Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.

892 III. Az egyes lelkészek s hivataloskodásuk alatti nevezetesebb események. A vetési ref. lelkészekről 1684-ig semmit sem tudunk. 1) 1684. Szatmári István volt a vetési lelkész. 2) 1686. Uray Mihály. 3) 1690. Mezey Mihály. 4) 1706. Bodalay Mihály. 5) 1709. Musnai Márton. 6) 1722—27. Bodalay Mihály, kit „Ao. 1725. plebs inanere fecit, nobiles non item; tunicam nec brevem nec longam habet." 1726. panaszolják róla, hogy : „lectionem bibliorum non continuat." 1723-ban pedig ezt jegyzi fel róla a vizitáció: „Rev. M. B. minister ecclae Vetés polygamum talem copulando virum, qui ob polygamiam est excentus (capite plexus) ea ratione e ven. nostra societate, post instantiam rejectu est eliminatur." 7) 1727. Ráczkevi János Tatárfalváról, ki 1728-ban a papságról letétetett, kalpagja az e.-m. gyűlésből kidobatván. 8) 1728—29. Vetéssy István. 1730. a viz. szériesébö'l elveszett. 1731-beu ezt irja a vizitáció: „a prédikátor nem akar megmaradni." 9) 1732—35. Váralljai János, ki 1732-re úgy igérte megmaradását, ha neki új parókhiát épiteuek. 10) 1735—42. Ismét Vetéssy István. 1736-ban egy ember a káromkodás miatt nagyobb exkommunikációval súlytatván, erővel kisérlé meg a templombamenetelt. 11) 1742—54. Almási Ferenc. Ennek idejében volt a pestis. 1743-ban „propter praeclusionem sui visitari non potuit." 1744-ben az elpusztult gyülvészi filiális ekkla parókhiális telkét és kaszállóját, úgy a tanitó fundusát a vetési pap birja, melyekre nézve megparancsolja a vizitáció úgy a papnak, mint az ekklának , hogy ezen vákáns jószágokat el ne idegenítsék. 1753. A. F. már „jurassor"nak címeztetik s maradni nem akar. 12) 1754—56. Szatmári Molnár János. 1757—58. a vizitáció aktái elvesztek s igy az ekkori pap nevét nem tudjuk. 13) 1758—63. Medgyesi Pál, ki 1761. már e.-m. ülnök. Alatta tétetett a legelső gondnok. 14) 1763. Kapolyi Gergely, akadémikus pap, ki itt még ez évbeu meghalt. 15) 1764—65. Vida István. 16) 1766—67. Szatmári Tereh Ferenc. Alatta 1767. a vizitáció a gondnok választást megparancsolja; őt pedig 1768-ra a traktus nem engedi megmaradni. 17) 1768—70. Gyarmati Istváu, e.-m. ülnök, ki 1771-re P.-Darócra ment. 18) 1771—78. Újvárosi Nagy Sámuel,