Zák R. József: A térképrajzolás elemei (Budapest, 1880)

VI. Fejezet. A görbe vonal - 6 § Hegységrészek

36 bir, tömeghegységnek nevezzük. Az ilyen hegységnek tagozódása rendesen szabálytalan, összekuszált. Többnyire két, vagy több fő csúcsot alacsonyabb ormok környeznek, s ezek ismét alárendeltebb magaslatok által vannak körülvéve, mely utóbbiakra aztán alacsonyabb-magasabb hegyhátak támaszkodnak minden rendszer nélkül. A nagyobb tömeges emelkedések, mint az Alpokban a Mont Blanc, hazánkban a Magas Tátra csoport, s mások, a fönnebbi rajz módjára legjobban ábrázolhatók. Egyébként a nagy hegységek rendesen egyesitik magukban a két utóbbi (4-, 5-ik) §-ban emiitett alakulatot. Hegyhát. Fönsik. Midőn valamely hegynek oldalai a magasban oly hegyes szög alatt találkoznak egymással, hogy a tető egy éles vonalat képez, az ilyen alakulást c s ú c s n a k, vagy oromnak, nevezzük. A hegycsúcsok nagy befolyással vannak a felhőképződésre, s ez által környékük esőzési viszonyaira. Ha a hegyoldalak egy darabig emelkedve, lassú hajlással, mintegy vizszintesen olvadnak egymásba, ugy hogy a hegytető elszélesedik, akkor a hegyhát képződik. A hegyes vidékeken a hegyhátak legalkalmasabbak szántóföldekre, mivel oldalaik kevésbbé meredekek, s igy a lefolyó viz megkíméli a termőföldet. Azon hegyhátat, melynek oldalai meredeken tekintélyes magasságra emelkednek, fön síknak, vagy p 1 a t e a u-n a k nevezzük. Jelentősége csekély, mivel ritkán, s akkor is kis terjedelemben fordul elő. Ilyen — és pedig a világon legnagyobb és legmagasabb — a perui fönsík Délamerikában. A fönsíkot meg kell különböztetnünk a felföldtől (II. Fej. 7. §.), a mely utóbbi jóval nagyobb kiterjedéssel bir, s a melyen hegycsúcsok, hegyhátak, sőt fönsíkok is emelkedhetnek.