Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.

578 ugyanaz a panasz. 1801-ben az algondnok Delényi András , az egyházfi Jakab István, kik hiven eljárnának tisztökben ; de minthogy Uketyevityi nevíí főgondnoktól függenek : semmiben sem mehetnek elő; mert ez nemhogy előmozditaná az egyház dolgait, hanem még akadályoztatja. Egyedüli jövedelem a publikáció és 1 gazos kaszáló; készpénz 5—6 máriás. M. J. csakugyan nem marad; mert a földesurak vagy rosta-aljával vagy semmivel sem fizetnek. 17) 1801—1807. Törös Bálint, kit bár kedvellenek; de a nép vallástalansága miatt nem marad. Mint b.-paládi pap halt meg. 18) 1807—1809. Gazda István; szintén dicsérték. 19) 1809—40. Szathmári Pál, ki itt halt meg. Alatta többször megújul a panasz az úri hallgatók közönye sőt egyház iránti idegensége miatt; sőt 1821-ben e.-megyei küldöttséget kell kirendelni; mert az egyháznak végrendeletileg hagyományozott birtokot kiadni nem akarják. Ugyancsak küldöttségnek kelle a földesurakat a fa-fizetésre is reábirni 1821/2 ben. Ugyanekkor az arányositási per folyamatban levén, a hallgatók nem tudtak megegyezni az iránt: szántóföldek- s kaszálókat adjanak-e a lelkésznek, vagy sor-szénát?! A vizitáció megrendeli, hogy elliatárzásuk eredményét a segédgondnokkal tudassák. Sz. P. elgyengülvén, káplánt is tartott, igy p. 1825—27. Illyés Istvánt, ki mint gyarmati pap halt meg. 20) 1840— 44. Kosdy György, ki szintén itt halt meg. 1844/5. Berey Károly sonkádi lelkész szolgált be. 21) 1845—72. Kósa Antal. Jött Urmezőről Mármarosból; kit az egyházmegye ellen hozván be Kölese, mozditnia sem volt szabad soha. 22) 1872 óta Szutor Endre, előbb szamosujlaki lelkész. IV. Tanitók és iskolaügy. A kölesei tanítókról még kevesebbet tudunk, mint a papokról. 1) 1593. jun. 10. a kölesei rektor hivatalát veszti; mert tilalom ellenére ő is elment a csengeri zsinatra. 2) 1597. szintén szó van a kölesei rektorról, a nélkül, hogy neve föl volna jegyezve. 3) 1600. juli 2. Keölcze János mint kölesei rektor szubskribál a beregi mátrikulában. 4) 1753 előtt Cséke István. 5) 1754. Incze Pál, ki „de suo officio recomendatur." 1755. a tanító nem kielégitőleg forgolódván, elbocsát-tatik. 6) 1774. Vass Gábor, ki 1781-ben mint dicséretes tanitó Márokba helyeztetvén át: utóda lett 7) Ujlaky Gedeon,