Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.

793 ván a szatmári orthodoxa scliolához Berencze nevű falunkat a mi hóltunk után, ott a Szamoson levő malmunkkal együtt; igérte volt is ő keg}'elme még életében ugyanazon falunkban pro successione egy telkét Szatmár városának ; mely szerelmes édes uram igéretét én is roborálni akarván megadtam és engedtem. Kegyelmed azért maga mellé vévén azon vármegyének egyik szolgabiráját, hűtős assessoraival együtt, a successióra nézendő egy telket a megirt faluban adja Szatmár városa kezébe. 17. aug. 1667. Bethlen Drusina m. k." Ezen levél nyomán Daróczy Sámuel szolgabíró, Gömböcz Tamás és Szűcs Péter esküdtek ki is mentek a helyszínére, a telkeket — szám szerint 56-ot — öszszeirták s azokból egyet kiválasztva, abba Várallyai Lőrinc és Kaposi Pál lelkészeket, Veszprémi István tanárt, Gyarmati András széniort és Szentpéteri János kontraskribát beiktatták. Igazolja ezt azon bizonyitvány, mely e tényről, a megye négyes pecsétje alatt a jánki gyűlésből kelt 1667 december 7-én s mely a szatmári egyház levéltárában őriztetik. Rhédey F.-né Bethlen Druzina 1670-ben maga is meghalálozván, az iskola az egész falunak birtokába jutott, mint ezt az 1721-ben e tárgyban történt tanúvallatás, mind Ványai János huszti lakosnak ugyanezen évben tett következő vallomása: „gróf Rhédey Ferencz uram ő nagysága, halálához közel levén, testamentaria dispositiója szerint legalta volt Berencze nevű faluját a szatmári keresztyén orthodoxa ekklézsiához, melyet ő kegyelmök a szegény úr halála után el is foglaltak s jó darabig dominiumjában voltak." A békés birtoklás azonban alig 8 évig tartott. 1678-ban a szatmári várban lakó jezsuiták erőszakkal elfoglalták azt. Ellenök a szatmáriak az 1681-iki országgyűlésen eként panaszkodnak: ,,Non sine anirni dolore exponit civitas Szatmariensis, quod portionem possessionariam Berencze vocatam, cum certo molendino in comitatu Szatmariensi habitam, pia legatione per illustrem quondam D. Franciscum Rhédey de Kis-Rhede pro subsidio juveututis scholasticae szatmariensis collatam et aliquot annis pacifice tentatam atque possessam, sub his motuum decursibus, ante videlicet quadriennium, via facti violenter occu-