Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.

890 ezen K. Péternek Wetkéssy Potyinkától született leányai Zsuzsánna és Borbála Szilágyi Ferencnek és Dolhai Pálnak házastársai gf. Pálffy Pál nádor parancsa mellett osztályra kényszeritik a Wethéssy fi-ágat, a hol a Vetés mellett fekvő Vetés-Kékes és Háború puszta is emlittetik; de ezen osztálynak 1651. a W. fi-ág ellentmond. Ezen időtől fogva Vetést mindig a Wethéssy-család birja a már elősorolt s a később vele rokonult családokkal. 1769-ben ezen birtokos családok fejei a következők voltak: u. m. Wethéssy Ferenc, Bottka György, Szentlászlay Ferenc, Szerdahelyi Ferenc, Sz. Zsigmond, Uray Antal, Szigethy István , Muray Miklós, Berey Ferenc és Mihály , Sződényi Mihály, Nagy József, Zálogh Mihály. 1810-ben pedig birták: Wethéssy Ambrus, Darvay Gábor, Szerdahelyi Zsigmond, Ferenc és László, Palóczi Horváth Györgyné, Szilágyi Erzsébet, Markocsán Péter, Korda István, Kerekes Gáspárné, Muray Miklós és Lajos, Szentlászlay István és Ferencné, gf. Teleki Ferenc, Bakay Ádám, Kállay Leó, Bottka Lajos, Várady Sándor, Uray Antal, Kengyel Gábor, Patay Mihály és Mátayak, Várady, Vaday, Uszkay, Elek, Kelemen és Korchma családok. Ezek közül kihalt a mezőteremi és vetési Wethéssy család Wethéssy Lajosban 1863. dec. 20.; a Muray, Szentlászlai, Papolczy, Kerekes, Várady, Vaday, Szigetliy, Uszkay, Elek, Kelemen és Korchma családok szintén kihaltak. A mi viszontagságait illeti, a következőket jegyezzük meg: 1241-ben a tatárok pusztítják el Vetést, ezután mindanynyiszor szenved, a hányszor a szatmári várat ostromolják, vagy abban német őrség tanyázik, igy p. 1562. 1564. és 1565. a törököktől; 1605-ben a Szatmár környékét pusztító Bastától; 1657. a lengyelektől; 1661. a szatmári német várőrségtől; 1663. a törököktől; 1665. ismét a szatmári német várőrségtől; 1669—73. a kurucoktól; 1675—76. a kurucokat üldöző németektől; 1685. Karaffától. 1703-ban II. Rákóczi Ferenc Szatmárt ostromolván, Vetéshez száll táborával, honnan szept. 28. Szatmár alá viszszatér. 1711-ben a pestis, 1717-ben tatár, 1742-ben ismét a pestis s újabban a kholera és egyéb járványok is pusztítottak benne. II. Az egyházról általában. Vetés a reformáció