talpára, a pálcza elszakadt mindjárt; könyörgött, hogy édes istenem, — a kezét igy tette — nem tudok vallani, kire valljak? Akárkire, mondom, ha idehozzák, ártatlanul fog szenvedni, akkor is engem fognak megint vallatni; azután megint ütni kel­lett. Azt mondja a csendbiztos ur, hát csak ugy birod ütni, nem ettél még ma ? megint odavágtam, nem tudom, mind a 3 pálcza-e, de ugy gondolom, kettő ment szét. Azután felemeltette a csend­biztos ur, elvágta, a mint a lába volt kötve, az asztalhoz ve­zettük és kivette a gyűszüt a csendbiztos ur és a két hüvelyk­ujját ugy szorította, hogy valljon, de nem tudott az vallani, azt mondta, hogy ha megölik, se tud, kire valljon, mikor nem tud semmit. Ha tudna, még az édes anyjára is vallana. A csendbiz­tos ur azután feleresztette és mondta, hogy húzogassam meg az ujjait és meghuzogattam, hogy ki ne dagadjan. Azután kikísér­tem ennek a helyére, ahol ez volt (Matej Ignáczra mutat.) Elnök: Hogy mondta meg neki oroszul ? Tanu: Oroszul tudok egy kicsit. Elnök: Mondja csak meg oroszul, hogy mondta ? Tanu elmondja oroszul. Tolmács: Hogy mindent ugy mondjon meg, mint az a másik és ő meg erre kérdezte, hogy mit mondott hát az a másik ? Elnök : Folytassa. Tanu: Mikor bejött, igaz, hogy félt rettenetesen, reszketett nagyon és elő volt adva, hogy ha nem fog ő is ugy vallani, mint ahogy kell, ő is fog vasat kapni. Ekkor, igaz, beszélt mindent, Kis-Tár­kányt, Nagy-Tárkányt emlegetett, hogy ott vették át; más fa­lukat is emlegetett, de azt nem tudom, csak arra emlékszem, hogy Kis-Tárkányt, Nagy-Tárkányt emlegetett, hogy ott vették át a hullát. Azt mondta, hogy Herskó vette át a zsidóktól, de alig mondta, ebben a perczben amint valamit mondott, a má­sik perczben már nem tudta, ha csak nem elhitette neki min­dig Karanczay, hogy igy volt, meg igy volt, hát mondta, hogy igy volt; mikor aztán kivallotta, a csendbiztos ur felment a vizsgálóbiró úrért, hogy tessék lejönni, azt mondta, ez már vall és akkor lejött; a jegyzőkönyvet nem tudom, hogy vették fel, nem emlékszem rá. Ekkor hajnalban, mikor megviradt... El­nök: A csendbiztosnál ki irta a feleletet? Tanu: Tekintetes Bary ur. Elnök: Az később volt, de a csendbiztosnál? A tanu: Akkor nem még, csak mikor már elbeszélte, akkor ment fel a csendbiztos ur felhivni a vizsgálóbiró urat. Az elnök: Ez mennyit kapott ? (Matej Ignáczra mutatva.) Tanu: Ez nem kapott kérem egy ujjal se, csak az a másik, az idősebbik. Elnök; De sajátságos dolog, hogy az az ember egy szót se mond arról, hogy hozzá egy ujjal is nyúlt volna. Tanu: Az első az kapott kérem, azt kellett összekötni legelőbb, arra meg merek esküdni. Elnök: De ő maga egy szót sem mond arról, hogy ijesztették és kötözték volna és hogy tényleg az az ember vallott volna. Tanu: A talpára ütöttem, kérem, arra me­rek esküdni, élő istenemre. Elnök: Hát mit vallott az a Csep­kanics? Tanu: Az nem vallott kérem semmit, a kit ütöttem, hogy ő nem tüd semmit, ha agyonütik is. Elnök; Csodálatos, hogy a kit vertek az nem vallott semmit, a másik igen. (A tolmácshoz): Tessék Matejtől kérdezni, hogy igaz-e, hogy Csep­kanics hallgattatván ki előbb a csendbiztos által a szolgabíró ur kertjében, azután ő rá került a sor és ez az ember vezette be (Kazimir tanura mutat) és akkor mondta neki, hogy figyel­meztetlek, mondj igazat, mert a másik már kikapott, tehát figyelj arra, hogy ugy beszélj, mint a másik. Tolmács: (Matej szavait tolmácsolva). Ö nem mondott semmiféle ilyet, hogy őt verni fogják, mint a másikat, csak azt mondta : gyere be, vallj. Elnök: Ez miDt csendlegény bent volt az ő kihallgatása alatt a szobában? Tolmács: Ott volt a szobában mellette és egy hajdú volt ott. Az elnök. Csepkanics panaszkodott-e neki vagy felemli­tette-e valamikor, hogy ő ott bántalmaztatott volna a szolga­bírónál? A tolmács. Nem voltak ők Csepkanicscsal együtt, Csepkanics nem is mondta neki. Az elnök. Még odahaza se beszélt semmit? A tolmács. Nem mondta otthon se szemébe neki, hogy ő hallotta volna Csepkanicstól. Szeyffert. A csend­A szerkesztésért felelős: Jóba Elek.. legény azt mondja, hogy egész ijedten ment oda a kihall­gatáshoz. Tessék megkérdezni, hogy igaz-e, hogy meg volt ijedve ? A tolmács. Hogy ijedt volna ő meg az urak közt, mi­kor az urak olyan emberek, mint ő? és hogy ijedhetett volna meg annyira, hogy igazat ne szólhasson ? Szeyffert. Tessék meg­kérdezni, miként történt és kik által történt a kihallgatás, mi­kor kezdődött és tovább ? A tolmács. A vizsgálóbiró ott volt, kihallgatta és még egy ur és egy hajdú is volt, gondolja öten­hatan voltak. Szeyffert. A csendbiztos kihallgatta-e őt külön? A tolmács. Kihallgatta külön. Szeyffert. Épen ezért szeretném, ha sorrendben előadná tüzetesen az időközöket, hogy hány óra­kor, este kezdődött-e vagy nappal, vagy mikor ? A tolmács. Este történt a kihallgatás, de hosszú ideig nem tartott és másnap azután kivallatták őt még jobban, hogy mindent mondjon. Szeyf­fert. A vizsgálóbiró este kihallgatta? A tolmács. Este kihall­gatta. Szeyffert. Azután másnap ismét kihallgatta, ki hallgatta ki legelőször másnap? A tolmács. A vizsgálóbiró kihallgatta és irta is, mellette volt még 2 ur és Karancsay volt a tolmács. Eötvös: (Matejhoz) Mikor a csendbiztos külön hallgatta ki Matejt? hány óra volt? Tolmács: Nem tudja, mert órát nem látott, hanem gondolja, hogy 9 óra volt este. Eötvös: És miféle épületben volt ez, hol a csendbiztos őt külön hallgatta ki ? Tolmács: Bement egy házba, mint hát rendesen bemegy az ember a házba az irodába. Elnök: Nem ott egy külön kerti házban, mely messze van a többi épületektől ? Tolmács: Kert­ben ott van egy palota. Eötvös: Hát mielőtt a kertbe abba a palotába bevezették volna, hol volt bezárva ? Tolmács: A kocsissal az istállóban voltak, aludtak ágyban. Eötvös: Hát azt tudja-e hogy Csepka­nics hol volt elzárva? Tolmács: Nem tudja, mert nem látta, hova vezették Csepkanic3ot. Eötvös: Lökről együtt hozták be Nyíregyházára Csepkanicscsal? Tolmács: Gondolja együtt. Eötvös: Hányszor vezették Matejt Tisza-Eszlárról Tisza­Dadára és vissza Lökre, Dtdára és Észlárra? Hányszor történt vezettetése Tisza-Lök, Eszlár és Dada közt ? Tolmács : Lökről kivezették arra a helyre, hol ők a tutajokat kikötötték, onnan aztán elmentek Dadára. Eötvös: A faluba be? Tolmács: A faluba be. Eötvös: Onnan Tisza-Lökre. Tolmács: Onnan Tisza­Lökre. Eötvös; Hát T.-Lökről Eszlárra vitték-e őt? Tolmács: Vitték. Eötvös: Hányszor? A tolmács: Egyszer vagy kétszer, gondolja: de ő csak egyszer volt. Eötvös: De őt magát? Tol­mács : Csak egyszer volt ő maga Eszláron. Herskó Dávid is vele volt. Eötvös: Nappal vagy éjjel? Tolmács: Nappal. Eötvös: Tisza-Lökre Nyiregyházáról hányszor vitték ki? Tolmács: Két­szer, de már ő reá nem volt szükség másodszor, és nem beszélt semmit. Eötvös; És mikor másodszor kivitték, mennyi ideig volt Tisza-Lökön ? Tolmács: Azt gondolja, hogy két napig. Eötvös: És mikor először kivitték, akkor mennyi időt töltött ott Esz­láron, Lökön, Dadán? Tolmács: Először hevertek négy napig Lökön, és Dadán is és Eszláron is. Eluök: Mit tesz az, hogy hevertek? Ez alatt nem be­széltek vele? A tolmács: Először nem kérdezték, csak azután Lökön kérdezték a vizsgálóbiró előtt és a csendbiztos előtt is. Eötvös: Matej azt állitja, hogy őt huszti vallomására, meg első nyíregyházi vallomására Herskó Dávid vette reá, most is és akkor is, több izben, van-e arra tanuja, hogy Herskó Dávid vette rá? A tolmács: Nincs arra tanuja, mert ők csak ketten együtt beszélgettek; nem volt ott tanu. Eötvös: És Herskó Dávid C3ak egyszer beszélte rá, vagy pedig Nyíregyhá­zán külön, Huszton is külön, Máramaros-Szigeten is külön beszélt-e rá? A tolmács: Először Nyiregyházáu beszélte reá, aztán otthon mondta és mondta, hogy Huszton is mondjon igy, de ő azt felelte, hogy azt mondom, amit tudok. És midőn azután bementek Szigetre, ott is ugy beszélt, amint Nyíregyhá­zán mondta. Eötvös: Nyíregyházán hol beszélte reá Herskó Dávid? A tolmács: Mikor Szolnokról mentek vasúton, uton voltak. Eötvös: Hát akkor csendlegények kisérték őt fedezet alatt, nem beszélhettek egymással? Tolmács: Lehetett nekik beszélni, csakhogy épen nem volt szabad lármázni. Eötvös: Akkor sem, midőn együtt jöttek egy kupéban, még sem hallotta senki ? Tolmács: Nem hallotta, mert ők csak ketten csendesen beszél­gettek. Eötvös: Más is volt abban a vasúti kupéban, melyben együtt beszélgettek? Tolmács; A másik részen, a másik kupé­ban. Eötvös: És azok nem hallották? Tolmács: Azok nem hal­lották. Eötvös: Hát Herskó Dáviddal egymás mellett ültek-e a kupéban ? Nyíregyházán, nyomatott Piringer és Jóba könyvnyomdájában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom