Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.

627 44) Nagyar. I. A község- és egyházról általában. Nagyar fekszik a Szamosközön, a Túrnak a Tiszába szakadásánál. Nevét hihetőleg ezen vizek nagy árjaitól vette. Földje termékeny. 1410-ben Báthori János — Péter fia, — birta. Jobbágyait Dománhidy Miklós fiai — György és László — nyilaikkal öszszelövöldözték. 1419. Báthori István és Benedek benne részt nyer; 1436-ban Báthori István a nagyari rév vámját kapja. 1526. a rozsályi Kunok; 1524. Drágffy János; 1595. Tardi Vörös Zsófia Szirmay Györgyné; 1633. Bethlen István és Péter nyer benne rész-jószágot; 1777-ben pedig gf. Károlyi Antal az egész helységet megkapja. 1810. Rhédey Ferenc, Pongrác L., Domahidy Zs., Fogarasy J., Kisdobronyi Isaák Sám., Kállay Erzsébet, Uray Zs. és 13 nemes ember birta. 1565-ben Schwendi Lázár hadai táboroztak környékén; az 1662-iki vizsgálat szerint a szatmári vár németei dúltak benne, kiktől a templomot s paplakot megváltották, mindazáltal az utóbbira reá mentek és az egész helységben nagy károkat tettek. Később a török és Barcsay hadai, majd 1681-ben I. Apaffy Mihály s az erdélyi hadak, 1703. táján a II. Rákóczi Ferenc sergei (kitől védlevelök is van) táboroztak környékén. A gyakori vizár s a pestis sem kerülte el. A hitjavitás előtt róm. kathól. egyház volt. A reformáció — pontosan ki nem jelölhető időben — földesurai a rozsályi Kunok s Drágffyak védelme alatt hóditotta meg. Később pártfogói közé számithatók a fejedelmi Bethlenek is. Kezdetben a szatmári ref. egyházmegyéhez csatlakozott s ebez tartozik ma is. Előbb Kisarnak is anyaegyháza volt; most is önálló egyház. II. Az egyes lelkészek s hivataloskodásuk alatti események. Papjai névsorát 1675. és illetőleg 1722-nél felebb vinni nem tudjuk; mert a szatmáregyházmegyei jegyzőkönyvek egyebet ez időtájon fel nem jegyeztek, mint egyes válóperi eseteket. 1) 1675. a lelkész Kató Mihály, (ki a Tóth-család osztály-levelét előttemezte). 2) 1722—26. Nábrádi György, előbb gacsályi lelkész. 3) 1726. Pávai György. Jött Császlóból; marasztották de nem maradt; „nescitur quo spiritu ductus." 4) 1727—30. 40*