Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

I. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye általános története. - FÜGGELÉK. - II. Segédgondnokok

328 ceni ref. főiskolának hagyományozott örökség ügyében Derzsre, Szabolcsmegyébe stb. Buzgón részt vett az egyház és iskolakormányzati ügyekben; igy választatott a szatmári iskolának is inspektorává s volt az esperesi hivatalnak is 1832-ben adminisztrátora. Különben, hogy milyen segédgondnok volt, igazolja •— számos egyéb iratain s egyes kérvényekre adott válaszain kivül, — azon mintegy 65—70 darab levele, melyet egyházi ügyekben az esperesekhez irt s melyek 1820-on kezdve a Szatmáre.-m. levéltárban fellelhetők. De különösen jellemzi őt mint segédgondnokot a szatmári ref. egyházmegye autonómiája érdekében éveken át folytatott védelmi harca, mely megérdemli, hogy vele, legalább vázlatosan, ismét foglalkozzunk. Jelesül: Szakái Mihály esperes halálával (Lásd e mű 205. lap.) beborult a szatmári egyházmegye láthatára. Esperesül Ozsváth János választatott el, ki jegyzőnek is hanyag volt, — mit nem késtek az egyházkerületen besúgni, — s belőle ez okon és betegeskedése miatt is rendes esperest várni alig lehetett: ennélfogva az egyházkerület intéző köreiben kedves személy nem vala s meg sem erősíttetett. E mellett az egyházmegye többnemű sérelmet szenvedett az egyházkerülettől, miknek orvoslását — egy Isaák Gáspár segédgondnok által szerkesztett éleshangú — feliratban sürgette. E sürgetésre az 1830. aug. 13. tartott egyházker. konzisztórium, 87. sz. végzésében azzal felelt, hogy a szatmári egyházmegyében állítólag létező zavarok elintézése végett egy küldöttséget bocsátott ki, mely 1830. nov. 10. Fehérgyarmaton e végből meg is jelent s a következő kérdésekre kivánt a papi ülnököktől feleletet: 1) Mi az oka, hogy a szatmári traktusnak sem esperese, sem jegyzője nincs megerősítve huzamos idő óta? 2) Ki exmittálta ez idő alatt az iijú papokat, s voltak-e azok kerületi vizsgálaton? 3) Miért tagadta meg az esperes Cégény-Dányádtól Kocsa István meghív-