Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

BEVEZETÉS. - III. A reformáció hódításai Szatmármegyében

78 házunkban tankönyvül használtatott. (Irodalmi műveiről lásd az írók és műveik cimtí cikk alatt.) 2) Kopácsi István (pályája 1542—1562.) előbb Ferences barát volt Sárospatakon, később ugyan e város reformátora; 1530. táján első Perényi Péternek, Sárospatak urának, a várbeli templom építésére és a főiskola megalapítására egyik főlelkesitője, 1542-ben pedig a wittenbergi egyetemen Melanchtonnak buzgó hallgatója, majd onnan visszatérve, erdődi lelkész és tanár volt. Az erdődi iskolát, hol a keleti nyelveket is tanította, nagy fényre emelte; egyik kitűnő tanítványa volt itt Balsarati Vitus János. O elnökölt az 1545-ki erdődi zsinaton is. 1547-ben Nagybányára ment, honnan Perényi Gábor hivására, 1549-ben Sárospatakra visszatért, hol a főiskola s majd a zempléni traktus kormányát is mint esperes vitte. Perényi Gábor által birtokkal is megajándékoztatott. Később hajlott kora miatt a tanári hivatalról lemondván , csak a más kettőt tartotta meg, s még 1561-ben jelen volt a kolozsvári zsinaton mint elnök s az Isten örökelővégzete felőli éles villongást kiegyenlítette. Legutóbb Tarcalon elnökölt 1561-ben; 1562-ben meghalt. Kortársai „Szent és nagy Kopácsinak" nevezték. (Sárospataki füzetek 1864. foly. 124-136 lap.) 3) Tordai Demeter. Jelen volt az első erdődi zsinaton, az óvári zsinaton pediglen elnökölt. A Drágfiak és Báthoriak nagy kegyességű s tudományú, s buzgóságú papja volt Óváriban, a képeket s oltárokat a templomból kihányatta. E ténye mutatja, hogy ő a szoros Lutheránismustól eltérve, a Kálvin-féle nézetekhez hajolt. Hevesi halála után az óvári zsinat alsó-magyarországi püspökül őt választotta meg. 1556-ban már nem élt. (Tóth F. Túl a tisz. püsp. é. 28—32 lap.) 4) Hevesi Mihály. Elébb Balassa Menyhért udvari papja, később szatmári lelkész, s — alkalmasint ama ret-