Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.

546 talán innen van KisAr neve. Arviz járta agyagos határa leginkább tavaszi vetemények alá való, legelők , gyümölcsösök (különösen nagy almásokkal) és erdőkkel bővölködik, de ez utóbbiak megfogytak. Földesurai a következők voltak: 1520. Rozsályi Kun Péter és Pál; 1524. Drágffy János; 1633. Bethlen István és Péter; 1662. Székely László; 1663. Vas Márton, kik benne rész-jószágot, nyertek. (Sz. Sz.-v.-m. E. II. k. 235. lap.) Viszontagságaiból a következőket említhetjük meg: 1565-ben Schwendy Lázár és Haszszán basa csatároztak mellette. (Szir.) A szatmári német várőráég 2000 írtnál is több kárt tett benne, a mint ez az 1662. tartott megyei vizsgálatból kitetszik. (Sz.-v.-m. levéltár act. pol. fasc. 12. 1662.) A kuruc-világban többféle hadak szállották és sarcolták meg, mely ellen a vezérektől kieszközölt védlevelekkel oltalmazták magokat a kisariak; igy I. Apaffy Mihály fejedeleni 1681. szept. 21. debreceni táborából egy rendeletet ad „a lelki és testi szabadságért fegyvert viselő magyarországi lovas és gyalog hadaknak, hogy a kisari lakosokra reászállani, őket ingyen való gazdálkodásra kényszeríteni és annak nem praestalásáért személyekben szidni, verni és akárminemű külső-belső javokban megkárositani, templomokra és kerítésekre, parókhiális házokra és szőlőhegyekre erőszakosan menni ne merészeljenek." A törökök kiűzetése alkalmával nagyobb mérvű fuvarozásra is kényszeríttetett, mely célból a község fogatot és kocsist is kénytelen volt tartani, kit havonként fizettek. Ezt igazolja egy, a kisari ref. egyház ládájában őrzött irat, melyben „a birák és lakosok rekognoskálják" . . . „hogy helységük lakosát Péterfi Miklóst k. k. király urok ő f. parancsolatjából fogadták volt meg helységestül kocsisnak Landor-Fehérvárig és az odavaló vidékig, Ígérvén néki bizonyos fizetést holnaponként a feljebb mult esztendőkben, mely szolgálatjában adnak neki helységestől egy darab földet . . . a Nagyar felől való füzesen" stb. (Az évszám le van szakadva.) Egy 3-dik (ugyancsak az egyház Iád. levő okmány szerint) bizonyos „szokás" divott közöttük, mely a bíróság viselésén kivül talán a határbeli közös haszonvételek s szolgálmányokra vonatkozott; de a mely megrontatván, Nagyarból hivott 8 egyén által a következőleg intéztetett