Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

I. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye általános története. - V. Korszak. A traktusok koordinációjától a forradalmi időkig - a) Szakái Mihály esperessége. 1821–1829

199 kedtek Patak fiaira. Igy Inczédy József és Szabó János azzal vádaskodtak a szuperintendens előtt, hogy a pataki kollégiumban tanult papok a debrecenieket elnyomják s a gyűlölködést szítják ellenök. Vádjaik alaptalansága kiderülvén, az e.-kerület okt. 4. és 5. ítéletével kérdésessé tette traktuális és lelkészi állásukat is. A traktus ennélfogva Szabó Jánost az aszszeszszorságtól örökre, Inczédyt pedig egy évre elmozdítja. (C. j. 93. lap.) E torzsalkodásban a földesurak többé kevésbé megnyervén a döntő súlyt a traktuson, s azt a papsággal keményen éreztetvén, a papok nagyrésze szintén rokonszenvezett azokkal, kik „a helv. konfeszszión levő túlatiszai prédikátorok" neve alatt a felség elé kérvénynyel járultak. Isaák Gáspár segédgondnok érzékenyen panaszkodik e felett a gacsályi gyűlésen 1821. nov. 22. III. Szatmári gimnázium ügye. Szakái Mihály esperességének egyik fömozzanatát képezi a szatmári gimnázium új életre lendülése. Az 1812. jul. 1. Szatmárt tartott gyűlés egyik főtárgya vala ugyanis gf. Rhédey Lajosnak a szatmári iskola főgondnokságáról való lemondása. Uj főgondnokot kellvén tehát választani, ez okból az 1813. jan. 13. Szatmárt tartott traktuális gyűlésen a szatmári egyház egy tekintélyes küldöttséggel képviseltette magát, s e gyűlésen báró Wesselényi József középszolnoki főispáni helytartónak főfelügyelővé, s Isaák Gáspár segédgondnoknak helyi felügyelővé választása a szatmári iskola részére, tervbe is vétetett. Isaák nem levén jelen, e miatt a febr. 2. ugyancsak Szatmárt tartandó egyházmegyei gyűlésen leendő megjelenésre felkéretett, — „a midőn is a szatmári eklézsia az iskolaépítéshez hozzáfogni akarván, az oskola építtetésére készült plánumnak megvizsgálása és az épités jobb móddal lehető elkezdésének meghatárzása, és a környékbeli inspektor megválasztása" — e gyűlésre tétetik át. (C. j. k. 34. lap.)