Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

I. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye általános története. - FÜGGELÉK. - I. Esperesek

305 EÜGGELÉK. I. Esperesek. Valamint nem tudjuk biztosan meghatározni még azon évet sem, melyben a reformáció világa Szatmár vármegyében kigyuladt: úgy azt sem, mikor választották a legelső esperest a szatmári ref. egyházmegyében. Hihetőleg 1550 körül már az egyházmegye szervezkedése bevégzett tény volt s igy esperesének is kellett lennie. A legelső esperesek alkalmasint a tiszántúli egyházkerület legelső szuperintendensei lehettek , mint p. Hevesi Mihály szatmári pap (1551 — 1554.), Tordai Demeter óvári lelkész (1554— 1556.) s ez anynyival inkább hihetőnek látszik, mivel később is voltak még szuperintendensek egyszersmind egy-egy traktus esperesei is ugyan egy időben. Minthogy azonban mindez csak gyanitás: jónak láttuk a nevezetteket s püspöki utódaikat a szatmári esperesek sorából kihagyni s az esperesi névsort csak ott kezdeni meg, a hol már biztos adatra támaszkodhatunk. Jelesül: 1) Szatmári István. (1595.) Róla csak anynyit tudunk, hogy 1595. csengeri lelkész volt. (Lampe D. E. P. 674. lap.) 2) Debreczeni Taraczk János. (1598—1604.) Született Debrecenben s ezért neveztetik Debreczeniuek. 1588. debreceni tanárrá lett, a honnan 1594. Szatmárra hozatott papnak. Ipolyi Veresmartija (V. M. XVII. századi 20