Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

Ä£4-dili szám. I. melléklet. ,TISZA-ESZLAR» Eötvös: Az van mondva, ha jól emlékszem, hogy az agy­hártyák vékony, kevéssé belövelt viszereket tüntetnek elő. Melyik hártyákat érti? Trajtler: Azt gondolom, ez már inkább a pia materre vonatkozik. Eötvös: A negyedik pontban az agy, mint csokoládészinü folyós állomány iratik le. Eötvös: Mikép véli ezt összeegyeztetni azon állításával, hogy a hulla friss volt? Trajtler: Abból, Hogy egy szervet az orvos elrothadva talál, általán következtetést nem vonhat, mert mi­dőn látom, hogy a többi szervek ily nagyszerű elváltozás alá vetve nincsenek, inkább ezen egy szerv átváltozásának okát kel­lett kutatni, mert ott találhattuk körülbelül a halál okát. Eöt­vös ; Deczember 8-iki nyilatkozatában a szakértő orvostudor ur társaival együtt, azon hipothézist állitja, bogy a hulla tuber­kulózis agylobban meghalt. Trajtler: Ez lehetséges. Eötvös: Ez hipothezis, de senkinek sem szabad hipothézist felvenni, ha csak annak bizonyos támpontjai nincsenek, mi támpontokat talált boncztanilag orvostudor ur arra nézve, hogy ezen nő tu­berkulozikus agylobban szenvedett? Trajtler: A tuberkulozikus agylob lehet primér, nem muszáj, hogy a tüdőben legyen tu­berkulózis, sőt abból, hogy a tüdő egyik iuusában gümő vaD, nem következik, hogy az agyban is kell lenni. Eötvös: Követ­kezhetik, hogy nem csak az agyban, hanem minden szervben van. Trajtler: Következhetik, de nem szükségkép következik. Ez megengedhető föltétel. Eötvös: Az egyetemi szakértő urak a tuberkulózisról azt mondják, hogy azt, feltéve ha nem szemlei tévedés forog fenn, ha volt is genyes cavana a tüdőben, ez csak oly könnyű fokú tuberkulózisban lehető, hogy a legtöbb férfi vagy nő, ki abban szenved, ennek még tudomására sem jut, hogy lehet ezt tehát igy felállítani, hogy agylobban szenvedett, különös támpont nél­kül ? Trajtler: Én azt hiszem, hogy azt azon egyéntől kellett volna megtudni, hogy oly könnyen érezte-e magát, mi azt ily könnyen meg nem határozhatjuk. Eötvös: Ez nem felelet. Trajtler: Én pedig mást nem mondhatok. Eötvös: A belvizs­gálat 5-ik pontja azt állitja a többi közt, hogy a törzs külta­karójának izomzata rózsaszínű. Erre nézve fentartjae azon nyilatkozatot, melyet deczember 8-án Tisza-Eszláron adott, szem­ben az egyetemi szakértők véleményében foglalt fejtegetéssel? Trajtler: Én erre nem emlékszem. Eötvös: Az egyetemi szak­értő urak a törzs kültakarójának rózsaszinüsége és az abból a. halál okaira vonható következtetést, sőt a hulla idejére vonat­kozó következtetéseket is kifejtették január 9-ki véleményükben, de ennek tartalmára teljesen ellenkező azon nyilatkozat, melyet orvostudor ur január 7-én pótlólag adott. Kérdem ennélfogva az egyetemi szakértő urak nyilatkozata ellenére is fentartja e véleményét? Trajtler: Azt, hogy éu rothadási tünetnek tartom, föntartom. Eötvös: Indítványozni fogom, hogy erre nézve külö­nösen Scheuthauer nyilatkozatának tartalmával teljesen ellen­kező azon nyilatkozat, melyet orvostudor ur január 7-én pótló lag adott; kérdem ennélfogva az egyetemi szakértő urak nyi­latkozata ellenére is fenntartja-e véleményét ? Trajtler: Azt hogy én rothadási tünetnek tartom, fentartom. Eötvös: Indít­ványozni fogom, hogy erre nézve különösen Scheuthauer egye­temi szakértő ur kérdeztessék meg. Később mondatik a belvizs­gálat 7-ik pontjában, hogy a mellhártya a szegycsonthoz van nőve; miután e kifejezés vagy azt involválja, hogy a mellső gátőr betegséget szenvedett, vagy hogy egyébkénti torzulás fo­rog fenn, ennélfogva mit jelenthet az, hogy a szegycsonthoz hozzá van nőve a mellhártya ? Honnan származhatik ez ? Trajtler : Lehet betegség dleueritis. Eötvös: Megvizsgáltatott-e az, hogy minő betegség okozta e tüneteket? Trajtler: Nem. Eötvös:"Hogy a mellhártya oda volt nőve a szegycsonthoz, az megvizsgáltatott, megvizsgálta­tott-e az is, hogy a mellhártya nemcsak a szegycsonthoz, ha­nem az oldalbordához is, esetleg oda volt nőve? Trajler: Ge­nyedséget találtam. Eötvös: Górcsövileg megvizsgáltatott-e, hogy minő természetű geny lehetett? Trajtler: Nem. Eötvös: Konsta­tálva lett a vizsgálati jegyzőkönyv tizenharmadik pontja alatt, hogy a belek teljesen üresek voltak, mi alatt én azt értem, hogy nem volt bennük. Minő magyarázatot ad orvostudor ur ennek, mikép tűnhetett el onnan a beleknek eleintén kétségkívül létezett tartalma ? Trajtler: Lehet, hogy az illető napokkal ha­lála előtt nem élvezett tápot és azért a belek üresek voltak. Eötvös: De az lehetetlen, hogy teljesen üresek legyenek ? Trajtler: Ez nem lehetetlen, akárhányszor olvastam bonczjegy­zőkönyvekben ezen kifejezést: »belek üresek«. Eötvös: A kopo­nyacsontok a tömöttség tekintetében külön megvizsgáltattak-e ? Trajtler : Hogyne, megnéztük a csontokat, hogy azoknak a két lemez közti részei nagyon likacsosak-e, minél kevésbbé likacso" sak, annál kompaktabbnak, tömöttebbnek szoktuk mondani. Eötvös: Tud-e tankönyvet vagy auktoritást, mely a kopo­nyacsontok tömöttségéből ily esetekben az életkorra mondana véleményt. Trajtler: Azt, kérem, nem tudom, hogy hol van ez könyvekben leirva, hanem azt tudom, hogy ha valakinek a koponyája már tömött, „az már nem mai gyerek, nem tizenkét-tizennégy éves leáuy. Én a hányszor még bonczoltam, mindig azt észlel­tem, bogy a koponyacsontok fiatal egyéneknél rendesen nem voltak oly kompaktak. Eötvös: Törvényszéki czélra hányszor bouczolt? Trajtler: A számát nem tudom, de elégszer már itt Nyíregyházán is. Elnök: Kérem, nagytekintélyű tudósok mondják, hogy a homlokcsontok homlokvarratainak elcsontosodásából vonni kö­vetkeztetést egy korra, mely például az első gyeruiek-éveken tul vau, egyszerűen egy igen nagy boncztani tévedés, mert a homlokcsont homlokvarrata rendesen el szokott enyészni a má­sodik életévben. Hát ezen alapon lehetett volna az a tisza-dadai hulla három éves leánynak a hullája is. Trajtler: Hogy mikor szokott elenyészni a homlokcsont homlokvarrata, azt egészen pozitive nem tudom megmondani, de emlékszem, hogy egyik egyetemi tanár előadása alatt, mikor az anatómiát kezdtem, hallottam említeni, hogy a homlokvarratuak nyomai még a 12-ik éven tul vannak. Eötvös: Keresztkopouya volt-e a dadai hulláé, yagy nem ? Trajtler: Nem tudom. Méreieket én nem eszközöltem. Á varrat nem volt meg, tehát valószínűleg nem volt keresztkoponya. Eötvös. Nekem az tűnik fel és ezen aggályomat az orvos­tudor ur előtt le is leplezem, hogy egy hulláuak, melynek lágy­részei is meg vannak, ha a szakértők teljes biztossággal a tudo­mányos igazságot megközelítő biztossággal akarnak eljárni, mind az összes oda tartozó lágy és kemény részeit meg kell vizsgálniok. Meg kell állapitauíok, kivált ha oly óriás fontos­ságú is a kérdés, mint itt és a bonczoló szakértő urak összes lágy részek közül azokat, melyek ide vonatkozhattak volna, a hónalyszőrzetet, a mellett annak a fejlettségi fokát, a csecs­bimbót, annak udvarát, szinét, a nemi részek külső és belső szerveit, alkotásukat és minden abból vonható következtetése­ket annyira figyelmen kivül méltóztatott hagyni, hogy mind­ezekről ezen orvosi látleletben egy szó sincs. Én azt gondol­nám, hogy talán a kemény részekre fektettek fősúlyt és a ke­mény részekből sem vizsgáltak meg semmit, sem a czigolyák­nak korongjait, sem az epiphisiseket. Hát miképen mondhatták akkor, hogy 18—20 éves a nő ? Trajtler. Megmondtam már mily alapon, hogy a kinézés, a fejlettség voltak irányadók és azon körülmény, hogy láttuk, hogy a nemi élvezetekben a hüvelyből Ítélve, gyakran részesült. Ami egy 14 éves gyermeknél nem történhetett. Eötvös. Igen, de egy orvos azt még jobban tud­hatja, mint én, hogy önök nem az egyedüli szakértők, akik azt a hullát houczolták, hanem az a hulla el fog rothadni és ké­sőbb másokat is meg fog kérdezni a törvényszék; tehát le kel­lett volna ezeket irni az ő részükre, ha már nem tartották szükségesnek a maguk számára? Trajtler. Azt kérem, ne mél­tóztassék rólam feltenni, hogy én ezt tudhattam. Eötvös ; Sub intelligitür. Trajtler : Én kérem, exbumácziót csak ez egy esetben láttam, ott, hol két orvos végezte az első bonczolást, én nem tudhattam, hogy felülvizsgáltatik-e az eljá­rás, vagy nem? Ez feleslegesnek is látszott volna, mert hiszen senki nem ismerte fel a hullát és nem is szokás két orvostu­dor bonczolata után. Eötvös: Dadán felismerték: ott van a jegyzőkönyvben. Trajtler: De Eszláron nem. Ha tudtuk volna, minő következményei lesznek a dolognak, hogy mi minden fog ahhoz csatoltatni, másképen csináltuk volna, de az elménkben sem volt. Eötvös: Elfogadja-e orvos ur a közegészségügyi ta­nács felülvéleményében foglalt összes következtetéseket? Trajt­ler: Kénytelen vagyok elfogadni, mert oly forumtói erednek, mely ellen nincs apelláta. Eötvös: Tudományos szempontból is elfogadja? Trajtler: El. Eötvös: Ez nem hangzik ugy, hogy megmarad julius 20-ki véleménye mellett? Trajtler: Tessék megmondani mely pontban ? Eötvös: Orvostudor ur és társai azt mondják, hogy a hulla oly nőé, mely a nemi élvezetekben gyakran részesült, a közegészségügyi tanács pedig azt mondja, hogy az épen nincs bebizonyítva. Trajtler. Azt mondja, hogy egyáltalán nem részesült volna benne, azt nem mondja. Eötvös: Orvostudor ur véleményének minden pontjával el­lenkezik a közegészségügyi tanács véleménye. Trajtler: Ez nem áll. Elnök: Tessék az egymással való vitát kerülni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom