Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.

708 s angyalosi pap halt meg. 20) 1852—60. Bakó Lajos, előbb angyalosi pap, ki mint kisari lelkész halt meg. 21) 1861—71. Zámbory Sándor előbb kisari, végre fülesdi lelkész, hol meg is halt. 22) 1871 óta Bartha Mór az egyházmegyének az e.-ker. gyűlésen egyik képviselője. Született Fehérgyarmaton 1831.; tanult szülőföldén a rhetorikáig; 1841-ben Patakra ment s onnan az I. honvédvadászezredbe állt s 1849. jan. 5. a bártfa-szorosi kémszemlei csatában több sebet kapott, majd fogolylyá lett s okt. 6. „Grelleitschein" mellett elbocsáttatván, nov. 1. már Patakon volt, honnan 1852-ben Szigetre ment algimnáziumi tanárnak, onnan 1854-ben ismét viszszament tkeologusnak Patakra, majd október 1. Debrecenbe, a hol esküdt diákká s a „nagy-septimá"-nak nevezett osztály köztanitójává lett. Erről lemondván, magán-nevelősködött; 1856-ban a papi vizsgát letette és a Mészáros I. esperes káplánja s a gimnáziumban katekheta lett Szatmárt, honnan 1857. Fülesdre jött papnak, mit Sályival cserélt fel. III. Iskolaügy és tanitók. A külön tanítóság Szőlősi András munkássága folytán szerveztetett 1703-ban ; azelőtt hihetőleg itt is , mint másutt. a lelkészek tanították az iskolát. 1703 körül az iskola következőleg volt osztályozva: a) Abecisták. b) Lektorok, c) Rudimentisták. d) Etimologisták. Menynyiben felelt pedig meg az iskola az egyházkerület által 1795. kiadni megkezdett s a későbbi egyházhatósági tantervek követelményeinek, arról nincs tudomásunk, csak anynyit mondhatunk, hogy a sályi iskola is egyike volt a gimnáziumot utánzó kisebb iskoláknak s később — 1795. — midőn a latin nyelv tanítását, beszüntette az egyházmegye, Sályi — talán mint uras hely, — egyike volt azon helyeknek , hol a latin nyelv tanitása továbbra is engedélyeztetett. A tanitók csaknem a legújabb időkig többnyire theológiát végzett ifjak voltak, kik egyik-másik főiskolából „academica promotiora" jöttek ki ide. Neveiket különben nem ismerjük s róluk csak 1725 óta van tudomásunk, jelesül: 1) 1725—26. Ecsedi István. 2) Az 1726-iki vizitáción a rektort dicsérik. 3) 1727-re nem marad meg. 4) 1727. Bodoki Sámuel. 5) 1729. a rektort dicsérik. 6) 1730—33. Fányi N. A vi-