Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.

7uo sorát 1691-ig nem ismerjük. Ekkor 1) Ináncsi András lelkipásztorkodik itt. 2) 1697—1705 körül Szőlősi András. Ezután ismét nem tudunk rólok 1724-ig. 3) 1724—43. Almási János, ki az ekkor itt is duló pestisben meghalálozván, a templomban temettetett el, miután egyházának is hagyományozott. Alatta az 1726-iki vizitáció a sályi ekkla birtokában mondja lenni Pátyod 1674-iki urasztali abroszát s harangját. 1727-ben „florens ecclesianak" neveztetik Sályi. 1732-ben a templom-épitésben tanúsitott buzgóságaért dicsértetik. 1736-ban pedig Erdőhegyi Zsigmond földesurat vagy csak előkelő nemest exkommunikálja a vizitáció, mivel ekklát követni nem akart. 4) 1744—47. Szatmári Sámuel egyházmegyei ülnök, kit 1746-ban minden ok nélkül el akart bocsátani az egyház; de a vizitáció nem engedte. 1744-ben egy 2 férjű aszszonyt illetőleg azt véleményezi a vizitáció, hogy előbb adassék át vármegyei hatóságnak , aztán döntse el az e.-m. konzisztórium, melyik férj tulajdonává legyen. Ugyanekkor egy 60 éves férfi volt itt exkommunikálva a miatt, hogy fiatal leányt vévén el feleségül, az attól született gyermeket sajátjának elismerni vonakodott. 1746-ban Dombrády János az egyház földeit elfoglalta s ugyanekkor 40 templomkerülő embert jelentenek fel a vizitációnak, kik megfelelő egyházi büntetéssel sulytattak. 5) 1747—48. Kecskeméti István. 6) 1749—68. Gáti János e.-m. ülnök, ki ellen 1766 ban hoszszú prédikációja miatt panaszolnak; s ki innen 1769-beu Mikolába ment. 7) 1769—73. Szikszay István. 8) 1773—85, Komlósi András akadémikus pap, egykor németi tanár aztán csengeri lelkész, 1772 ben e.-m. jegyző s igen tudós, de a korhelységre való hajlandósága miatt gyarló ember. 9) 1785. Komlósi Sámuel, az előbbi fia, kit a vizitáció előtt azzal vádoltak, hogy azt állította, miszerint: a) cenzorai tudatlanok voltak; b) Jézusnak nem volt és most sincs emberi lelke. Ezen állítását nem is húzta viszsza, sőt azt igérte, hogy ezen tételről a pesti egyetem elé fog egy értekezést adni. E miatt a szószéktől el lett volna tiltva; de mivel a helytartótanács ekkor tiltotta el a rektorokat a kathedrától, nem lehetett ezt tenni, nehogy a templomi szolgálatok fennakadjanak. A következő e.-m. gyűlés azonban hiva-