Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.

759 megparancsolta, hogy a papbért ezután beszedni nem szabad; a papok az önkéntes ajándokokkal elégedjenek meg. Jelentését a helytartótanácshoz felküldvén, onnan 1763. szeptember hó 3-án ezen rendelet érkezett: Melczer és az egri püspök által kiküldendő biztos vizsgálják meg a szatmári s németi egyházak fun dúsait s tudják meg, van-e a 2 helyen 3 papra szükség? Ugyanekkor megparancsolták azt is, hogy a papoknak készpénznél egyéb ne fizettessék s a néptől önkéntes ajánlatnál egyéb ne kívántassák. Melczer s a szatmári plébánus — mint püspöki biztos — erre azt terjeszték föl, hogy Szatmárt mindenik ref. pap fizetése 125 frt., 20 köböl búza, 40 köböl bor; mely fizetés 1759-ig a város pénztárából, szőlője terméséből, földjei s malmai jövedelméből, attól fogva pedig a papbérből telt és telik ki. Ezen kivül fizetnek a papoknak halott prédikálás és esketésért 51 krt, keresztelésért 6-ot; az egyháznak a harangozásért: nagy harangtól 51, kis harangtól 12 krt. Majd az egyház tőkepénzeiről tettek a szepesi kamarához hamis jelentést, mely szerint azok nagy uzsorára vannak kiadva s azt sem lehet bebizonyítani , hogy kik tartoznak vele: ennélfogva a kir. kamara a tőkepénzek behajtását megtiltá. Erre a kötelezvényeket mutatták fel eredetiben, mire a pénzalap valóságát kénytelen-kelletlen elismerték. — Minthogy pedig a vizsgáló küldöttség, küldetése 2-ik részét hallgatással mellőzte: a tanács egy indokolt felterjesztésben kimutatta, hogy Szatmárt és Németiben a 3 pap nagyon is szükséges; Szatmárra 2 pap kell a nép nagy száma s a nagy templom miatt, melyben egy ember egészsége veszélyeztetése nélkül nem szolgálhat; Németibe is szükséges egy a távolság s a 2 város közötti gyakori vizára dás miatt. Eme jelentésekre 1754. julius 8. azon fensőbb rendelet érkezett, hogy 3 pap tartása a népet szerfelett terhelvén, a 2 városban csak 2 pap tartása engedtetik meg, kik szükség esetén egymáson segithetnek; fizetésök, valamint a 2 kántoré, egyházfiak és harangozóké a ref. lakosokra kivethető ugyan, de a nép e dolog felől a tanács előtt elébb a papokkal egyezkedjék. E parancs a plébánus jelenlétében a papok és a népnek julius 25. fölolvastatott s az egyezkedésre az illetők felhivattak. Ekkor