Zák R. József: A térképrajzolás elemei (Budapest, 1880)

VI. Fejezet. A görbe vonal - 10 § Domború (convex) vonal. Hegypúp - 11. §. Vonalkázott homorú és domború vonalak

40 szikla lerakodásokat első esetben oldal-, a másodikban homlokmorénának nevezzük Nedves levegő, s oly liőmérsék, mely évről-évre soha sem száll nagyon a fagypont alá, igen kedvező a jegesek képződésére, mig a száraz evegő, nagyon forró nyár és hideg tél fölötte megakadályozzák azt. Ez az oka, hogy nagyobb jegesek rendesen oly hegységekben fordulnak elő, melyek tenger mellett és délibb vidéken feküsznek, mint például az Alpok és a Himmalája déli, tenger felé forditott oldalán. A mi Magas Tátránkon az úgynevezett Virágkertben fa felkai völgyben), is volt valaha egy jeges, még mikor az Alföld tengerrel volt boritva. Azon vonalat, melyen fölül a hegységekben a hó már többé el nem olvad, örökös-hó határ na ki nevezzük. Az Egyenlítő alatt levő hegységekben e vonal 4.800 m. magasan van a tenger szine fölött, a mérsékelt éghajlat hegységeiben 2,700 méternyire , a sarkok körül pedig összeesik a tenger fölszinével. Innét látható, hogy hazánkban nincsenek örökös hóval födött hegycsúcsok (Lásd IV. Fej. 8. §.), a mi is hegyes vidékeink téli időjárási viszonyaira nézve kedvező körülmény. 10. §. Domború (convex) vonal. Hegy púp. Azon görbe vonalat, melynek hajlása fölfelé van, dombomnak (convex) nevezzük. (Lásd VI. Fej. 1. §.) Domborunak látszik a templomok kupoláinak teteje, stb. Az olyan hegyeket, melyeknek oldalai és tetői domborúak, hegy púpoknak nevezzük. Ezek nagyobbára alacsony hegysorokban fordulnak elő. Ilyenek a halmok, dombok, stb. Vonalkázott homorú és domború vonalak.