Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.

755 dott hálaimát. Erdélyből Ecsedre vitetett, hol 1661. a k.-szolnoki egyházmegye esperesévé választatott. Az ecsedi papság u. nev. bátori dézmáját s egyéb jövedelmeit elfoglalván Báthori Zsófia: 1662-ben közbenjárásra hivfa fel Szatmárvármegyét, a miért a fejedelemnő még ez évben kiűzte őt Ecsedről. Szatmárra 1665. hozatott s Lampe őt „immortali memoria dignus instaurator ecclesiae Szatmariensis"-nek nevezi. A várbeli papok neveit ő adta át az utókornak. 1671. Husztra járt Rkédey Ferencnéhez, hogy a férje által a szatmári kollégiumnak hagyott javakat adná ki. Meghalt ugyanez év augusztusában. — Pályi 1669-ben váltá fel Kaposit s 1671-ben V. L,-el adtak el egy az egyháznak hagyományozott szőlőt, sőt 1673-ban neje Thuri Erzsébettel egy másikat, de már ekkor nem lakott itt. — Várallyai helyébe 38) Sepsi Korócz Andrást hozták 1661., ki 1675-ben esperessé lett. (Lásd e míí 310. 1.) Meghalt 1684. Kollegája Pályi helyére pedig 39) P. Váradi Mihályt 1672-ben, ki 1684-ben esperessé lett s 1685-ben a papságról lemondott és 1689-ben meghalt. (L. u.-o.) Koróczot 40) 1685—90-ig Debreczeni Kozma János követte Németiből, ki 1690-ben meghalt; Váradit pedig 41) Körmendi Péter, ki 2-szer volt szatmári tanár, 1667. ecsedi pap; 1671-ben Erdődre ment s 1685-ben onnan jött Szatmárra, hol 1686-ban tiszántúli püspökké tétetett s 1696. márc. 23. meghalt.*) Vele 1690 óta együtt szolgált 42) Fűsi Lőrinc, 1693-ban Felsőbányára, 1704. Nagybányára, 1714-ben pedig Alsó-Misztótfaluba ment s ott bányai esperessé tétetett s 1715. junius 25. meghalt. **) III. Az üldöztetés korszaka. 1694—1794. Pázmán Péter a kathólicismus terjesztése céljából elhatárzá, hogy *) Akadémiákon jártában „De Providentia Dei" cimű értekezést adott ki 1663-ban; továbbá verseket is irt. Füsinek is jelentek meg versei a Honor posthumusban. **) 1670—1694-ig a szatmári ref. egyházmegye Tarczaliánum protokollumában Szatmárról öszszesen 408 házassági per fordul elő; ezek közül mátkasági v.-p. 20, házassági v.-p. 88. A válási indok 14 esetben egyszerű paráznaság, 11-ben soknejűség, 2-ben 2-nejűség, l-ben részegeskedés, l-ben kegyetlenkedés, 9-ben tehetetlenség, 45-ben hűtlen elhagyás, paráznaság, 39-ben ismeretlen ok. — E perek közül 2-szer tárgyaltatott 15, 3-szor 7, 4-szer 1. Elválasztatott 59, nem választatott 48. A váló felek közül kötve maradt férfi 8, nő 5. A polgári hatóságnak megbüntetés végett kiadatott 7. Fellebbezett az egyházkerületi gyűlésre 2. — A válási indokok közül néha 3-4 is előfordult. 48*