Zák R. József: A térképrajzolás elemei (Budapest, 1880)

VI. Fejezet. A görbe vonal - 19 §. Vizválasztó

48 14. §. Több csermely egyesüléséből patak, több patak egyesüléséből folyó támad. (Lásd VI. Fej. 16. §.) De a folyók is rendesen, egy nagyobb folyóba ömlenek, melyet főfolyónak nevezünk A főfolyó hosszúsága, vizbősége és azáltal különbözik a többiektől, hogy a tengerbe szakad. A főfolyóba ömlő folyókat mellékfolyóknak mondjuk. Természetes, hogy a mellékfolyóknak ismét lehetnek mellékfolyóik, a mint rendszerint vannak is. Ha a főfolyó forrásától mindkét oldalon minden mellékfolyójának, patakjának és csermelyének forrásain át a főfolyó torkolatáig vonalat húzunk, ez által egy görbét nyerünk, melyen belül minden viz, mely el nem párolog, vagy más módon el nem használtatik, a főfolyó medrébe jut. Ez által elválasztjuk azon forrásokat, melyeknek vize más folyókba fut, s ép ezért e görbe vonalat vízválasztónak

1) nevezzük. A vízválasztó egyszersmind a különféle földterületek vizi közlekedésének is határvonala, s mint ilyen nem kis jelentőségű. A vízválasztó rendesen az emelkedések legmagasabb pontjait követi, de e szabály alól találunk kivételeket. Például hazánkban a Duna és a Visztula vízválasztóját az Alacsony Tátra képezi, s nem a szomszédos Magas Tátra. A Poprádot (a Visztula mellékfolyója; egyedüli folyó, mely a tulajdonképi Magyarországban ered, s külföldre megy) ugyanis amaz választja el a Hernádtól. (A Duna mellékfolyója.) 0 Ajánlatosabb volna a Mátra aljában dívó, magyarosabb ^ zamatu viz vető szót használni a »Wasserscheide« fogalmának kifejezésére.