Kiss Kálmán: A szatmári református egyház története (Kecskemét, 1878)

II. RÉSZ. A szatmári ref. egyházmegye egyes gyülekezeteinek története.

528 rendetlenség s pusztulásnak indulás szomorú képét nyújtja, melyből különösen ismét kiemelkedik Ny. J. rakoncátlan­kodó alakja. 1816-ban Kölcsey Mihály az egyháztól 1 darab földet elfoglal. 18) 1818 — 27. Sajókazai Kazay László, ki proventusának csekélysége miatt több izben óhajt változni. 19) 1827—31. Székely János, ki István­diban halt meg s özvegye oly jól maradt, hogy a gyám­intézeti segélyt sem fogadta el. Székelyt hallgatói dicsé­rettel emiitették. 20) 1831—59. Zabolai Kozma Károly, ki alatt jámborodtak a szilaj erkölcsök. 1844-ben oly pap­lakot épített neki az egyház, mely külsejét tekintve, a legdíszesebb volt az egész egyházmegyében; 1857-ben pedig a derék iskola épült. 21) 1859—62. Lányi Lajos, ki innen kocsordi pappá lett. Alatta csend és béke jelle­mezte az egyházat. 22) 1862 óta Jakó Sándor, kinek lelkipásztorsága alatt az egyházlátogatási jegyzőkönyvek az istvándi egyházról mint a legbékésebbek egyikéről nyilatkoznak. Az elöljárók közül többen kitüntették ma­gokat s a nép az 1861-ben megkezdett építkezések s javí­tásokban csaknem kifáradhatlan. III. Tanitók és iskolaügy. Az iskolát a XVIII. század közepéig a pap tanitá; de már 1753-at előzőleg is kellett lenni tanítójának, minthogy 1753. szept. 12-ikén Cséke István istvándi tanitó özvegye ellen ítéletet hoz a beregi traktus a halábori gyűlésen. Ezután ismét a papok tanították az iskolát s a két hivatal 1812-ben különittetett el egymástól. A tanitó javára a pap is tett ajánlatot; de a beterjesztett dijlevelet oly feltét mellett erősité meg a beregi traktus, hogy a pap ajánlata ne tartassék kötele­zőnek. 1812-ben tanítóul hozatott a s.-pataki főiskolából 1) Csengeri György. Öt követték: 2) 1814. Veres Imre, ki alatt az iskola rosz állapotban van. 3) 1815—20. Ko­máromi Benjámin. 4) 1820. Mándy Benjámin. 5) 1821—24. Szőke Mihály szorgalmas tanitó; de a ki fizetését csekélylé. 6) 1824. Mester György. 7) 1825—32. Begyes György. 1825-ben nem voltak tanítványi; de az elöljárók azzal mentették, hogy a szülők egyátalán nem akarják járatni gyermekeiket iskolába. 1827-ben iskolai s templomi szol­gálatával meg volnának elégedve; de panaszolják, hogy menyecske lánya az iskolában lakik a tanítás hátrányára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom