Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

I. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye általános története. - FÜGGELÉK. - I. Esperesek

306 magy. iró élete s munkái 29—34. lap.) mint a bővebb egy­háztörténelem nagyhatású tanáráról emlékszik róla, ki a, kereszt feltalálásának (?) csodás történetét, s a szentek cso­datételeit reá nézve igen nagy hatással adta elő stb. 1616. a szatmár-városi jegyzőkönyvek már csak árváiról em­lékeznek. 3) Vállyi Miklós. (1604.) Ugy emlittetik Lampe által (p. 14.) mint 3-dik esperes, de nevénél s az 1604-dik évszámnál egyébb feljegyezve nincs; az egyházmegyei jegy­zőkönyvekben pedig az esperesi névsorban neve sem ta­lálható. 4) Vári Tamás. (1605.) Róla szintén csak Lampenál van emlékezet. Széles A. ő utánna mondja róla, hogy csen­geri pap volt. Hogy jeles embernek kelle lennie, mutatja az, hogy a tiszántúli ref. egyházkerület őt küldötte a sza­bolcsi esperes Pataky Bálinttal együtt, 1605-ben Bocskay István fejedelem elé egy 6 pontú kérelemmel, kinél sze­rencsésen is jártak. 5) Milotai Nyilas István. (1611—1618.) Mind Lampe, mind az egyházmegyei jegyzőkönyv az esperesek névsorában egyaránt emliti, s utánna nincs is különbség a két névsor között. Született Szatmármegyében Milotán , nemes családból, hol nemzetsége ma is él. Tanult s az akadémikusok közé íratott 1596. Debrecenben szénior volt 1599.; külföldre ment 1600.; a heidelbergi egyetem anya­könyvébe 1601. iratá be magát s Pareus Dávid vezérlete alatt vitázott „de aeterna praedestinatione Dei". 1603. debreceni tanárrá; 1604. kállói, 1607. szatmári pappá lett, hol a jegyzőkönyv 1609-ben emlékszik róla. 1611. esperessé választatott; 1614. pedig a nagykárolyi gyűlésen püspökké. 1618. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem udvari papjává, később püspökké lett Erdélyben. Meghalt 62 éves korában Gyulafehérvárt. Művei: 1) Menynyei tudo­mány szerint való irtovány. 2) A 20. zsoltár magyarázata.

Next

/
Oldalképek
Tartalom