Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.

602 díj. 1876. ápril 24. a fizetés készpénzre változtattatván, a nagyobb tanitói s egyszersmind segédlelkész fizetése 400 o. é. frt., 2 öl fa s a halotti stólában állapíttatott meg. A fát természetben szállitják udvarára s a pénzt az egyház pénztára s nem egyesek fizetik. c) Kisebb tanitói fizetés 1876 : 300 o. é. frt. az egyházi pénztárból s 2 öl kemény tűzifa. VI. Templom, torony és harangok. Úrasztali eszközök. Egyházi és iskolai épületek. Ingatlan és ingó javak. A régi templomról már II. alatt szólottunk, a jelenleginél elsőben is a torony alapja tétetett le 1790. aug. 9. s az egész torony ns. Balogh János és Tóth Miklós gondnokok buzgalma folytán 2 év alatt közadakozásból teljesen föl is épült. A gombot 1791. decemb. 16. ünnepélyes szertartás után, Kakuk Imre ácsmester tette fel, a midőn a gomb mellett ülve e pohárköszöntést mondta: „Közel az ég hozzám, Közel az Istenem, Hálaadó szivem Hozzá fölemelem; A ki megtartotta Eltemet s eszemet: Mindenek felett hát, Áldom Istenemet. E Sión tornya is, Maradjon épségbe — Isten kegyelméből A mely mene végbe; E szt. alkotmányon Legyen az úr karja, Ezen egész várost A béke takarja." Ezután poharát kiiván, azt lehajította, és sem ez, sem a segédtársai által ledobott 5 pohár el nem tört, hanem sértetlenül esett a földre. Az épitő mestere Vinkler Jakab volt. Alig volt kész a torony, midőn Balogh János gondnok a templom építésére leíkesité az egyházat; 1793. az anyagokat öszszegyüjtvén, 1794-ben az ócska templomot elbontották s az alapkövet azon év jun. 8-ikán ünnepélyesen le is tették s még azon évben a templom falait félig föl is rakták; 1795-ben már a tetőzésre került a sor, midőn Balogh János főgondnok a felrakott falakat alacsonyolván, saját költségén 1 öllel magasabbra rakatta, melyért 100 rhfrt. fizetett. Midőn pedig Kakuk Balázs ács-mesterrel a tetőzetet teljesen elkészíttette, hivataláról lemondott. Közvetlen utódi az építést elhanyagolták; azonban 1798-ban Szabó Péter tétetvén gondnokká, a kőmivesmunkát teljesen bevégeztette; 1799-ben pedig Belényesi József sz.-németi asztalos és társaival a templom belsejét is teljesen elkészíttette. Igy a közlakosság, a város és a