Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

BEVEZETÉS. - III. A reformáció hódításai Szatmármegyében

74 III. A reformáció hódításai Szatmármegyében. a) Szatmár megye reformátorai. Szatmárvármegyében már korán kedvező talajra talált a reformáció. Több tekintélyes egyháztörténetiró állitása szerint, már 1527-ben ismeretes lett volna Szatmármegye némely vidékein s kiválólag Erdődön a reformáció. Anynyi tény, hogy már 1530. táján Szinyérvárallja környékén a róm. katli. főpapság üldözte azt, minek következtében a prot. vallásra tért Erdősy Jánosnak menekülnie kellett innen s jószága is az üldözők kezébe került. Szívesen elfogadjuk hogy Erdőd, Óvári, Csenger, Szatmár tájéka ez időben már ismeretes volt a reformációval, s Eirdőd annak mintegy központja volt; de hogy Dévai Biró Mátyás, Batizi András, Kopácsi István és Boldi Sebő 1527. körül kezdették volna Drágfi Gáspárt a reformációra áthozni, — dacára Szatmárnémeti Mihály és Tolnai István után Sinai és Tóth Ferenc egyező állításainak — ahoz igen sok kétség fér. A mi ugyanis a Dévai Biró Mátyás szatmármegyei reformátori működését illeti, azt egyenesen tagadni vagyunk kénytelenek. Az egész talán azon alapul, hogy az első erdődi zsinat végzéseit aláírók között egy Dévai Miklós is szerepel, mit olvasván Lampe 93-ik lapján valamelyik későbbi szatmári pap, s el levén telve a magyar Luther általános reformátori hírével, — Dévai Biró Mátyással konfuudálva, mint kétségbevonhatlan tényt irta be a szatmári régi matrikulába: hogy Dévai Biró Mátyás, Drágfinak s Szatmár és környékének egyik reformátora, sőt illetőleg az előbbinek lelkésze is volt. Az emiitett téves nézet helyreigazítását illetőleg, szabad legyen Dr. Révész Imre „Dévai Biró Mátyás élete" cimtí műve 61. és 62. lapjáról a következőket idéznem: „az egykori családi napló szerzője Drágfi Gás-