Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

Elnök: Nézze csak, akkor, mikor maga ezt a vallomást tette a vizsgálóbíró előtt, nem gondolt maga annak következményére, ami ezen vallomás után magát érni fogja? Mert hiszen maga mondja, hogy azon vallomás által akarta elkerülni azt a roszat, ami a csendbiztos által netalán magára háramlott volna. Hát attól a másik rosztól nem félt, ami magára várakozott, ha t. i. törvényszékileg vagy bíróilag megbüntettetik ? Vádlott: Hát én csak azt vallom, amit most mondtam. Elnök: Mit? Vádlott: Hogy ott elvállaltam mindent és most itt vissza czáfolom. Elnök : Hát azt tudta maga, hogy a törvényszék előtt lehet vissza czáfolni? Vádlott: Gondoltam, hogy lehetséges. Elnök: Miért? Vádlott : Nem gondoltam, hogy itt töltök egy évi rabságot. De ha azt tudtam volna .... Elnök : Ha tudta volna! Hiszen akkor arra nem számithatott, hogy a törvényszék előtt lehet vissza czáfolni. Vádlott: Nem is czáfoltam, csak utoljára most. Elnök: Azt állította az imént, hogy elvállalta a csendbiztosnál azért, mert tudta, hogy majd a törvényszék előtt majd megczáfolja. Ugy, de először nem húzta vissza. Vádlott: Nem is tagadtam, hogy vissza húzom. Elnök: Most meg azt állítja, hogy mondta volna, hogy majd a törvényszék előtt vissza huzza. Heuman: Maga május 29-én itt kihallgattatván, előadta maga útját ugy, amint az imént a tek. törvényszék előtt elmondta. Később julius 15 én újból kihallgattatott és akkor elbeszéli a dolgot valami eszlári holttesttel és ötezer frt belekeverésével. Mondja meg, hogy történt az, hogy egyszer csak megszállta valami magasabb ihlet és elbeszél olyan dolgot, amiről nem volt tudomása és azzal másokat is bele vont? Vádlott: Most is azt mondom, amit mondtam, hogy fenyegetés által történt. Heuman: Azt kérdezem, hogy kimondta magának azt, hogy volna ott valami hulla, azt eszlári emberek hozzák és azt szállítani kell. Vádlott: Hát valamit kigondolni kellett; mert láttam, hogy azt szemembe mondják nekem. Heuman : Kimondta ? Vádlott: Herskó Dávid. Heuman: Akkor julius 15-én nincs nyoma sem ennek a jegyzőkönyvben. Mikor magát Nyíregyházán kihallgatták, akkor mondta ezt Her.-kó. Vádlott: Akkor hát! De nem vállaltam el. De azután keddi vagy szerdai napon .... Heuman: Még mielőtt a törvényszék előtt szembesítették Herskót magával ? Vádlott: Kérem, azt már előbb is tették. Heuman : Hol ? Vádlott: A fogházi irodában lent láttam Dávidot. Heuman '• Ki szembesítette ? Vádlott: A vizsgálóbíró. Heuman : Hát Matejt is szembesitették ? Vádlott: Azt nem láttam. Heuman: Hát azután lett csak kihallgatva ? Vádlott: Azután szombaton. Heuman : Mit mondott magának Herskó ? Vádlott; Azt mondta, mint most mondtam, hogy én adtam volna át a hullát. Heuman: Hát maga mit mondott ? Vádlott: En a szeme közé köptem és ezt mondtam: nem is láttalak téged, nemhogy adtam volna valamit. Heuman : És azután ? Vádlott: Azután ily fenyegetés által kénytelen voltam elvállalni. Nagy László ur, kit ismerek, szép szavakkal kezdte eleinte, azután járkált és ő is fenyegetett. Heuman : Azt akartam a vádlotthoz intézett kérdés által megállapítani, hogy junius 11-én oly szembesitési eljárás történt, melyre nézve jegyzőkönyv nem vétetett fel. Szeyffert: Ki volt jelen a szembesítésnél ? Vádlott: Herskó Dávid. Szeyffert: Hol történt a szembesítés ? Vádlott: A fogházfelügyelő irodájában. Szeyffert: Ki hozta Herskót ? Tanu: Beeresztették. Szeyffert: Csak maga a vizsgálóbíró volt ott ? Tanu: Maga. Szeyffert: Az előtt az ügyészre is hivatkozott, Tanu: Az máskor volt, nem mikor szembesítettek. Elnök: Azt tetszet mondani a védő ügyvéd urnák, hogy további kérdések is fognak tétetni. Szeyffert: Ne méltóztassék elbocsátani. Elnök: Nem fog elbocsáttatni, félórára felfüggesztem az ülést. (Szünet után). Elnök előszólítja Smilovics Jankelt. Eötvös (Smilovicshoz): Maga mondta előbb itt a vallomásában a nagyságos elnök ur kérdésére, hogy maga félt a csendbiztostól, meg a pandúrtól, azért gondolta ki azt a vallomást. Emlékszik reá, hogy ezt mondta ? Vádlott: Emlékszem. Eötvös: De hát miért éppen azt a vallomást gondolta ki maga, pl. hogy jutott eszébe Vogel Amsel és miért nem jutott eszébe a szathmári püspök ? Vádlott: Akit ismertem, arra mondtam. Eötvös: Hát azt ismerte ? Vádlott : Ismertem az előtt is, hogy mármarosi lakos. Eötvös: Hát hogy jutott magának eszébe, hogy eszlári zsidók állnak ott Tárkánynál? Vádlott: Ott történt a baj, hát.. . Eötvös: Hogyan tudta, hogy oit történt a baj ? Vádlott: Hallottam már előbb is. Eötvös: Kitől? Vádlott: Weil Samutól Gergelyiben. Eötvös: Hát hogy történhetett az, hogy maga éppen Groszt, meg Kleint választotta ki, hogy ezek voltak ott a kocsin ? Vádlott; Hát kit választottam volna ki? Valamelyikre kellett czélozni, mikor ott voltam Eszláron. Eötvös: Hát mikor azokat kiválasztotta, tudta-e, hogy őket hogy hívják ? Vádlott: Nem én, soha se hallottam. Eötvös: Ki mondta meg nevüket ? Vádlott: Aztán megtudtam. Eötvös: Kitől? Vádlott: Nem választottam éu őket névszerint. Eötvös: Hát hogyan? Vádlott: Csak ugy szem szerint, mintha ott volnának, csak ugy mondták, hogy czélozzam rá. Eötvös; A vizsgálóbiró. Maga volt vele, más nem volt ott akkor ? Vádlott: Pandúr is volt, csendbiztos is. Eötvös: Más nem volt ? Vádlott: Nem. Eötvös: Tudja biztosan? Vádlott; Tudom. Eötvös: Hol történt ez a szembesítés ? Vádlott: Eszláron. Eötvös: A napra nem emlékeznék, hogy mikor ? Vádlott: Én nem tudhatom megmondani, vagy szombaton este, vagy vasárnap. Eötvös: Várjon csak majd talán eszébe jut. Hányszor volt maga T.-Eszláron? Vádlott: Voltam egyszer, midőn egyenesen mentünk oda, azután voltam Lökön, azután újra Eszláron, onnan vissza Lökre, Lökről ismét Eszlárra, ugy azután Nyíregyházára. Eötvös : Tehát háromszor Lökre, háromszor Eszlárra ? Vádlott: Igen. Eötvös: Hány nap alatt történt az a sok séta? Vádlott: Vasárnap este mentünk el innen; az történt hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön, szombaton reggel hajnalban itt voltunk. Eötvös: Hát mit csináltak annyit Eszláron és Lökön. Vádlott ; Tudom is én. Eötvös: Tudja, hogy magával mi történt? Vádlott: Engem egy disznó ólba bezártak, hát tudom is én mit csináltak. Eötvös: Hol zárták be a disznó ólba? Vádlott: Lökön. Eötvös: Kinek a disznó óljába? Vádlott: Először a lovak és a tehenek közzé, azután a segéd szolgabíró hajdúinál. Eötvös: Hát Lökön háltak mindig ez alatt az idő alatt ?