Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.

870 tak, ezért jószáguk Báthori András főispánnak adatott. 1544. Peökry Pál nyer benne részt. 1550. ä csengeri útra menő Mihály Jakab rétje , a Halászó-tó melletti mező s Varadics-tó a tyukodi határhoz tartozókul odaitéltetnek. 1665. Horváth Istvánné, Kende Jánosné, Sándorházi Ferencné egyes részeibe, 1750. Nagy Sándor és Nagy György az egész helységbe beiktattatnak. — 1810-ben a Rápolti Nagy, Uray, Szalay, Gyene és más nemes családok birják. (Szirmay Szatmárvárm. e. II. k. 126—128. lap.) Nem tévedünk ha azt állitjuk, hogy a szatmári és ecsedi erősségek között feküdvén, a hadviselések által okozott sanyarúságokban Tyúkodnak is része volt. Ezen háborús idők pusztították el a Tyúkodnak csaknem közvetlen szomszédságában létezett s egykor népes Bürgezd helységet is, melyben 1546-ban Pekri Pál még két nemes udvarhelyet kapott. A nép innen Tyúkodra húzódott; melynek északi részén egy sor ház még 1810-ben is Bürgezdnek hivatott. — 1834-ben földrengés is érte Tyukodot. Most a gyakori árvizek miatt, — melyek a lápról jönek, — az egész helység nagy töltésekkel van körülvéve. Egykor róm. kath. egyház volt, s 1332-ben a szatmári főesperességhez tartozott. Kozma nevű papjáért ugyanekkor 2 garast fizetnek pápai sexennalis dézma gyanánt. A reformáció lutheri iránya hihetőleg itt is csakhamar elterjedt, s mint Báthori birtokban alkalmasint ezek révén. Különben kezdet óta a szatmári reform, egyházmegyéhez tartozott , melynek Tarczali- és Solymosi-féle közjegyzőkönyvei 1670—1720 körüli időkből csak válópereit jegyzik fel. — Kezdetben itt is csak az egyliázfiak kezelték az egyház vagyoni ügyeit s az első gondnok és presbitérium választásának idejét nem tudjuk. A presbitérium itt is maga egészité ki magát; de 1860 óta a nép által választatik. II. Az egyes lelkészek s hivataloskodásuk alatti események. Régibb papjairól mit sem tudunk. 1) 1724. Pápai Mátyás, e.-m. ülnök. 2) 1725. Beregszászi János. „Non resolvit, non catechisat, nec puellas instituit." 3) 1726. Vásárhelyi Mátyás, e.-m. ülnök. 4) 1727—29. Hagymási Pál. 5) 1730—32. Kállai János, akadémikus pap, e.-m. jegyző. 6) 1732—35. Kállai István, iljú pap, ki 1736. januárban meghalt, de özvegye