Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.

696 zsef, ki több bííne miatt tömlöczbe vettetett. 11) 1769— 72, Antal Mihály. 12) 1772 — 76. Mándy István. 13) 1776— 78. Vecsei István. 14) 1778. Almási Ferenc, kinek idejé­ben a rektorság felállíttatott. 15) 1779—85. ismét Mándy István. 16) 1785—87. Illyési József, ki anyakönyvet nyitott. 17) 1787—89. Újvárosi Sámuel. 18) Í789—91. Mogyorósi András. 19) 1791—94. Kalocsay Mihály. 20) 1794—97. Lovas Sámuel. 21) 1797. Ikafalvi Ferenc. 22) 1798—1801. Fekete István. 1800-ban panaszol, hogy fizetéséből a tanitó javára lefogtak. 23) 1801—1803. Szabó József, kit korhelységgel vádoltak s kinek a szénát ter­mészetben fizetni nem akarták. 24) 1804. Kató Ferenc. 25) 1807 —14. Pongrácz György , kit rendetlenül fizetnek; különösen a fáját, miért el is ment. 26) 1814—20, Bá­rányi Mózes, kit a vizitáció párszor, akarata ellenére ma­rasztott; mert nem fizették. Egyik hallgatóját Dobos And­rást vádolják, hogy új kenyérkor úrvacsorájával nem élt, mely botrányért a vizitáció az e.-m. gyűlésre beidézi. 1816-ban B. M. a jó rend és közerkölcsiség előmozdítá­sára , bizonyos cikkelyeket irt a kurátor és presbitérium elé. 1817-ben nem fizették, sőt meglopták. 27) 1820—22. Kurovszki György; kedvellik. 28) 1822—26. ismét Bá­rányi Mózes. 29) 1826. Sinka Gábor. 30) 1832. Rácz János. 31) 1833—36. Barkász György. 32) 1836—39. Tárczai László. 33) 1839—41. Borzovai Nagy Gábor. 34) 1841—48. Teleky Mihály. 35) 1848—57. Horváth Béniám, ki Borzován halt meg. 36) 1857 — 62. Kenye­ressy Sámuel, jelenleg kisari pap s e.-m. pénztárnok. 37) 1872—74. Tóth Benedek, jelenleg sz.-ujlaki pap. 38) 1874—78. Ács Lajos, jel. csekei lelkész. 39) 1878. ápril 26 óta Nyiry Gyula, előbb borzovai lelkész. III. Iskolaügy s tanítók. Az iskolaügy legrégibb múltjáról mit sem tudunk. Minthogy pedig 1739-ig Rápolt üköritó filiája volt: úgy látszik, hogy magában Rápolton rektornak kellett addig lenni; legalább 1724-ben Szenta Ferencet úgy emlegeti a Solymosy protokolluma, mint rápolti rektort. De ezután újra megszűnt itt a rektória. 1739 tői fogva külön papja lett Rápoltnak s azóta ez tel­jesitette a tanitói kötelességeket is. 1778-ban ismét felál­líttatott a rektorság; 1-ső tanitó volt: Kiss Pál, kiről

Next

/
Oldalképek
Tartalom