Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.

441 egyház iránti érdemekben senki által sem hagyta magát felülmúlatni Dányád reformált főbirtokosa Nagyváradi Ajtay Sámuel sem, kinek adományairól alább lesz szó. Ily pártfogók mellett ezen az egyházmegyei jegyzőkönyvek szerint folytonosan anyaegyház, a legvirágzóbb gyülekezetévé válhatott volna a szatmári reform, egyházmegyének, ha ez egyesült egyház dualisztikus természetéből kifolyólag nem lett volna a pártoskodások szomorú színhelye, a minélfogva sokszor még az egyházmegyei hatóság iránt tartozó függést és engedelmességet is megtagadta anynyira, hogy még nem oly rég kénytelen volt az egyházmegye a duálizmus megszüntetését illetőleg végzést hozni, s csak miután az iker-gyülekezet a törvényes engedelmességre visszatért, — engedni meg neki a duális állapotra való viszszamenetelt. II. Az egyes lelkészek s hivataloskodásuk alatti események. A szatmári reform, egyházmegye legrégibb — Tarczali-féle — jegyzőkönyvében 1670 óta csak egyes válóperes esetek vannak Czégény-Dányádról följegyezve s igy papjairól sem tudunk semmit egész 1686-ig; ekkor 1) Berendi Sámuel volt lelkésze. 2) 1787. Gyimóti István. 3) 1716. Bényei János. 4) 1724. Nagyari Jakab a volt esperes. 5) 1725. Ungvári Ferenc. 6) 1725—35. Mikolai D. András egyházmegyei ülnök, ki e minőségétől egy időre megfosztatott; de azt 1730-ban ismét viszszanyerte. 173l-re Bucsi Istvánt akarta helyette hivni az ekkla, de a traktus meg nem engedte. 7) 1735—38. Szatmári Pál akadémikus pap. 8) 1738 — 42. ismét Mikolai D. András e.-m. ülnök, ki itt meg is halt. 9) 1743—49. Szathmári M. János, ki innen Rápoltra ment. Az 1744-iki vizitáción Ottlik Pálné úrnőt jóságáért emlegetik. Az 1746-iki vizitáció Dányádot az egyházmegyei gyűlésre idézi a lelkészi fizetés megcsonkitásáért; 1749-ben a dányádiak azt panaszolják, hogy Ottlik Pál patrónus dispoziciójából akként harangoztat, hogy azt Dányád nem szereti. 10) 1749—51. Kecskeméti István. 1752. s 1753. nincs szó Czégény-Dányádról. 11) 1753—56. Gersenyi István akadémikus pap. 1757. és 1758-iki vizitáció iratai elvesztek. 12) 1756. vagy később jött Szathmári Sámuel e.-m. ülnök, ki alatt 1759. panasz van a lelkészi fizetés megcsonkitása