Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

és por volt s sebesen hajtottak. Lökre értünk 11 óra tájbau, éjszaka. Elnök: Mikor indultak el? Vádlott: 9 órakor, biztosan uem tudhatom, mert mikor elindultak, nem volt rá gondom. Mikor oda értünk, engem ló istállóba zártak. Elnök : Kinek az istállójában ? Vádlott: A tekintetes szolgabíró ur istállójába. Délután 4 óra tájban jön Karanczay s azt mondja, jöjjön csak ki. A szolgabíró urnák a város végén nagy gyümölcsös kertje van, melyben egy lak ház, pandurház vagy mi is vau. Oda bemegyek, azt mondja a vizsgálóbiró, én jót akarok magának, minek csinál magának bajt; ismerje el és nem lesz semmi haja; mert hiszen ugy is kénytelen lesz bevallani. Eugens ne kényszeritsen vizsgálóbiró ur, mert akkor kénytelen leszek bevallani, de igazság szerint uem tudok felőle semmit. Jól van, szólt a vizsgálóbiró ur, ha nem ismeri el, vezesse ki Karanczai. Ekkor ismét elzártak. Karanczai mondta : le ne feküdjék. Este 9 órakor megint jött s behitt egy szobába, melynek két ablaka el volt voriiaugozva. Bejön Vay csendbiztos: te vagy az a jómadár ? Igenis én, mondom. Elismered, hogy a hullát te szállítottad? Nem ismerem el. Ismersz-e engem? Nem, moudom. Dehogy uem ismersz, nézz csak reám. Látom — mondom — fejtől talpig, még sem ismerem. Ejnye az Istenét, kiáltott fel, kirántva kardját. Inkább vegye egyszerre életemet — mondom — de ue kínozzon, mert akkor kényszerítve leszek mondani, hogy én vittem a hullát, bár uem igaz. Ekkor felütötte államat s kiküldte Karanczait, hogy hozzon be egy kupa vizet. A kutya zsidóját, az auynyát, hogy meri ezt mondani. Eredj Karanczai! hozz be egy kupa vizet. A kutya zsidó még ezt meri moudani. Éu kértem, hogy ne tessék engem kényszeríteni, mert akkor mindent mondok. Azután behoztak egy literes forma vörös poharat, abból egymásután kénytelen voltam hármat kiinni. Erre azt mondja: szólj már te zsidó! Én nem tudok semmit; moudom, akármit kivannak tőlem. Az^án csak töltötte beiém a vizet és egyszer el kezdte mesélni, aogy ilyen meg ilyeu kocsin ment és ilyen helységekbe. Mindent emiitett és én felfogtam, hogy hogyan mesélte el. Bezdéd nevű legközelebbi helységet emiitett Szent-Márton felé; látja: arra ment és ott állott meg és ott adta át a hullát Smilovicsnak. Kénytelen voltam, mert már akkor nem tudtam a lábamon állani, pofon is vágott, szemeimmel már nem is láttam, hát némi kis pálinkát is adott a vizkinzás alkalommal, mert máskülönben talán meg is haltam volna. Látta, hogy elakartam dűlni, megfogott Karanczai és egy hosszú karos ládára ültetett le, Akkor elkezdte sorolni a helységek nevét és a lovakat és a kocsit. Mikor elsorolta, mondtam most már eltudom moudani. Há.t viszonoztam minden helységet és lovat, a hogy nekem mesélte. A vizsgálóbiró Bary ott állt az ajtó mellett és abban a perczben mindjárt oda ment, mindjárt bejött. De hát mégis, én Istenem ! igy szóltam magamban, ez nagy szerencsétlenség én nekem, hogy olyan nagy bajt szerzek magamnak; én ártatlan vagyok, és hogy ismerjek el ilyet. Törtein kezeimet és mondtam: tek. vizsgálóbiró ur, ne kényszeritseu olyasmire, a mit én el nem ismerhetek. No azt mondja, kutya zsidó, nem akarod elismerni ? Kénytelen voltam, mert féltem, hogy megint fognak kínozni. Akkor a vizsgálóbiró ur vett egy papirost és mondotta: sorolja el. Hát elkezdtem neki viszonozni ugy, mint előbb. Midőn a központon soroltam neki, azt mondja, hogy de hát kivel volt? Én magamban, azt mondom neki tek. ur. Mondom azután Lichtman Jakabbal. Hisz azt akarom éu, mondja. Hát kinek a lován volt ? Mondom: az ő lován. És tovább elbeszéltem, hogy oda értünk éjszaka idején és azt mondta Lichtman, hogy álljak meg és fogjam ki a lovat, adjak neki enni. És akkor ő elment. Rám jött az álom, lefeküdtem aludni és ő visszajött. Hát a hogy én aludtam, meglökte a lábamat Lichtman, hogy felkeljek és fogjak be. Fölkeltem, megfordultam a kocsival és vissza tértünk. Akkor azt mondja Bary: Hát miért voltak ott ? Tekintetes vizsgálóbiró ur, azt mondom, éreztem, hogy valami hulla volt a kocsiban. Akkor megütött, én eldűltem és ő elment. Éu már nem is láttam, nem is hallottam semmit és kivittek. Elnök: Ki vitte ki? Vádlott: Karanczai és egy hajdú; azt nem ismerem, mert nem láttam már szememmel. Elnök: Hány pohár vizet itattak meg vele ? Vádlott: Először hármat, azután nem tudom hányat, kétszer is hoztak vizet a kupába. Elnök: Akkor ki volt a szobában ? Vádlott: Karanczay és a csendbiztos, Elnök: Maga hivatkozott tanukra, kik igazolják, hogy azon időben, midőn ezen állítólagos utazás törtéut, hol fordult meg. Ezen tanuk azonban nem igazoltak semmit. Vádlott : A vizsgálóbiró azt mondta, hogy három nap és három éjjel oda voltam. Én csak arra hivatkoztam, hogy soha sem voltam oda 24 óránál tovább. Elnök: Milyeu szinü lova volt? Vádlott: Fekete pej szinü. Elnök : Maga beszélte, hogy nyíregyházán járt azon időben ? Vádlott: Nem volt kérdés róla, különben megmondtam volna, hogy ha eljött pl. a boltos vagy azoknak feleségei, akik el fogva voltak, hogy menjek vélök, hát mentem. Elnök: Nem volt az öu lova összefogva más lóval? Vádlott: Egyszer Braunéval. Elnök : Ez milyen szinü ? Vádlott: Az is oly pej forma volt. Elnök: És kinek a szekerébe volt fogva ? Vádlott: Mátyás Antal szekerébe. Elnök: Honnan indult a szekér? Vádlott: A kapum elől. Elnök.- Egyedül ült föl? Vádlott : Nem, Weiszsteinné, Jungerné és Scharf Józsefné édes anyja. Elnök: Csuha azt moudja, hogy maga egyedül ült föl. Vádlott: Arra van tanúm. Elnök: Hiszen ezt a tanút maga hivta fel. Vádlott: Különös tanúim vannak. Azon idő alatt, arnig elzárva voltam, nyilatkoztak, hogy látták kik ültek fel. Csuha is látta, neje is, ő Scharfné anyjának hozott kis széket. Eluök: Mely napon indult el? Vádlott: Szerdán reggel. Ernők: És mikor jött haza? Vádlott: Éjszakára. Elnök: A tanuk azt mondták, csütörtökön reggel. Vádlott: Arra is vannak tanúim. Elnök: Éppen e tanuk, Csuha és felesége, azt mondják hogy reggel jött haza. Vádlott: Különös tanúim vannak, melyeket uem adtam be akkor. Akkor is beadtam mindjárt ezen tanukat. Azt hittem hoiiy elnyomják. Azért mondtam Barynak, hogy szembesilseu ezen tanukkal. Ha azt moudják.nem ugy volt, akkor mindent lehet tenui, de addig nem. Elnök: Mikor volt az ? Vádlott: Arra nem emlékszem, mert nem volt rá goudom. Elnök: Azt sem tudja mondani, mely hónapban? Vádlott: Azt sem tudom. Eluök: Mire nézve mondta be a tanukat? Vádlott: Arra, hogy tudták, hogy nem voltam soha tovább oda, ha reggel eljöttem, este vagy éjjel jöttem haza. Elnök: Ezeu eset is mutatja hogy volt. Vádlott: Este vagy éjjel haza jöttem, de tovább egy huzamban utazásban nem voltam. Elnök: Talán uem őrködött valaki minden lépése fölött? Vádlott: Tanuk a szomszédok. Nagy portában lakom; az ember, különösen olyan ember, mint én, mindenféle szomszédjával beszélget. Kapu sem volt még akkor portámon, minden perczben láituk egymást. Heuman: Kik azon tanúk ? Vádlott: Weiszsteiné, Jungerné és Schvaczné édes anyja azonkivül Gerjákné keresztény asszony Nagy Istvánné. Ezek fogják mondani, hogy látták mikor elmentünk. Eötvös: Van-e arról tudomása, hogy akkor, midőn ön Smilovicscsal a község házánál szembesittetett, a vizsgálóbiró két lovat próbára befogatott? Vádlott: Igenis. Eötvös: Mit tud róla beszélje el. Vádlott: Minket hétfőn elindítottak Lökre, ott voltunk szerda reggelig, akkor Eszlárra vittek, és ott tartottak péntek este feléig. Akkor a vizsgáló biró és a kir. ügyész és Smilovics és a biró elmentek a helvségbe és egyszer jönnek és hozzák azt a bizonyos kocsit és két lovat, be is fogták. Eötvös: Micsoda kocsit, micsoda lovat? Vádlott: Azt a két lovat, amelyen én voltara Nyíregyházán. Eötvös: Micsoda kocsit ? arra feleljen. Vádlott: Az Antal Mátyás kocsiját. Eötvös : Ki hozta oda ?