Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

„TISZA-ESZLAR" helye nincsen. Huriné, Solymosiné és a többiek oda mentek, de a zsidókat elhajtották. Elnök: Ez nem uj, ezt már hallottuk. Székely: Csak egy kérdésem van a tanúhoz. Maga na­gyon jól megnézte a hulla lábát, s azt is látta, hogy tyúkszem vau rajta, nem látott forradást, vagy jegyet a lábán ? Tanu: Nemláttam. Eötvös: Hát a uyakán nem volt-e forradás ? Tanu: Azt sem néztem. • Elnök: Kérek a mai kihallgatottakra nézve indítványt. A tárgyalás holnap fog folytattatni. Szeyffert: Nagyságos elnök ur! Grőszué és Kleinné ta­nuk esküre bocsátását nem indítványozom, mert érdeklettek az illető vádlottakkal szemben. A többi kihallgatott tanuk meges­ketését nem ellenzem: miután nincs törvényes kifogás, csak Solymosiné esküre bocsátását későbbre kívánom hagyatni. Friedmann: Miután a felismerési procedura ezeu tanuk kihallgatásával nincs befejezve; miután egyetlen egy tanu sem lett még azok közül kihallgatva, akik felismerték a jegyző­könyv szerint: óhajtanám, hogy az elhalasztassék addig, mig valamennyi ki lesz hallgatva. Eötvös: Ha a szembesítésre nincs szükség, de nincs is tere subjectiv benyomásra történik az egész, itt azt hiszem meg lehet esküdui. Ehiök: E felett fog a kir. törvényszék határozni, és ha­tározatát publikálni fogja. Különben az ülés holnap, 9 órakor fog folytattatni. (A bíróság tagjai visszavonulnak: majd rövid tanácskozás után a teremben ismét megjelennek). Elnök: Groszné és Kleiné megesketése mellőztetik, ameny­nyiben férjeik vád alatt állnak. Solymosiné megesketése elha­lasztatik. A többi tanuk ellen törvényes kifogás fenn nem me­rülvén és vallomásuk az ítélet hozatalnál fogván érdemileg mérlegeltetni: ezek esküre bocsáttatnak. Egyúttal kihirdetem a tek. törvényszék azon határozatát is, hogy Róka, Kazimir, valamint Szentesi István és neje tanukép be fogunk rendeltetni. Továbbá a B. Olasziból érkezett és ma itten felolvasott levél folytán, Zempléumegye alispáni hivatala megkerestetik, hogy a szükségesnek mutatkozó nyomozásokat megejtvén, azok eredményéről ezen kir. törvényszéket értesítse. (A tárgyalás végződik d. u. 2 óra 20 perczkor). Julius hó 7. Elnök: A megszakított tárgyalás folytattatik. Legelsőbben közlöm azon intézkedésemet, mely szerint a bodrogh-olaszi köz­ségi körjegyzőtől hozzám küldött iratot, a mellékelt levéllel együtt, Zemplénmegye alispáni hivatalának, a közigazgatási nyo­mozás megtétele végett, áttettem. Továbbá jelentem, hogy az ujabban bejeleutett tanuk beidézóse iráut intézkedtem. A tegnapi napon Zoltán István segédszolgabiró is szólit­tatott tanúnak. Tegnap nem volt jelen; azonban most itt van s ha netalán a vádló vagy védő urak részéről hozzá kérdés intéz­tetni szándékoltatnék, beszólíthatom. Heuman: Néhány kérdésünk lenne csak hozzá. Elnök: Zoltán István (Bejön). Zoltán István segédszolga­biró most is. On a mult esztendőben a kir. ügyészséghez egy junius 10 érői kelt átiratot intézett, melyben tudatta a nevezett hivatallal, hogy Dadánál egy hulla fedeztetett fel. Később azon­ban, birói felhívás folytán, egy másik átiratot intézett a vizs­gálóbíróhoz, melyben Dada község elöljáróságának levele mellé­keltetett. A szolgabíró ur hasonlókép jelen volt ezen bulla ki­tételénél. Tanu: Igenis jelen voltam. Elnök: Tessék arra nézve nyilatkozni, hogy milyen álla­potban találta a kérdéses hullát a szemlélet alkalmával ? Tanu : Reggeli 9 fél 10 óra tájban kimentem a járási or­vossal s a hullát a sirba téve találtam. Felhányattam a földet s a járási orvos szemlét tartott a hulla fölött. Mikor ez megtör­tént, füvet hintettem a hullára s a deszkákat ugy alkalmaztat­tam rá, hogy sérülést a hulla ne szenvedjen. Azután kis földet hányattam rá és őrizetet rendeltem oda. Haza felé menve, talál­koztam a csendbiztossal és felhívtam, hogy csendlegényeivel szin­tén menjen ki a csonka füzeshez és a hulla őrzését tovább foly­tassa. Haza érkezvén, azonnal megtettem eljárásomról a hivata­los jelentést. Elnök: Maga a szolgabiró ur is vizsgálta a hullát? Tanu: Én magam nem vizsgáltam, csak ott voltam jelen, mikor a járás orvos ur vizsgálta. 20-dik szám. Eötvös: A hulla magassága 144 centiméter, Tóth Mari pedig meg vau legalább 150 czm. magasságú. Én kérem a tör­vényszéket méltóztassék ezt a tanút megméretni, mert az meg­van 150—160 czentiméter. Es ő azt állitja, hogy kisebb, mint a holttest. Elnök: Az nagyon bizonytalan dolog. Eötvös: Ezt csak annak igazolására akarom, hogy kevés súlyt lehet fektetni e tanu vallomására, (a tanúhoz): ki hívott téged oda? Tanu: Engem a biró hivott, mert ismerős voltam vele. Hát hivtak. Eötvös : Hát kiment érted ? Tanü: Értem a kis biró. Eötvös : Hogy hivják ? Tanu: Lazi János. Eötvös : Kinek a rendeletéből ? Tanu: A bíróéból vagy kiéből, nem tudom. Eötvös ? Az hivott, hogy nézd meg ? Tanu: Igen. • Eötvös: Hát mikor oda mentél, zsidók voltak-e ott? Tanu: Azt uem tudom. Most már nem lehet megismerni, hogy melyik zsidó, melyik nem. En csak oda mentem megnéz­tem és ott hagytam. Eötvös: Hát Lazi János mit mondott arról a holttestről, hogy Eszter-e az vagy nem? Tauu: Nem beszélt semmit nekem. Eötvös -. Nem beszélt. Még egyszer emlékezzél jól, kék volt annak a holttestnek a szeme, vagy nem? Tanu; Kék volt annak a szeme. Eötvös: Mert azok az orvosok és birók mind azt mondják, hogy nem volt kék a szeme. Tanu: Én merem mondani, hogy kék volt. Friedmau : Meddig szokott maga csizmában járni téleu ? Tanu: Mig a tavasz ki nem nyilatkozik. Friedman: Hát körülbelül húsvét táján szokta levetni? Tanu: Az én csizmában járásom olyan, hogy egy izben hordok, más izben nem hordok. Friedman : Hát télen ? Tanu : Télen hordok, de nyáron is többet hordok, mint nem. Friedman: Hát Eszter? Tauu: Eszter télen hordott, nyáron nem. Friedman: Akkor tavasz volt, mikor a leány elveszett ápril vége felé; maga pedig körülbelül 8 nappal látta elébb csak. Azon időben volt-e még rajta csizma? Tanu: Az előtt kellett még neki hordani, mert akkor még hidegek voltak. Friedman: Magának meddig ért Eszter? Tann: Nem mérkőztem vele. Friedman: Meztelen látta-e? nem fürdöttek együtt? Tanu: Nem láttam soha. Friedmann: Akkor mikor oda ment Eszlárra, hogy meg­nézze a holttestet, nem látta-e, hogy pandúrok állanak és a zsidókat nem eresztik oda ? Tanu: Igen láttam. Friedmann: Itt csakugyan felmerül annak szüksége, hogy az ezen ügyben eljárt vizsgáló biró kihallgattassék, hogy mi volt oka annak, hogy nem engedte a zsidóknak, hogy meggyő­ződjenek, hogy nem volt-e ez Solymosi Eszter hullája? Ez nem annyira a tárgy érdekében, mint ismétlem — a birói kar jó reputatiója miatt, tökéletesen jogosult kívánság, mert mig ezen kérdés fel uem derittetik, jogosult feltevés, hogy ez csak azért történt, nehogy meggyőződést szerezhessenek a vádlottak, hogy az csakugyan Solymosi Eszter hullája, hogy ne gondoskodhas­sanak bizonyítékokról, hogy erélyesebben fel ne léphessenek, hogy exhumatiot ne kérhessenek, s erélyesebb eszközökkel jogai­kat ne védhessék és hogy saját szemeikkel rá ne ismerhesse­nek Solymosi Eszterre. Éz eljárás a perrendtartás szerint nincs indokolva, s még kevésbé indokolható a közérdek szempontjá­ból, s ez bármily magyarázat mellett mindig rosz színben tün­teti fel a dolgot. Óhajtom tehát, hogy alkalom adassék az il­lető eljáró tisztviselőknek, hogy magukról e feltevést és az ez irányban joggal felmerülő hátrányos következtetéseket elhárít­hassák. Klein Jakabné; Alázatosan instálom, ott voltam én is, hol a hullát hozták, annyira volt, mint e terem hosszúsága. El is mentem volna oda, de akkor jött egy pandúr és elkergetett. Eljött Weinstein is, kit most Szabolcsi Miksának neveznek, azt is elkergette a községi biró, azt mondta, zsidónak itt semmi

Next

/
Oldalképek
Tartalom