Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)
II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.
682 maraszták, mert az előző évben ő nem akart maradni. Voltak köztük zavargók és hipókriták, kik a gyülekezetben hallottakat a politikai hatóságnak nagyítva befújják s a lelkész hírének ártanak. Az ő idejében pestis is dúlt Porcsalmán, 1742-ben. 6) 1745. Tereh Szatmári Ferenc, ki innen Tatárfalvára ment. 7) 1746—47. Vécsei György. Alatta 1746-ban megfeddi a vizitáció az egyházat, hogy a cinterenmek ajtaja s a templomnak kulcsa nincs. 8) 1747—56. ismét Tereh Szatmári Ferenc, ki ez idő alatt közkedvességű ember volt. 1757—58. ki volt a pap, nem tudjuk. 9) 1759—65. Garbóczy András. 1760-ban panaszolják ellene a vizitáción, hogy a penitencia-tartó személyeket letérdepeltette; ő pedig azt panaszolja, hogy az elöljáróság a kirekesztetteket csak '/ 2 frtra szokta büntetni. 1763-ban megintik, hogy a házasulandókat hirdesse ki. 1764-ben már e.-m. ülnök volt. 10) 1765—73. Mándy István. 11) 1773—75. Antal Mihály. 12) 1775—83. Vasvári Odor István akadémikus pap s e.-m. ülnök. Jött Gyarmatról s 1783-ban nem marasztatván, F.-Daróczra Ígérkezett. 13) 1783—87. Bósvai István e.-m. ülnök, előbb gyarmati pap, ki itt meghalálozván, helyettes lett 14) Hadpataki Onika László a szabolcsi traktusból, kit rendes pappá is akartak tenni s ki meghalt itt. 15) 1788— 1801. Átányi János, előbb kisari lelkész, ki egy új parókhiális ház építését kívánta. Kivánalma teljesült is; de ő nem lakhatott benne; mert meghalt. 16) 1801—1808. Dömsödi Dániel, egy barátságkedvelő s tanult ember. Jött a pataki főiskolából, hol esküdt diák volt s itt meghalt. 17) 1808. Tunyogi László, egykor debreceni esküdt diák és tanult ember, ki ide Csengerből jött s innen Mikolába ment. 18) 1809 — 13. Kozma Ferenc Kis-Naményból. 19) 1813—24. Nyári Inczédy József akadémikus pap, egykor e.-m. ülnök, ki innen Kocsordra ment. Akadémiai uti naplója kéziratban maradt. Szép tehetségű ember volt; de gondatlan költekezése hűtlen sáfárrá tevé s bukásának lön oka. 20) 1824—36. Szakái Imre, egy közkedvességű pap, ki itten meghalt. 21) 1836—43. Nyilas József, ki innen Csécsére ment s ott meg is halt. 22) 1843 óta Kiss Áron, ki az egyház emelkedésén lelke egész erejéből buzgólkodik. (Lásd az esperesek közt.)
