Zák R. József: A térképrajzolás elemei (Budapest, 1880)

Függelék - 8. » A példa-térkép. Délamerika , - 2. A partvonal

90 a partvonal, s a déli szélesség 5-ik és a ny. h. 16-ik fokáig dél nyugat dél felé (L. II. Fej. 3. §.) irányban húzódik. Innét dél felé fordulva, szelid hajlásokkal dél nyugat felé irányban halad a déli szélesség 35-ik, s a ny. h. 35-ik fokáig, hol azon mély bevágódást alkotja, melybe a La Plata folyó ömlik. Ezen öböltől, egy erősebb délnyugati hajlás után, majdnem egyenesen délnek halad a partvonal, s miután a d. sz. 41-dik foka alatt a S z. Mátyás, az 56-ik fok alatt pedig a Sz. György öblöt képezte, az 50-ik ny. h. fok átlépése után egyesül a nyugati partvonallal. Itt végződik a világrész is, déli részével hosszan, keskenyen nyúlva el, s mintegy folytatásul tovább bocsátva a Tűzföld szigetcsoportot, melynek egyik tagján Délamerika legdélibb pontja, a Horn-fok van, a déli szélesség 56-ik foka alatt. 3. A hegységek. Délamerika nyugati partja mellett vonul végig az A n d ok óriási hegyláncza (Cordillera des los Andes), mintegy gerinczét képezve a világrésznek. A déli csúcstól a Baktéritőig egy aránylag keskeny lánczolatban vonul északnak a hegység, szorosan a part mentén. A Baktéritő alatt kétfelé ágazik a hegyláncz s északnyugat felé irányba fordulva a Titicaca tó fönsikját alkotja, s innét kissé nyugatra a d. sz. 14-ik foka alatt a cuzcoi hegycsomót. A hét [párhuzamos lánczolat aztán egy 120 mérföldnyi hosszú völgykatlant fog közre, s egyesül a p a s c o i, 4380 méter magas, ezüstben gazdag csomóban, a d. sz. 10-ik foka alatt, Tovább haladva közre fogja a kettős hegyláncz a M ar a n h o n felső folyását, s ismét egyesül a 1 o x a i csomóban, a d. sz. 4-ik foka alatt. Az e pontból szétágazó kettős lánczolat alkotja a 20 mérföld széles, 3000 méter magas ecuadori fönsikot. Mindkét hegyláncz ismét egyesül a p a s t o i csomóban, a Magdalena folyó eredeténél, az é. sz. 2 ik foka alatt. Itt képződik az utolsó, hármas szétágazás, mely ágak lapos kanyarulatokkal északnak vonulva, az északi partokon végződnek. Ez óriási hegyláncznak legnevezetesebb csúcsai: az Aconcagua, 6834 m. magas, az Ilim a ni, 6350 m. magas, a Sorata, 6650 m. magas, a Chimborasso, 6530 m. magas, a P inch incha vulkán, 4850 m. magas, a Cotopaxi vulkán, 5990 m. magas, az Antisana vulkán, 5830 m. magas. Az északi part mentén emelkednek a Parimé hegység alacsonyabb lánczolatai, 1500—2000 méter magasan és a keleti partokon, az Egyenlitőtől délre, a brazíliai dombos, hegyes, hullámos vidék terjed 2000—2500 m. magasságban, hol a gyönyörű őserdőkkel födött Serrado Mar a tengerparton egészen a fővárosig, Rio de Janeiroig vonul.