Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

16-dik szám. „TISZA-ESZLAR" Elnök: Hát junius 14-én szerdán, hogy utaztak lejjebb felé? Beszélje csak. Vádlott: Ugy, hogy szerdán elindultam, a szél fujt, eljutottam a Szalóki fokra, ott háltam. Másnap aztán eljöttem. Nem tudom már tisztán, hogy mi volt, hanem szombaton reggel újra voltam tokajban és szombaton, vasárnap ott voltam és hétfőn reggel indultam el újra és az nap érkeztem a polgári földre. Onnan elmentem kedden; akkor ároktőnél kellett hálni: mert feltartott a szél. Másnap elindultam, ott háltam a »gólya« kocsmánál, ott összetalálkoztam Herskó Dáviddal, aki 50 krt kért tőlem kölcsön. Elnök: Hol volt az? Vádlott: A »gólya« korcsmánál, tisza-náuai határon. Azt mondom: jó ember, nekem pénzem nincs. Elnök : Találkozott Herskóval ? Vádlott: Igen. Elnök: Addig nem találkozott vele ? Vádlott: Előbb is találkoztam; kérdeztem, hogy miért nem mégy tovább; azt mondta, hogy a viz nagyon nagy és nehéz a teher, kénytelenek várni, ugy aztán jöttem Szolnokra, ott elállittattak és kérdeztek, hogy hová való vagyok. Hát megmondtam. »Hány embere van ?« Mondom: csak ugy, ahogy látnak, három van. Egy fiut aztán elküldtem a városba, hory hozzon paszulyt, pálinkát; én pedig kinn maradtam Drima Györgygyei, ennek vettem egy porczió pálinkát és újra kért 4 krt. Adtam neki, én bementem a kalyibába, mert beteg voltam. En semmiről semmit se tudok. Másuap reggel eugem befognak, hogy éu mit beszéltem a sáfárral, pedig az nem sáfár, még csak szolgának sem való és én nem is tudtam semmit, csak hogy kért tőlem 50 krt kölcsön. Hát Drima azt mondja utoljára ennek a kerülőnek vagy tudja Isten minek, hogy azok az emberek tettek valami csinyt, hát elszöktek. De én azt se nem tudom, se nem hallottam senkitől és uem beszéltem senkinek semmit. Elnök: Azt mondja, hogy útjában Herskóval többször találkozott. Megtudná mondani hányszor? Vádlott: Meg éu, Találkoztam vele Kerecsenyben, midőn ment befelé. Elnök ; Elébb nem? Vádlott; Előbb Váriban. De ott a szárazon dolgoztak, abban nem volt dolgom, csak láttam. Azután másodszor láttam a partról, midőn ment Kerecseny alatt lefelé. Még oda kiáltottam : hallod-e te, — nem tudtam nevét addig a napig, mig bejöttem ide, hogy neve Herskó; tudtam, hogy Szeklenczébe való, de vezeték vagy kereszt nevét nem tudtam volna megmondani a világért sem, soha vele semmi bajom, sem találkozásom nem volt, — hát ott Kerecseny alatt oda kiáltottam: tegnap volt, hogy a hozzátok tartozó tutajosok kikötve voltak. Ennyi volt az egész beszéd. Azután a határban találkoztam. Osak annyit kérdeztem, miért mentek? A viz nagy, hol voltatok kikötve? Azt mondták: Dada alatt voltak kikötve. Elnök: Azután a Gólya csárdánál találkozott vele, hol 50 krt kért kölcsön ? Vádlott : Igen. Elnök: Első kihallgatása alkalmával ezt nem mondta. Vádlott: Más kihallgatás volt az, ilyen kihallgatás mellett még édesapámra is mondtam volna. Elnök: Első kihalgatása alkalmával, julius 9-én körül-belül egészen ugy beszélt, mint most. Hanem azután julius 15-én kezdett ismét beszélni Kerecseuyi tartózkodása idejéről, hogy ott junius 5-től 14-ig tartózkodván, junius 11-én vasárnap reggel Eszenybe ment, hogy Kesztenbaum Gimplitől 5 frt követelését behajtsa. Volt maga ott ? Vádlott: Nem voltam én sehol. Elnök: Hát hogy került ez bele vallomásába? Vádlott: Ugy került, hogy a vizsgálóbiró ur fenyegetett és szembesített Herskóval és azutáu azt mondta, valljam be, akkor haza ereszt. Meg voltam ijedve, hát mondtam volna a világra is. Elnök: Ha egészen kigondolt dolog vasárnapi Eszenybe menetele, hogy Kesztenbaum Gimplitől öt frtnyi követelését behajtsa: hogyan tudhatta akkor valaki, hogy magának olyan követelése van? Vádlott: Hát olyan időben, ha meg van ijedve az ember, mondtam volna még apámra is. Elnök: Azt tehát csak kigondolta ? " " Vádlott: Nekem tartozik igazán, de a jó isten veszi be rajta. Elnök: Miért mondta a vizsgáló biró előtt ? Vádlott: Fenyegettek, kérdeztek, ijesztgettek. Mit tud a buta ember? Én soha sem voltam a törvény előtt; mit tud olyan paraszt ember ? Én tudom mondani az oláhnak: ezt a szeget üsd ide be, egyebet nem. Elnök: Mit beszélt még a vizsgáló biró előtt ? Vádlott : Arra nem emlékszem. • Elnök : Egyáltalán nem emlékszik, hogy mit mondott ? Vádlott: Nem. Elnök: Mondta-e hát a következőket? Kénytelen leszek felolvasni. (Olvassa a vizsg. biró által felveti; vallomást, melyben részletesen elmondja Smilovics, hogy hol, miként és micsoda megbízással adták át neki a hullát Kerecsenyben.) Vádlott: Elmondtam a vizsgálóbiró ur előtt, a vizsgáló biró ur elmondta, felolvasta előttem, ahogy vallomást tettem és én azt mondtam, hogy hát legyen ugy. Mit csináljak? Elnök: De maga azután részletesebben is beszélt; junius 18-áu azt mondta, hogy eddigi vallomásaim kipótlásául a történteket, semmit el nem hallgatva, következőleg adhatom elő: f. é. junius 5-én hétfőn délután Kerecsenybe érkezvén, ott tartózkodtam s illetve a Tiszán tovább nem is indultam junius 14-ig. szerdai uap reggel, junius 6 vagy 7-én, keddeu vagy szerdán érkezett meg tutajon Kerecsenybe egy ismerősöm és Vogel Amsel. (Smilovicshoz): Figyel ugy-e bár mit olvasok? Vádlott: Igen is. Hanem nem volt ott Vogel Amsel. Elnök: De hát igy beszélte el. Vádlott: Beszéltem beszéltem. Elnök folytatja az olvasást »Én épeu rakodni akartam faszállitmányommal, amidőn Vogel Amsel szintén rakodási czélból Kerecsenybe jött. Amint találkoztam, elbeszélte nekem a tisza-eszlári esetet. Elmondta, hogy az eltűnt leány megölésével a zsidókat gyanúsítják és hogy a zsidók egy másik bullát akarnak előteremteni, felöltöztetni és mint Solymosi Esztert Eszlára elereszteni: hogy azt mint hullát Eszláron foghassák fel. Felkért ezutáu Vogel, hogy vállalkoz zam a hulla elszállítására, vigyem el tutajjal Eszlárig és Eszláron tul ereszszem el. Eralitette, hogy pénzünk lesz elegendő és megbízói egyikétől Mandelovics Niszát, vajnági lakost nevezte meg. Vogel felhívására azt mondtam, hogy magara nem eszközölhetem a szállitást. mert csak később fogok indulni Kerecsenből , hanem gondoskodni fogok róla, hogy szálitsa valaki, Ezen kijelentésem folytán Vogel 500 frtot igért eljárásomért, amiből 80 frtot azután ki is fizetett és mondta, hogy Mendelovics Niszánál lesz a többi pénz, tőle fogom megkapni. Azután éu mondtam, hogy én fel sem „kereshetem, hozza el a hullát, mert éu utána nem mehetek, O azt mondta, hogy a hullát két eszlári zsidó fogja elhozni, kik a szent-mártoni révben lesznek rendelve és araint kapok hirt, meujek azonnal a szent-mártoni révbe, vegyem át a hullát és adjam át a szállítóknak haladéktalanul. Végre azt is mondta, hogy a hulla felöltöztetése Eszláron fog megtörténni, és hogy miként fog eszközöltetni a szent-mártoni révnél, azt a zsidók meg fogják tudni mondani, akik, hogy átadják nekem a hullát előre mennek Eszlárra és gondoskodnak a ruha felől, ő ezt mind maga beszélte el. Vádlott: Mind igaz. Einök olvas tovább: Junius 7-én délután tutajosokat láttam haladni Kerecseny felé és a tutajon megláttam Herskó Dávidot, akit rég ismertem. Tanu Ismertem most is azt moudom, hogy ismertem, de nevét uem tudtam. Elnök: olvassa Smilovics vallomását, mely szerint vádlott maga ment a tutajhoz és Herskó Dávidnak elmondta, hogy egy hullát kellene a Tiszán egy tutaj alatt elszállítani és miután Herskó a hulla szállitást 120 írtért elvállalta, azon utasítást adta neki: kössön ki a tárkányi portusuál. Részletesen elmondja ezután, minő utasítást adott Herskónak a hulla elbocsátására vonatkozólag. Elnök: De továbbá emlékezik e arra, hogy október 19-én itt Nyíregyházán milyen vallomást tett? Vádlott: Emlékezem, egyszer felhivatott engem a tek.vizsgálóbiró ur és kérdezte, nem tudok-e valami tanút Vogel Amseire hogy volt-e Kerecsenyben Azt mondtam, hogy nem tudom, Azutáu nem voltam felhiva többet. Elnök: De mikor felhitta a vizsgálóbiró és fel szólította a továbbiak bemondására és részletezésére, azt mondta ki, hogy »határozottan állítom, hogv a hullaszállitás ugy történt, amint előadtam s hogy abban azok vettek részt, akiket bemondtam. A hulla szerzésről és szállításról az elmondottakon kivül semmi elmondani valót nem tudok«. Aláírva Smilovics Jankel. Elnök: Hát megmaradt akkor is a vallomása mellett?