Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

BEVEZETÉS. - III. A reformáció hódításai Szatmármegyében

75 párnak a reformációhoz való viszonyáról enynyit jegyez meg: „ki által a keresztyénséget Isten a nyomorult földnek kijelentette. Az isteni szolgálatot építette és öregbitette; de sem Dévairól, sem Batiziról egy szót sem szól. Az ellen is merül fel alapos kétség, hogy Batizi András, Dévaival együtt reformált volna. Batizi ugyanis maga mondja, hogy ő tanitójától Gálszécsi Istvántól vette be a reformációt. Gálszécsi pedig csak 1532. végén ment Wittenbergbe, midőn már Dévai széltire reformált, maga Batizi pedig 1542-ben, s innen visszatérve ajánltatott aztán Melánchton által Perényi Jánoshoz, Drágfi Gáspár sógorához , s nagyon valószínű, hogy ezen a csatornán jutott a reformáció az ifjú Drágfi Gáspárhoz, de a midőn már Dévai pályája s élete végén ált Debrecenben." *) Kopácsy szintén 1542-ben ment Wittenbergbe s az ottani akadémia anyakönyvében eként áll neve beirva: „Anno 1542. 24. juni. Stephanus de Kopacz Ung." *) Dévay 1527. boldogkői r. kath. káplán; 1529-ben Wittenbergbe megy; 1531. Budán majd Kassán működött prédikátor, nov. elején mint fogoly Bécsbe vitetik. Két rendbeli fogsága 3 évig tart; Bécsből Budára jővén János király fogatja el. E fogságból kiszabadulva Sárváron Vasmegyében, Nádasdy Tamás udvarában állapodik meg. 1536-ban Wittenbergbe megy, honnan 1537-ben jő haza, s Nádasdynál szives fogadtatásra talál; 1538-ban feldunai működése közben jelenik meg tőle az első magyar nyelvtan, Ujszigeten, Nádasdy nyomdájában. 1539-ben Perényi Péter környezetében van; de ezzel az úrvacsorának Perényi pápistás felfogása miatt meghasonlván 1546-ban távozik. Ekkor Serédy Gáspár karolja fel, s a szikszai iskolába alkalmazza tanárul; 1541. elején innen kedveskedik a Révay fiúknak nemes borokkal Bártfára. Frangepán Ferenc egri püspök űzőbe vévén, 1541. végén menekülni kényszerül Wittenbergbe, honnan 1542. márc. 8. két levele kél. 1543. visszatér, s a kath. papság miskolci papságát megakadályozza. Később az úrvacsora kérdésében a helvét irány felé hajol, s ezért meghasonlván Stöckelel és Révayval Erdélybe megy. 1544-ben debreceni lelkész, majd esperes. Róla mondatik, hogy ő hozta be a „sacramentariusok" tudományát. Hihetőleg 1547-ben halt meg, mert Debrecen város j.-könyvei ez évben kezdődnek, s Péter és András papról emlékeznek, de Dévairól nem. — Ebből látható, hogy nem volt Szatmárvármegye reformátora. Lásd: Franki Vilmos Révai Ferenc nádori helytartó fiainak oskoláztatása 22., 25. lap. és Révész Imre Dévai Biró Mátyás életét.