Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.

562 lópereiről emlékeznek a nevezett e.-m. közjegyzőkönyvei. Pártfogói voltak a Drágffyak s a Kun-család, gf. Majláth Antal. Jelenleg úgy maga az egyház , mint tagjai nagyon szegények s hogy fennállhasson, az e.-kerület által többször részesittetett államsegélyben. II. Az egyes lelkészek és hivataloskodásuk alatti események. Kisszekeres lelkészeiről csak 1689 óta varrnak némi adataink. Ez évben ugyanis 1) Kémeri István volt lelkésze. 2) 1706. Németi Miklós. 3) 1707-ben már nincs papja, sőt a lelkészi fizetés sincs feltéve a 13. Usualis mátrikulájában, hanem egy későbbi kéz megjegyzi annak 86-ik lapján, hogy Kisszekeres, Nagyszekeres filiája volt. 1723-tól fogva a vizitáció Nagyszekeres filiájának irja mindenütt az ezt követő években; de már 1730-ban Kisszekeresnek rendes papja van, mig ellenben Nagyszekeresnek csak lévitája. Ez a pap 4) Nábrádi György nevű öreg lelkész volt, kit csak 1 évre tett oda a traktus; de 1731-ben is ott maradt, a midőn azzal fenyegette a vizitáció Kisszekerest, hogy gondatlansága miatt nem fog papot kapni. 1733-ban nagy nyomorúságban levőknek irja a vizitáció a kisszekeresieket, a kik mindemellett is 1732-ben új (fa) tornyot építettek. 1734ben nagy iga alatt voltak Kisszekeres (jobbágy) lakosai s nagy részben eloszlottak; ez okból az 1735-iki vizitáció Nagyszekereshez csatolásukon munkált: de az öreg Nábrádi mindazáltal ott maradt. 1736-ban képteleneknek jelentvén magokat a lelkésztartásra, a beteges öreget nem marasztották. Ennek dacára ismét jött egy öreg pap 5) Dálnoki János , ki 1736—42-ig ott nyomorgott. Í739-ben igy ir róla a vizitáció: „hallgatók nélkül él ezen elhagyott egyházban, saját gazdálkodása által tartván fenn magát." Hasonlag nyilatkozik róla 1742-ben is. Ezután 1744-ig nincs szó Kisszekeresről. 6) 1744. Gyalai Sámuel lévita, ki itt laktában szenteltetett pappá; marasztották is, de Ricsére ígérkezett. 1745 ben megjegyzi a vizitáció, hogy a parókhiális fundus nem megvetendő részét a mlgs földesúr provizora elfoglalta , mely a tek. patrónus urak útján viszszaszerzendő. Ezen földesúr vagy gf. Zinzendorf, vagy báró du Jardiri lehetett. 7) 1745. Sentei Sámuel lévita. 8) 1747. Viski Márton. 9) 1748. Harsányi János.