Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.

820 követett, ki előbb a várban szolgált; ezt pedig Vári János váltotta fel. Hivataloskodásuk tartamát s utódaik neveit nem tudjuk. 1678-ban Szalacsi Demeter volt a hóstáti pap, kit még ez évben Gyöngyösi Joó Mihály, előbb a szatmári kollégium tanára követett. Ez itt 1680-ig szolgált, midőn I. Apafii Mihály erdélyi fejedelem hadai Hóstátot elpusztitván, Avasújvárosra ment lelkésznek; a hóstáti egyház pedig soha többé helyre nem állt, noha temploma fele'pitésére többen tettek ajánlatokat s 1686-ban is Posztós János végrendeletében e célra 200 frtot hagyományozott. A Bélteki Us. Mátrikulája (45. lap) már pusztán csak nevét emliti. 69) Szatmári-Vár. I. Az egyes lelkészek s hivataloskodásuk alatti némely események. 1606-ban Szatmármegye s a szatmári vár is az erdélyi fejedelemséghez csatoltatván, ez utóbbiban a német helyőrséget magyar és reformált katonaság váltotta fel. E katonaságból alakult a várbeli egyház, melynek papjai közííl a következőknek neveit ismerjük: 1) 1613. Gömörmegyei Mihály. 2) 1624. Kárászteleki Mihály, ki 1612. debreceni, 1621. szatmári, 1622/3. nagybányai pap lett s a várba hozatván, ott 1629 végén meghalt; őt követte 3) 1630. Károlyi Benedek, ki 1631. szintén ott halt meg. 4) 1631. Sági Mihály, ki a városból vitetett fel. 1632-ben a városban 600 frtos házat vett s 1640. már sárközújlaki pap volt. Utóda lett 5) 1634 körül Mezőlaki Miklós — a kit „Zoltán Józsa kapitány idejében ns. Szatmárvármegye tartott" ; a tisztek kathólikusok lévén. 6) 1638—40. Laskai György. 7) 1640-43. Szikszai György. 8) 1644. Nagyidai Pál, előbb sárközújlaki lelkész. Öt 9) Gönczy Mátyás váltotta volna fel; de 1645-ben I. Rákóczi György fejedelem birtokába jutván Szatmár, ő a régi templomot elbontatta, s mig az épités történt, Gönczy a belvárosban szolgált s innen ment a Hóstátba. 10) 1655. elkészülvén az új templom, Tarczali Bodány Péter, a későbbi esperes költözött fel a várba, (lásd e míí 309. lap.) ki innen Csengerbe változván, 11) Szálóczy Mihálynak adott helyet, ki innen Sajó-