Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

BEVEZETÉS. - I. Fonások a szatmári ref. egyházmegye történetéhez

4 9) Egyházi javak leltárát I). 10) Belhivatalnoki khártákat K). 11) Vegyes dolgokat L). 12) Predik. rektorok bizonylatait M) N) 0) P) alatt. 13) Brevis aggratulatoria qua nomine confratrum et collegio S. Patakiensi oriundorum applaudia quidam admodum reverendo Domino Bosvai" jegy nélkül. Ez idő után vándorolni kezd az egyházmegyei levéltár s részben megoszlik. — Az okiratok nagyrészt Szatmári vagy Németiben maradnak, a jegyzökönyvek a folyó ügyekkel követik az espereseket. — E vándorlás majd két nevezetes jegyzőkönyvétől fosztá meg a szatmári egyházmegyét. — Ugyanis Szakái Mihály halála után hihetőleg az ő könyveivel a Jeremias protokolluma — melyet később leirandunk, — s a már emiitett Bélteki Matricula usualisa a Zsarolyáni paplak padjára került, s később a tűz előtt, onnan véletlenül felfedeztetve lejutván s egy tanitó által a traktus tulajdonának lenni felismertetvén : vitetett az espereshez Porcsalmára. Szakái Mihály utóda a jegyzőnek is hanyag Ozsváth nem volt a levéltárnak sem gondos kezelője. — A levéltár átvétele végett hozzá kiküldött bizottság hét protokollumot talál, u. m. A) 1670—1724-ig. B) 1724—1807. C) 1808—1819. E) Visitationale protocollum 1796— 1819-ig. F) Egyházi javak s belhivatalnoki fizetéseket tárgyazó jegyzőkönyv. G) Helytartó tanács és egyéb felső hatóságok rendeletei (kötetlen; de a melyet fel nem fedezhettem , vagy elveszett). H) Egy tiszta papirból álló jegyzőkönyv. — Ezeken kivül négy kötésből álló különféle tárgyú irományokat mind e század elejéről. Szatmárra szintén kiküldetett a levéltár rendezése végett Inczédy József és Kiss Áron kisnaményi prédikátor, kik 1830. máj. 12. azon relátiót teszik, hogy a levéltárt zárva, de pecsét nélkül találták stb. — Ajánlják: egy számos tagból álló vegyes bizottság kiküldését,