Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

húsvétkor, pünkösdkor, karácsonkor megyek a templomba. Heumann : A férjének van-e szekere ? Tanú: Igen. Heumann: Van-e tudomása arról, hogy férje szekerét Szüszmannak kölcsönözte ? Tanú: Tudom, hogy Kálióba ment azon éjjelen. Elnök: Melyik éjjelen? Tanú: Mikor elveszett Eszter, ő éjszaka ment a doktorhoz a gyermekekkel. Heuman: Kit vett fel a szekérre ? Tanú: Szüszman a gyermekeket vitte a szekérre. Heuman: Megjegyzem, hogy a kocsis Braun hazudott és Szüszmant vitte be Kallóba és hogy arról nem történt említés, hogy azon éjjelen nagy zajjal lettek volna? Tanú: A szolgáló szeretője volt ott, aki mindent meg tud mondani, ami történt. Friedman: Erről mindeddig nem tudtunk semmit. Elnök: Groszberg Leo tanú! (Bejön). Maga állt már a kir. törvényszék előtt. Most az hozatik fel ellene, hogy azon éjszaka, vagyis szombaton vasárnapra, mikor Solymosi Eszter eltűnt, maga más vidéken volt ? Tanú : Semmit se tudok. Elnök : Nem emlékszik reá? Tanú: Honnan emlékezném? senki sem volt nálam. Tek. kir. törvényszék, itt nem kell egyebet tenni, mint a jegyzőkönyveket elővenni; első volt a Lichtinannal és nejével felvéve és azonkívül két cselédje és inasával bizonyították, hogy 11-ig voltunk a templomban, a pálinka végett. Ha ott voltunk, akkor otthon nem lehettem. Weiszstein, aki azóta fogságban volt, beismeri. Azt hittem, hogy akkor éjszaka az én szekeremmel utazott Kallóba. Csakugyan egy óra után adtam neki a szekeremet. Elnök: Cseresné azt állítja, hogy akkor éjszaka magánál sokan voltak izraeliták? Cseresné: Igen, voltak sokan. Groszberg: Nálam voltak ? Kérem tek. törvényszék és nagyságos elnök ur, akkor azok a jegyzőkönyvek mind hamisak. Az elnök: (Cseresnéhez) Hát tud maga róla, hogy akkor este lettek volna ott a zsidók ? Cseresné: Igenis, tudom, hogy voltak (Groszbergerhez fordulva.) Minek is tagadja? Groszberg: Még azt meri mondani ? Phuj!! (Szembe köpi Cseresnét.) Én nálam voltak? Cseresné: Voltak, minek is tagadja, voltak. Elnök: A szembe köpés és tiszteletlen magaviselett miatt fegyelmi uton 48 órai fogságra ítéltetik. Groszberg: Hát, hogy meri nekem azt mondani ? Elnök a tek. kir. törvényszékkel beszél, nem vele. Erről itt megfeledkezni nem szabad! Groszberg: Hát engedelmet kérek, hogy mondhatja nekem, hogy merte azt mondani. Ilyen hazugságot! Elnök: Azt meg lehet mondani tisztelettel. Azért nem kell szembe köpni a tanút. Friedman: Nem köpte szembe, csak feléje köpött el. Azt is állítja az az asszony, hogy ugyanakkor szó volt magánál valami ásóról és villáról s egy kapát meg ottan szereltek fel, melynek nyele kiesett volt. Groszberg: Mondom nagyságos ur egy szót sem tudók róla, annyit sem mint a körmöm feketéje, mint egy mákszem. Akkor éjszaka le sem feküdtem, ettünk, beküldöttem szekeremet Weiszsteinhoz, mentem Szüszmant költeni, beteg fia volt. Weiszstein akkor kijött nálunk. Elnök: Ugy van-e Cseresné, hogy a kocsisást felköltötte 11 órakor? Tanú: Nem láttam sem kocsisát, sem szekerét. Hírét sem hallottam akkor. Groszberg: Tessék megnézni a jegyzőkönyvet, ott van a Cseres Mihályné jegyzőkönyvében. Elnök: Továbbá azt is állítja Cseresné, hogy más alkalommal maga feleségét ruha végett küldötte Jákobhoz és utasította feleségét, hogy ezt a ruhát a nagyfalusi parton adja át. A felesége nem akart menni, maga unszolta, hogy menjen el és ment délelőtt és csak estefelé jött vissza, amikor aztán maga mondta neki, „hogy beh soká voltál oda, azt hittem már, a Tiszába fúltál. Ő erre kifakadt és azt mondta, hogy a fekete fene egye meg, hogy milyen nagy utat kellett neki tenni. Nem adhatta át a nagyfalusi partnál, hanem le kellett neki menni Lök felé. Groszberg: Kérem nagyságos elnök ur, az én nőm, mióta velem van, busz éve nem volt Nagyfalunál, a löki füzesnél, azt se tudja, hol van. Nyíregyházán sem, de még a faluba se szokott járni, csak tavaly ment ki, mikor a vizsgálóbíró hivatta. CseresnéAzt mondja, hogy többször nem volt a Tiszánál ? Groszberg: Én nem. Elnök: Hallotta-e ezt a beszédet Cseresné Groszberg és felesége közt ? Cseresné : Igenis. Elnök : Ugy beszéltek, a mint maga elmondta ? Cseresné: Igenis ugy. Groszberg : Nálam senki sem volt, nagyságos ur, az én feleségein nem is mehet, beteges ; Józsa doktor is vizsgálta, heptikus, nagyon hideg vizbe nem mehet, azonkívül nőm templomba sem megy, csak a három nagy ünnepkor: húsvét, pünkösd és karácsonkor. Szeyffert: Maguknak volt Cseresnével pörük: vétetett-e fel jegyzőkönyv a faluházánál ? Tanú : Azt tudom, a biró behívta Cseresnét; de megegyeztünk Cseresnével. Heuman : Cseres, maga az elnök ur kérdésére azt felelte, hogy maga is tudja, hogy ott zsidós jártak ? Cseres : Igenis. Heuman : Előbb pedig azt mondta, hogy álmos volt s feleségét küldte, hogy nézzen utánna. Cseres : A feleségem felköltött, hogy nézzen meg, mi fog történni, de én azt mondtam neki, hogy nézz te . . . Heuman : (Grószberghez) : Hogy hivták a maga kocsisát, a ki akkor volt ? Gzószberg : Curcz Mihály. Heuman : Hát szolgálóját ? Groszberg : Dicsak Mari. Heuman: És ennek szeretőjét? Groszberg : Sipos István. Heuman : Amennyiben szükségesnek mutatkozik, kérem a most nevezetteknek tanuként leendő beidéztetését. Elnök: A törvényszék eziránt határozni fog. Kérem a közvádló urat, tessék indítványt tenni a tanuk megesketésére nézve. Szeyffert: Groszberg ós neje, miután ők gyanúsítva vannak, esküre nem bocsáthatók. Ilajdu József még nem lévén 16 éves, ez oknál nem bocsátható esküre. Cseresné Andrásnó azért nem bocsátható esküre, mert nagyon feltüuö azon körülmény, hogy állítólag birtokában lévén egy nagy titoknak, azzal csak most áll elő. Továbbá kérem tekintetbe venni azon körülményt is, hogy Groszbergékkel ellenséges viszonyban áll. Özv. Nagy Józsefné vallomását oly lényegtelennuek tartom, hogy meghiteltetósének szükségét nem látom A többi tanuk megesketése ellen nincs kifogásom, csak Hatalovszkyra kívánom még megjegyezni, hogy miután ő már esküt tett, ujabb meghiteltetéséről szó nem lehet. Eötvös: Tek. törrényszók! Cseres Andrásnó meg nem esketésére nézve csatlakozom a közvádló főügyészhelyettes indítványához, a felhozott indokokon kivül még különösen azon indokból is, mert Cseresné határozottan kijelenté, hogy ő azt az ügyet a kereszténységnek zsidósággal szemben való diadala, veresége kérdésének tekinti, tehát olynemü vallási fanatismust tanusit, mely az ő vallomásának superstitióját tökéletesen megdönti. Továbbá kérésem az lenne, nagyságos elnök ur fegyelmi uton mind Groszberg Leot, mind Groszberg Leonét 48 órai elzáratásra méltóztatott marasztalni. Ezen marasztalás jogossága elien semmi kifogásom, de tekintettel az egyének erkölcsi érzületének mély megháborodására, mely itt tanúvallomással szemben lehetetlen, hogy be ne következzék, és tekintettel arra, hogy nem bocsáttatott előre nagyságos elnök ur részéről, a tanúhoz való figyelmeztetés és mindjárt a legelső alkalommal szabatott ki a büntetés; de végre tekintettel arra, hogy ők ketten családjuk és vagyonuk és házuk feutartását vezetik: kérem, hogy azon fegyelmi büntetés nem egyszerre, hanem felváltva egymásután alkalmaztassák. Elnök: Azt mindenesetre megtettem volna úgyis. Friedman: Hrabár Gyula tanúnak meghitelesitését kérem, mert éppen a letett eskü alapján kívánom ezután a további bűnvádi eljárást ellene megindítani; mert egy lényeges körülmény iránt, melyre nézve figyelmeztetve lett, késznek nyilatkozott az esküt letenni és ha akarja, ám tegye le; azokat, akiket megnevezett, kik nála lisztet őröltek, kérem beidéztetni, hogy ezen tanú hamissága igazolható legyen és ha ezen nagy per folyamában vallomás történt, legalább egyszer konstatálható legyen, hogy még sem lehet itt sem és sehol sem vallomást tenni, ugy, hogy az minden erkölcsi alapot nélkülözzön, hogy az minden törvénytől és isteni tilalomtól feloldozva legyen. Eötvös: Ha megengedi nagyságod, csak pár szóval jelzem, hogy ebben tisztelt védőtársammal nem értek egyet, mert vagy nem szabad megesketni Hrabár Gyulát, mielőtt azon tanuk be nem rendeltetnek ide, vagy pedig ha megeskettetik is, akkor ha esetleg hamis eskünek a tényálladéka forogna fenn, azt kérném külön ügyként tárgyalni és ezen főügybe bele nem keverni; mert 8—10—12 tanúnak a beídéztetése egyik körülményre, mely elvégre semmi összefüggésben sincs ezen főügygyel, talán nagyon is hátráltatná ennek befejezését: azért akkép formulázom e kérelmemet, hogy méltóztassék határozni az eskületétel kérdésében, de akkor a hamis eskü letételét, mint külön ügyet kérem tekinteni. Szeyffert: Én -nem találom szükségesnek ezen tanuk megidéztetését. Friedman: Nézetem szerint vagy lényeges azon vallomás, és akkor csakugyan szükséges, hogy mindazok kihallgattassanak, a kik lerontják vagy támogatják, vagy pedig lényegtelen. Elnök: A vallomás két részből áll az egyik vonatkozik a Solymosi Eszterrel való találkozásra, a másik pedig a buzaőrlésre. ~Á szerkesztésért felelős: Jóba Elek. Nyíregyházán, nyomatott Piringer és Jóba könyvnyomdájában.