Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

BEVEZETÉS. - IV. A szatmári ref. egyházmegye területén tartott nagyobb és kisebb zsinatok

89 esperes, Mezőlaki Miklós gyarmati, Gönczy Mátyás szatmári és Péterfalvi István (?) lelkészek s képviselők és ezeken kivül a szomszédos egyházak papjai s tanítói nagy számmal. A tiszamellékről a zempléni, ungi, borsodgömör-kishonti, abauj vár-tornai egyházmegyék küldöttei, ez utóbbi egyházmegyéből különösen a következők : Ványai János tarcali első pap egyházmegyei jegyző, Göncy György tarcali, Tarcali Pál, Felnémeti János gönci, Hunyady János ondi lelkész, — Tolnay János ellenei s vádlói; — Tolnay János tokaji lelkész, Keresztúri István, Porcsalmi János tályai, Kölcséri Mihály szántai, Győri István szerencsi papok, Huszti Sándor egykor pataki tanár, Kovásznai Péter uj akadémikus, vádlottak. (Lampe Ember P. 419—424. lap.) E zsinat öszszehivására Tolnay Dali János adott okot. Tolnai egykor a nagyváradi egyház alumnusa volt, s úgy látszik tanulmányai alapját ott veté meg. 1632-ben külföldre küldetvén, végre Londonba jutott. Ott az independentizmusra törekvő merev puritánokkal érintkezve, beszivta ezek elveit, s társaival ez elvek diadalra juttatása végett 1638-ban febr. 9-kén egyezményt kötött. Ez év őszén hazatérve pártfogói ajánlására, I. Rákóczi György fejedelem a sárospataki ref. főiskola igazgatásával bizta meg. Nézeteinek hire az egyházkormányzatot illetőleg őt megelőzvén, Miskolci P. Gáspár zempléni esperes , a kollegiom felügyelője , 8 pontú reverszális aláirását követeié tőle, melynek legfontosabbika az , hogy a palatinátusi káté s helvét hitvallás szerint tanit, s az egyházkormányzatot föl nem forgatja. 1639. ápril 17-ikén e pontokat aláírván, másnap reggelbeiktattatott, de fogadása ellenére beköszönő beszédében az egyház ellen szitkozódni s piszkolódni kezdett. E perctől kezdve meg nem szűnt Patakon ujitani, tanártársai s a deákság közt a viszályt szítani. Ennek következtében