Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.

654 e.-m. ülnök. 16) 1741-49. Hagymási Pál, ki 1744 óta e.-m. tanácsbiró volt. 1742-ben a pestisben az óváriak nem jelentek meg a vizitáción, a mely miatt arra büntette őket a vizitáció, hogy mindaddig szuspendálva legyen nálok az istenitisztelet, mig az esperestől bocsánatot nem kérnek. A pestis alkalmával testált öszszegekből a templom és einterem megújittatott, ugyanakkor megkérték Hagymásit, hogy hétköznap is olvasson a templomban bibliát. 17) 1749—51. Adorján Mihály. Az 1751-iki vizitáció egy embert, ki esküvés előtt is viszonyban volt nejével, az e.-m. gyűlés elé idézett. 18) 1752—56. Szatmári K. Sámuel e.-m. ü. 19) 1757—61. Szatmári Molnár János. 1760 ban már e.-m. t.-b. volt; de e tisztségből 1761. elmozdittatott. 20) 1761—69. Szenczi József, ki ekkor lett pappá. 21) 1769—71. Garzó István, ki innen Nagyarba ment. 22) 1771—73. Kabay Ferenc. (Lásd az esperesek közt.) 23) 1773. Szikszay István. 24) 1774. Keresztury György, ki innen 1774-ben Czégénybe ment. 25) 1777—83. Szigethy István, akadémikus és új pap, ki innen F.-Gyarmatra ment. 26) 1783—91. Borbély János. Tanult Debrecenben s külf. akadémiákon; előbb a nagykárolyi traktusban lelkészkedett. 27) 1791—94. Szenczi József. Tanult Debrecenben s külf. akadémiákon; elment Máramarosba. 28) 1794—1806. Szabó Mihály. Jött a pataki főiskolából; elment Nagyarba. 29) 1806 — 10. Etédy József. Jött Nagyarból s lett csengeri pap. 30) 1810. Nagy György. Ez évi vizitáció a templomkerülőket a szolgabíró kezébe adta. 31) 1811—23. Győry Sándor, egykor németi tanitó. A templom dűlőfélben létéről panaszol; később a csűrben szolgálást unja meg s miután sem földjeinek jó karban tartása, sem pedig fizetésének beszedésével nem gondolt az egyház: változik. 32) 1823—27. Melegh Dániel , kit szintén kedvelnek; de hasonló okból változni kiván. 33) 1827—35. Mándy István, kiről hallgatói szeretettel nyilatkoznak; egyszersmind panaszolják, hogy Szilágyi György volt-gondnok a szomszéd földesuraknak kiosztogatván az egyház tégláit és pénzeit, most azokat beszedni nem tudják ; sőt özvegye a nála levő 500 rhfrtot — noha már a szolgabiró által is felszólittatott, — meg nem adja stb.: ugyanazért az egyházmegyétől aszszisztenciát