Tisza-Eszlár: napi értesítő a tiszaeszlári bűnper végtárgyalása alkalmából (Nyíregyháza, Jóba, 1883)

Eötvös: Annyit mondjon csak Oláh György, amire biztosan emlékszik; amit csak gondol, arról ne szóljon, hanem amit látott, halott és amire biztosan emlékszik. Hát arra emlékszik-é biztosan, hogy csutakkal mosták? Tanu: Arra nem emlékszem biztosan, csak arra, hogy bádog kupából öntözte végig ez a két ember. Eötvös: Hát arra, hogy a kezükkel is mosogatták volna? Tudja, hogy fogdosták, forgatták, levetkőztették; csakhogy ahol szenyes volt, mosták-e? Tanu: Nem, csak végig öntözték a bádogból. Eötvös:„Volt-e annak a holttestnek szaga? Tanu : Én nem tudom kérem alásan, mert éu nem érzek szagot. Eötvös : Nem érez szagot ? Tanu: Nem én semmi szagot. Eötvös: Beteg az orra vagy valami baja van? Tanu: Régóta nem érzek semmi szagot. Eötvös: Hát ugy maguk közt mit beszélgettek, mit találgattak, hogy ki lehet az a leány ? Tanu: Mi nem találgattuk, mert nem ismertük. Nem láttam én Solymosinét se akkor se az előtt. Eötvös: Mások közt sem volt arról szó, akik ott őgyelegtek, hogy kié lehet az a leány? Tanu: Nem. Eötvös: Tudja-e hát, milyen ruhák voltak rajta? Tanu: Igenis. Eötvös: Eltuduá számolni? De csak a mire biztosan emlékszik, azt mondja el. Tanu: Veres csikós kendő volt rajta: Azután volt rajta valami kis vizitke, valami apró virágokkal; azután kék kabát, az is valami apró virágokkal. Eötvös : Hát mikor az ajtón volt a holttest és ott végig öntöztek vizzel, oiaga közelről megnézte ? Tanu : Igen közel voltam, nem messze ott álltam, a komámék mosták. Eötvös: Egészen közel nem volt hozzá ? Tanu: Egyszer meg is fogtam a fejét és forditottam rajta. Eötvös: Haj nem volt fején sehol ? Tanu: Nem volt csepp sem sehol. Eötvös: A füle mögött sem ? Tanu: Sehol. Eötvös: Hát egyéb testén volt-e szőr ? Tanu ; Nem emlékszem serami szőrre. Eötvös: Megnézte jól ? Tanu: Megnéztem, megláttam volna, mert ott álltam mellette. Elnök: Akkor este, midőn a szolgabíró vizsgálta a hullát, milyen világnál történt ez? Tanu: Gyertyavilágnál. Én fogtam a gyertyát. Elnök: Csak egy száll gyertya volt ? Tanu: Egy gyertya és egy lámpa. Elnök: Első kihallgatásakor azt mondta, hogy egyetlen gyertya mellett tekintették meg. E szerint gyertya és lámpa volt ? Tanu: Igenis. Arra emlékszem, ki tartotta a lámpát; az én kezemben egy csupasz gyertya volt. Heuman : A tutajosoktól nem kérdezte, hogyan jött ide a hulla ? Tanu : Nem én. Heuman: Mással sem beszélt e tekintetben ? Tanu: Nem én. Heuman: Délután jött ki maga a faluból ? Tanu : Jó délután. Heuman: Estefelé ? Tanu: Este volt, midőn kimentünk az elöljárósággal. Heuman: Mikor először kiment, mikor kifogta a hullát, késő délután volt ? Tanu •• Igen, késő. Heuman: Iménfr azt mondta, hogy mikor kifogta a hullát, csendes idő volt. Hát az előtt nem volt csendes ? Tanu: Arra nem emlékszem, volt-e szél, vagy nem az előtt. Csak akkor, mikor kifogtam, emlékezem, hogy tiszta csendes idő volt. Eötvös: Hát déltájban volt-e szél ? Tanu: Bizonyosan nem emlékszem, volt-e, mert oda haza voltam a faluban. Eötvös: Némely tanu azt mondja, hogy gyönge szellő volt. Tanu: Nem emlékszem semmi szélre. Friedmann: Ki mosta, öblögette a ruhát ? Tanu: (Yáradira mutat). Ez az ember. Friedmann; És hová tették szárítani ? Tanu: A bokorba tették a füzesre. Friedmann: Volt ott valaki, aki vigyázott a ruhára? Tanu: Ott voltunk körülötte, de nem emlékszem, hogy őrizte volna valaki, csak ott ácsorogtunk. Elnök: Midőn kihúzták a hullát a vizből és megfordították : arcza iszapos volt-e, vagy tiszta ? Tanu: Kicsit iszapos volt. Elnök: Yett-e észre valami horzs olást a leány karjain ? Tanu: Mikor kifogtam, akkor nem láttam semmit. Mikor a gödörben volt már, mikor felbonczolták este, akkor a jobb keze izülete el volt törve. Székely: Ismeri Solymosinét? Tanu: Ismerem. Székely: Ott voit-e akkor? Tanu: Nem volt. Székely: Hát másnap ott volt-e a vizsgálatnál? Tanu: Másnap ott volt. Székely: Mindig ott volt Solymosiné ? Tanu: Igenis mindig. Székely: Nem távozott egy perezre sem ? Tanu: Félrébb hajtották. Székely: Nem látott akkor valakit, beszélgetni Solymosinéval ? Tanu: Nim láttam. Székely: Figyelt nagyon, vagy pedig a hullára figyelt? Tanu: Nem láttam, mert pandúrok voltak, elhajtottak minket is onnan félre. Székely: Mikor Solymosiné megérkezett, kivel beszélgetett Solymosiné ? Tanu: Arra nem emlékszem kivel beszélt, mert gondom se volt rá. Székely: De beszélgetni látta ? Tanu: Nem láttam, nem emlékszem. Székely: Hát mivel volt ott tulajdonkép a hulla körül elfoglalva ? Tanu : Strázsáltatták velünk akkor éjszaka. Székely: De az nap hétfőn, valami dolga csak volt ott? Tanu: Hát csak ott kellett lennünk, csak strázsáltuk vagy mi ördög, csak végig ott kellett lenni. Székely: Strázsálták? Tanu: Igen. Székely: Kinek a rendeletéből ? Tanu : A szolgabíró rendeletéből. Székely: Maga nem figyelt arra. hogy mi történik ott a hulla körül ? Tanu: Nem egyébre semmire. Elnök: Ugyancsak erre a hulla feltalására vonatkozólag van egy tanu, Litvai József, különben is lényegtelennek mutatkozik a vallomása, ezt ki lehetné még halgatni. Bevezetik Litvai József tanút. Figyelmeztetés után, hogy az igazat vallja az általános kérdésekre elmondja, hogy Tardason született, 21 éves, nőtlen, az apjánál lakik. Elnök: Mult esztendőben, midőn Kecskés Józsefnél laktál ki által és miként jutottál annak tudomására, hogy a Tiszában Dada mellett a Csonkafüzésnél egy holtestet fogtak ki? Tanu : Mikor lementünk & Csonkába egy kis füvet kaszálni gazdámmal, mikor megrakodtunk a szekérrel, gazdám elküldött engem az útra fel a járóra, hogy jöjjek fel a szekérrel, ő pedig feltért a búzájába. Mikor jöttem, két oláh jött kifelé a surjánból, azok kiabáltak, hogy álljak meg a szekérrel, én megálltam, leszálltam, elmentem oda megnézni a holttestet, hogy igaz-e, hogy ott van. Igaz volt. Elnök : Hol feküdt a bolttest ? ki volt húzva a vízpartra ? Tanu : Ben volt a vizben. Elnök : Azután nem is tettél semmi kísérletet, hogy kihúzd onnan, vagy hogy segitséget hivj? Tanu : Semmit se csináltam én egyebet, csak hogy megnéztem. Elnök : Tiszta vizén volt vagy bokrok közt ? Tanu : A bokrokban volt megakadva, lábbal volt igy lefelé. Elnök : És hogy feküdt, hanyatt ? Tanu: Arczal a vizbe lefelé. Elnök : Hát nem is láttad az arczát? Tanu : Nem.