Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)
II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.
790 67) Szatmári iskola. I. Az iskola küleseményei 1662-ig. A XV. és XVI. században Szatmárt a tanítással domokos- és minorita-barátok foglalkoztak; azonban ezen szerzetek a reformáció után feloszlottak s a tanítást, — biztosan feltehetjük — itt is, mint másutt a protestáns papok kezdették meg. Nem vagyunk ugyan egy véleményben azokkal, kik valamint a szatmári egyház reformációját úgy az iskola alapítását 1527-re teszik; sőt azt hiszsziik, hogy mindaddig, mig az erdődi iskolában a reformátor Kopácsi felsőbb tudományokat is tanított (1547.) Szatmárt nagyobb iskola alig létezett. Van ugyan egy emlékirat a szatmári egyház levéltárában, mely igy hangzik: „Schola Szatmarina ab imumemoriali tempore suos habuit rectores et studiosos togatos plus minus 10. Anno 1610. Schola haec in celebrem gymnasii formain mutata est." Ez azonban, mint látjuk, a szatmári iskola alapítási évét meg nem mondja. Anynyi tény, hogy a XVI. század 2-ik felében jelentékeny iskolának kellett lennie s a XVII-ik elején benne diákok is tanultak. Mindkét kútfőnk (Széles András és Bartók) az iskola jobb szervezését — mintegy kollégiummá emelését Milotai Nyilas István lelkésznek tulajdonítja, ki — Bartók műve 152. lapja szerint, a) 1607. a felbőszült s oszlani kezdő tanuló ifjúságot lecsendesitette s annak élelmezésére a várost rábírta, b) 1608-ban a városi tanácsot rábeszélte, hogy a régi iskolatelket, mely a lelkészlak mellett volt, 60 frton adja el s ahelyett a mostani tágas és kitűnő helyen levő telket 500 frton vásárolja meg. c) A tanárok fizetését biztos alapra kívánván fektetni, a következő alapító okmányt szerkesztette s azt a város könyvébe beirta. Ez okmány igy hangzik: „Memoriale. Minthogy az Ur Isten városunkban az ő plántás kertét, scliolankat, oly helyre mutatta, melyben a tanuló ifjaknak tágas helyök lehet, annakokáért a jelenvaló és jövendő időknek állapotjokhoz képest a becsületes tanács úgy rendelte, hogy amikor alkalmatosság adatik, wittenbergus sc h olam es tert tartson, amikor pedig abban fogyatkozás lenne, hon hazánkban tanult deákot. Hogy pedig valami innovatió se a fizetésben, se az didaktrumban ne lenne:
