Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

BEVEZETÉS. - III. A reformáció hódításai Szatmármegyében

80 fia, született 1516. „Visitatio Mariae napján". Atyja halála után, dacára ifjú éveinek, nemcsak az atyai nagy terjedelmű jószágokat, hanem atyjának Kraszna és Középszolnoki főispánságát is örökölte. 1529. Sz. Vid. napján összekelt az erdélyi vajda Somlyai Báthori István leányával Annával, kitől 1542-ben Sz.-György napján György nevű, 1544. Sz. János napján János nevű fia született; de a kik korán elhalálozván, bennök a fényes Drágfi család kihalt. Drágfi Gáspár a reformációval korán megismerkedvén , igyekezett azt széles terjedelmű birtokaiban is elterjeszteni; hajlékot emelt a tudománynak is, a midőn Erdődön hires iskolát alapitott, a melynek vezetésére 1542-ben Kopácsit hivta meg. Ugyan ezt; továbbá Derecskei Demetert a Szilágyság reformátorát, Bóldi Sebő Bélteki lelkészt és Batizit, s többeket védelme alá vette, vagyis mint Tolnai István irja: „Nem gondolván pedig Gáspár , János király és a püspökök, (Martinuzzi és Statileo) megbántódásokkal, a reformátor lelkitanitók baját felvevé , és szívesen oltalmazá, s őket táplálá Erdődön a maga városában". (Tóth F. A Magyar és erd. prot. eccl. hist. 74. lap.) Ezenkívül az első magyar protestáns zsinat szintén az ő pártfogása és védelme alatt tartatott Erdődön saját várában 1545. szept. 20-án. Őt méltán lehet Szatmárvármegye reformátorának nevezni, ha meggondoljuk, hogy téres uradalmaihoz mily számos községek tartoztak! Jelesül: a Rozsályi uradalomhoz tartoztak: Rozsály, Méhtelek, Atya, Zajta, Géc, Uszka, Nagy- és Kis-Szekeres, Darnó, Fehérgyarmat, Nagy- és Kisar, Matolcs, Kisnamény, Oroszi, Csaholc, Cégény, Lázári, Daróc és Homok tisztán magyar ajkú lakosokkal; a béltekihez: Szakasz, Becs, Pete, Rente, Közép- és Felső-Homoród, Dobra, Esztró, Gyöngyfalu, vegyes lakosokkal. Ezen helyek magyar lakosainál a Drágfi Gáspár pártfogása mellett elterjedt reformációt mi sem volt