Zák R. József: A térképrajzolás elemei (Budapest, 1880)

VI. Fejezet. A görbe vonal - 20. §. Tengerpart

50 tenger pl. az Atlanti (Európa, Afrika és Amerika között), a Nagy vagy Csendes (Amerika és Ázsia közt), stb. Beltenger: a Földközi, a Fekete, a Keleti, stb. Azon vonalat, hol a szárazföld a tengerrel érintkezik, t e ngerpartnak nevezzük. Ha az érintkezési helynél alföld van, akkor a partot alacsonynak mondjuk, ha pedig a tenger egy felfölddel, azaz dombos, hegyes vidékkel érintkezik, akkor a part magas leszen. A magas part többé kevésbbé meredeken bocsátkozik a tengerbe, s azért a hajózásra igen alkalmas, mivel a hajók a kellő mélységű vízben egészen a partig juthatnak. Ilyen magas partjai vannak a Skandináv félsziget nyugati oldalának (az Északi Tenger felé), a pyrenaei félszigetnek, a mi D a 1 m a t i á n k n a k, stb. Az alacsony part laposan, menedékesen bocsátkozik a tenger alá, s azért a partvonal nem marad mindig ugyanaz, hanem majd beljebb, majd kiljebb vonul. Az ilyen partot homokosnak mondjuk, s a sekély helyet, hol a homok többé-kevésbbé föl van torlódva, z á t o n y n ak. Ilyen part sok helyütt található Francziaország nyugati oldalán, de különösen Németország északján. A zajló tengerhullám az ilyen alacsony, homokos partokra messze kivetődik, s egészen bent, a szárazon, hol rendes körülmények között tenger nem jár, mindennemű hordalékot, homokot, iszapot lerak, s belőlök egész dombsorokat épit. E tengerrakta dombsorokat, melyek az alacsony partnak mintegy védősánczai a tenger ellen, dünáknak nevezzük. Ilyen dűnákkal megrakottak Németalföld, Dánia, Pommerania, stb. partjai. A hol a dűnák nem képeznek összefüggő dombsorokat, hanem itt-ott megszakadozva nyilást, utat engednek a tengernek, ott az emberek gátakat emelnek a pusztitó, romboló víz ellen, mint pl. a belgák és a dánok hazájuk védelmére. Mint az alacsony partnál a zátonyok, olyanok a magas partnál az úgynevezett r i f f-ek és k 1 i p p e-k. Riíf-nek mondjuk, midőn a magas, vagy meredek part mellett egyes szikladai*abok, a tenger alatt levő hegyek csúcsai, szétszórtan annyira fölemelkednek, hogy fölöttük a tenger vize csekély mélységű. És klippé k támadnak, ha e sziklák fésű módra összefüggenek, s oly magasak, hogy egyes részük a tengerből kilátszik. Ilyen riffes, klippés például a norvég tengerpart. Ugy a homokzátonyok, mint a riffek és klippék a hajózásra nézve fölötte veszélyesek, sőt erre az alacsony vagy dünás part sem alkalmas.